ALKOTUNK-E MAJD ÚJ REPÜLŐKET, TECHNOLÓGIÁT VAGY KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖKET A MENNYBEN?
Isten egy új univerzumot készít a számunkra, egy új várossal, amelyben az emberi kultúra legjava fog létezni, tovább adódni a régi Földről. Hová mehet onnan a civilizáció? Az, majd tőlünk függ. Mert épp, ahogyan Isten arra hívta Ádámot és Évát is, bennünket is arra hív majd, hogy egy Krisztus központú, Krisztust dicsőítő kultúrát hozzunk létre és hajtsuk uralmunk alá a földet az Ő dicsőségére.
Az előrehaladott technológiával és tudománnyal, sokkal csodálatosabb dolgokat hozhatunk majd létre az Új Földön, mint itt és most. Paul Marshall is rámutat erre: „A Biblia soha nem ítéli el, veti el a technológiát önmagában… nem kategorizál a modern megkülönböztetés szerint, hogy természetes vagy mesterséges-e valami. Mindkettőt tekinthetjük a teremtettség egy-egy aspektusának, ez olyan kategória, mely magába foglalja az emberi és a tárgyi világot egymással kapcsolatban.”
ÉRTÉKELI-E ISTEN A KÉZMŰVESSÉGET?
Az első ember, akiről azt írja az ige, hogy betelt isteni Lélekkel, nem próféta vagy főpap volt, hanem egy kézműves. „Azután így beszélt Mózeshez az Úr. Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Betöltöttem őt isteni Lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és réz feldolgozására, kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. Én most mellé állítom Oholiábot Ahíszámák fiát, Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked.” (2.Mózes 31:1-6).
Isten megajándékozta s elhívta Becalélt, hogy legyen egy tehetséges munkás, egy kézműves mester, egy Istent dicsőítő művész. Becalél és Oholiáb nem csak arra lettek elhívva, hogy műremekeket alkossanak, hanem arra is, hogy másokat megtanítsanak erre a mesterségre. Mind az ajándék mind pedig az elhívás Istentől volt. „Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle fa- és fémmunkát, művészi szövést és hímzést kék és piros bíborból, karmazsin fonalból és lenfonalból, meg a takács munkát, hogy elvégezzenek mindenféle munkát, és elkészítsék hozzájuk a terveket.” (2.Mózes 35:35).
Ha nem hiszed, hogy a kézművesség fontos része lesz az Új Földnek, olvasd csak el a 2.Mózes 25-40 részeket. Isten aprólékosan elmondja az Ő népének, hogyan szőjenek ruhát, milyen színeket használjanak, hogyan készítsék el a Szövetség ládáját és a Szentsátor bútorzatát, milyen köveket helyezzenek a főpap melltáblájára és így tovább.
A Fő Tervező részletesen elmondja utasításaiban, hogyan építsék meg a Szentsátort: a kárpitról, a Szövetség Ládájáról, az asztalokról, a gyertyatartókról, a mosdómedencéről, az égő áldozati oltárról és az illat áldozati oltárról, az udvarról, a főpap ruhájáról részletes utasítások vannak. A Tervező pontossága, precizitása Istenről, önmagunkról és az Új Föld kultúrájáról beszél nekünk. Azok, akik úgy képzelik el a spiritualitást, mint valami örökkévaló és láthatatlan dolgot, entitást – amely semmiben sem kapcsolódik a fizikai képességeinkhez, kreativitáshoz és kulturális fejlődéshez – helytelenül értelmezik a Szentírást. Isten utasításai és az embereknek adott talentumok, képességek feletti öröme, amelyet azért ad, hogy teljesíthessük a reánk bízottakat, világossá teszik számunkra, mire számíthatunk a Mennyben: a kézművelés, építészet nagyobb csodáira, amelyet nem rontott meg a bűn átka.
Nem véletlen, hogy Jézus egy ács családjába érkezett. Az ácsok alkotók. Isten a Nagy Alkotó és soha nem fog megszűnni annak lenni. Isten az Ő képmásának hordozóivá teremtett bennünket, hogy mi is alkossunk, és mi sem fogunk megszűnni alkotásaink megvalósításában. Amikor meghalunk nem fogjuk magunk mögött hagyni a kreativitásunkat, csak azt hagyjuk itt, ami megfoszt attól, hogy Istent tiszteljük és dicsőítsük alkotásainkkal, kreativitásunkkal.
LESZ-E PIAC ÉS ÜZLETELÉS A MENNYBEN?
Valószínű, hogy látunk majd a Mennyben piacot és kereskedelmet, azonban nem ugyanabból az okból és ugyanazzal a céllal fognak létezni, ahogyan most is léteznek. Sokkal több okból és céllal üzletelhetünk, mint a megélhetésért, vagy, hogy legyen miből megjavítani a tetőt, még ha ezek is jó okok lennének. Az üzletelés nem a bűn következménye, hanem az emberi függetlenség, kreativitás és változatosság velejárója. Az, hogy nem lesz szükségünk pénzre, javakra vagy szolgáltatásokra az Új Földön, még nem veti el a kereskedelem gondolatát. Étel, otthon, sőt inni való szintjén sem fogunk soha szükséget látni, ám ez nem azt jelenti, hogy nem élvezzük azokat. Amikor a nemzetek királyai beviszik kincseiket a Városba azért, hogy dicsőséget adjanak a Királynak, megoszthatják kincseiket más nemzetek csoportjaival is. Miért ne vihetnék saját nemzetüknek is el más nemzetek gazdagságát, amely magába foglalja a művészeti és kulturális kincseket is? Még itt, ezen a Földön is, az őszinte és tiszta üzletelés örömet és hasznot jelent mindkét üzletfél számára.
Az embereknek nem a túlélés lesz az oka a kereskedelemre. Az is lehetséges, hogy a kereskedelmet, ahogyan most ismerjük, fel fogja váltani egy másik társadalmi gyakorlat, amely alapjai a kreativitás, alkotó képesség, az adni és elfogadni akarás lesz. Például, egy művész készíthet egy kiváló alkotást, amelyet egyszerűen elajándékoz valakinek örömet szerezve ezzel, éppen úgy, ahogyan Krisztus is ingyen adta Önmagát váltságul érettünk. Jézus mondta, hogy jobb adni, mint kapni (Ap.csel 20:35), tehát annak öröme, hogy valakinek egy kulturális kincset adjunk sokkal felülmúlja majd a megajándékozott örömét.
Akár könyvesboltban, pékségben vagy iskolában dolgozol, nem szerez-e számodra örömet, amikor használhatod a tudásod és annak legjavát adhatod, hogy valakinek megelégedettséget, örömet szerezz? Természetesen itt, ezen a földön szükséges, hogy pénzt keressünk a megélhetésünk miatt, de nem ez a legfőbb örömforrása a munkánknak. Ha elhanyagoljuk a kereskedelem lehetőségét az Új Földön, nem megfelelő üzenetet továbbítunk: mely szerint, a kereskedelem és üzletelés az átok következménye, teljességgel jelentéktelen Isten számára. Éppen ellenkezőleg, az Ige ezt mondja: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!” (Kolossé 3:23-24). Neki dolgozunk ezen a földön is, és Neki fogunk dolgozni az Új Földön is.
LESZ-E TECHNOLÓGIA ÉS GÉPEK A MENNYBEN?
A technológia egy Istentől kapott aspektusa, megnyilvánulása az emberi képességnek, amely segít abban, hogy teljesíthessük az Ő akaratát és uralmat gyakorolhassunk a földön. Ahogyan azt már láttuk, lesznek ott hárfák, trombiták, és más emberkéz alkotta tárgy a mennyben. Ennek értelmében, mi az, amire az Új Földön számíthatunk? Asztalok, székek, szekrények, vagonok, gépek, szállítás, sport felszerelések és sok minden más. Mind Istennel mind pedig emberekkel szemben szűk látókörre vall, hogy úgy képzeljük el, hogy Istent egyedül hárfával lehet dicsőíteni, de nem dicsőíthetjük számító géppel vagy baseballozással. Lesznek ott új találmányok? Talán régi találmányok kifinomult továbbfejlesztései? Miért ne lehetnének? Feltámadott testben fogunk élni a feltámadott Új Földön. Az az Isten, Aki kreativitással ajándékozta meg az embereket, visszavonná azt? Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. (Jelenések 11:29).
Amikor Isten Édent Ádámnak és Évának ajándékozta, az volt az elvárása, hogy fejlesszék, hajtsák uralmuk alá azt. Ő adja nekünk az Új Földet és ugyanazt várja el tőlünk is majd. Azonban ez alkalommal meg is fogjuk tudni valósítani ezt. Ez alkalommal nem lesz olyan mestermű, kulturális kincs, technológiai fejlődés, amelyet a bűn beszennyezett. Minden Isten céljait szolgálja majd és Neki szerez dicsőséget.
Ezen a földön kényelemre vágyunk és feltalálunk dolgokat, hogy elérhessük azt. Az Új Földön kényelem vár majd ránk, talán be lesz építve a környezetbe, hogy mi fontosabb dolgokra koncentráljunk. Természetesen, meg lesz a szükséges ismeretünk és technikai tudásunk, hogy változtathassunk a környezetünkön, és ha erre szükség lenne, meg is tehetnénk.
Van valami az emberben, ami arra ösztönöz, hogy alkossunk, kísérletezzünk, próbálkozzunk, játszunk a gépekkel. Ez nem a modern kor fejlődése vagy jellemzője csupán, az ősi kultúrákat is jellemezte. Abból fakad, hogy uralmunk alá hajtjuk a földet.
Ha sohasem vétkezett volna az emberiség, feltalálta volna akkor is a kereket és készített volna gépeket? Igen, minden bizonnyal. Talán nem várhatnánk, hogy az Új Földön is legyenek gépek, amelyek az embereket segítik és Isten dicsőségére vannak? Az Új Földön talán feltalálnak olyan gépeket, amely a Tejút legtávolabbi zugába képes lesz elvinni bennünket. Talán sokkal nehezebb ezt elképzelni, mint egykor azt, hogy áthajózhatjuk az óceánt, átrepülhetjük a világot vagy a holdra repülhetünk? Mivel még ebben a bukott világban is az ember még a Földön kívülre is kiterjesztette céljait és ily módon uralmát, nem feltételezhetnénk joggal, hogy az emberek az Új Földön még inkább kiterjeszthetik Krisztust dicsőítő jelenlétük az új univerzumban?
MILYEN LESZ A KÖZLEKEDÉS A MENNYBEN?
Sokan kérdezték, hogy hogyan fogunk feltámadott testben utazni az Új Földön, azon gondolkodva, hogy képesek leszünk-e egyáltalán testi formát ölteni, ahogyan Jézus is tette a feltámadása után (János ev. 20:24-26). A testünk igaz vágyakat és célokat szolgál majd, és képesek leszünk-e valahová eljutni egyszerűen úgy, hogy akarjuk vagy egy helyre gondolunk? Talán igen. Az is lehetséges, hogy bár a testünk Krisztuséhoz hasonló lesz, az Ő azon képessége, hogy dematerializálja és aztán újra materializálja magát, az Ő istenségéből adódóan egyedülálló lesz, és mi képtelenek leszünk erre. Erről nem tudunk itt megbizonyosodni.
Miután Filep az etióp kincstárnokkal találkozott a Lélek Azótusba ragadta el őt (AP. csel. 8:25-40). Filep nem tudott dematerializálódni önmagától, azonban talán megérezhette az előízét annak, milyen lesz egy Lélektől áthatott feltámadás utáni testben élni. Mivel Krisztussal együtt fogunk uralkodni egy hatalmas Új Földön, és talán távoli helyeken a csillagokon az új égen, valószínűnek tűnik, hogy képesek leszünk azonnal hatalmas távolságokat megtenni.
Talán képesek leszünk azonnal Krisztus jelenlétébe kerülni, imádva Őt a trónja előtt az Új Jeruzsálemben, aztán visszatérünk a feladatainkhoz, messze, majd rendszeresen visszatérünk az Úr elé. Talán képesek leszünk bejárni az Új Földet vagy átutazni az új univerzumon egyetlen szempillantás alatt.
Tudjuk, hogy az Új Jeruzsálemnek lesznek utcái és kapui, amelyek az utazás, közlekedés konvencionális, megszokott formáit feltételezik. Ha csak a lakosok járnának, arra sétányok, járdák is elegek lennének, azonban az utca fogalma arra enged következtetni, hogy talán lesznek ott közlekedési eszközök, lovas kocsis vagonok… vagy valami sokkal fejlettebb. Fogunk-e ott biciklizni vagy motoros járműveket használni? Vagy talán az Új Jeruzsálemen kívüli helyekre repülőgéppel utazunk? Nem tudhatjuk ezeket. Azonban használhatjuk a „miért ne” tesztet. Van valami bűnös a kerekekben és motorokban? Hacsak nem vagy a krisztoplatonisták táborában, magad is rájössz, hogy a válasz „nem”. Ezért nincs okunk arra, hogy kijelentsük nem élvezhetjük a high-tech utazást az Új Földön.
Emlékeznünk kell arra, hogy az Új Föld nem jelent visszatérést Édenbe, abban az értelemben, hogy elhagyjuk a kultúránkat, beleértve a találmányokat, szállítási eszközöket és technológiát is. Ez a feltámadott föld feltámadott emberekkel, akiknek sokkal jobb mentális képességeik vannak és képesek sokkal jobb találmányok létrehozására. Mennyi időbe telne briliáns elméjű embereknek, akik összhangban együtt dolgoznak, hogy elérjenek egy technológiai áttörést? Gondolj csak bele, egy űrsikló ott csak régiségnek számítana.
FOGUNK-E UTAZNI ÉS FELFEDEZNI AZ ŰRBEN?
A Szentírásban találunk utalást arra, hogy Isten fel fogja támasztani a nemzeteket és kultúrákat és képesek leszünk ezeket meglátogatni az Új Földön. Ez talán nagyon radikálisnak tűnik, azonban ez csak a kezdet. Arról is említést tettünk, hogy valószínű lehetséges lesz felfedezni majd az Új Univerzum legtávolabbi pontjait is. Ezt a gondolatot szeretnénk folytatni a továbbiakban.
Isten azt ígéri, hogy nem csak Új Földet teremt majd, hanem új egeket is (Ézsaiás 65:17; 66:22; 2.Péter 3:13). A görög és héber szavak, amelyeket úgy fordítanak, hogy „eget”, magába foglalják a csillagokat és bolygókat, mindazt, amit mi világűrnek nevezünk. Mivel Isten mindent újjá tesz, feltámasztja és ujjá teszi a régi Földet és Jeruzsálemet és lesz egy Új Föld, és Új Jeruzsálem, nem értelmezhetnénk úgy az új egek fogalmát, mint azon szándékának kifejezését, hogy feltámasztja, újjá teremti a galaxisokat, csillagködöket, csillagokat, bolygókat és holdakat, hasonlóak lesznek az eredeti állapotukhoz, ahogyan mi is és az Új Föld is hasonló lesz az első formájához?
Új bolygókat hív életre,
Új alapelvek felfedezése,
új örömök megtapasztalása vár.
Az örökkévalóság minden pillanatában
a felfedezés új kalandja vár.
RAY STEDMAN
Az ég csillagai Isten dicsőségét hirdetik (Zsoltár 19:1), mégis milyen hatalmasak és távoliak. Isten galaxisok megszámlálhatatlan billióit hozta létre, amelyekhez talán trilliónyi csillagköd és bolygók és holdjaik tartoznak. Nem sokan láttak többet az emberiség történelme kapcsán, mint pár ezer csillagot, és még azokat is csak úgy, mint az égen levő fénylő pontocskákat. Ha az egek most is hirdetik Isten dicsőségét, és ha azzal töltjük majd az örökkévalóságot, hogy Isten dicsőségét hirdetjük, nem gondolod, hogy az új egek felfedezése és azok feletti uralkodás Isten számunkra készített tervének a része lesz?
Az Androméda galaxis több ezer billiónyi csillagot tartalmaz, és megszámlálhatatlan bolygókat, körülbelül három milliónyi fényévre a földtől. Egészen elkápráztat a látványa. Megtelik a szívünk a kozmikus tér nagyságának gondolatával és rettenetesen kicsinek és magányosnak érezhetjük magunkat. Belenézni a teleszkópba az Isten iránti imádat örömteli cselekedete lehet a számunkra.
Sokunknak nagy örömet okozott, hogy ezen a földön utazhattunk. Milyen érzés lesz majd az Új Földet és az Új Univerzumot beutazni? Az emberek nem a bűn következtében jutottak túl az óceánon vagy léptek ki a világűrbe. Azért tették ezeket, mert Isten úgy teremtett meg, hogy belénk helyezte a felfedezés iránti vágyat és a kreativitást, hogy ezt a vágyunkat megvalósíthassuk. Olvastál-e valaha olyan emberekről, akik csodálatos utazásokat tettek és vágytál-e arra, hogy bárcsak neked is lehetne lehetőséged, anyagi fedezeted, egészséged, hogy te is megtehesd? Az új univerzumban egyetlen ilyen visszatartó erő sem lesz a számunkra.
Elég nehéz elhinni, hogy Isten azért teremtett megszámlálhatatlanul sok kozmikus csodát, mert az lett volna a szándéka, hogy ember sohase lássa azokat vagy sohase tegye be a lábát. A bibliai feljegyzések olyan közeli kapcsolatot vonnak az ember s a fizikálisan létező univerzum között, az égitestek csodái és Isten dicsősége között, hogy következtethetünk arra, hogy Ő arra szán bennünket, hogy felfedezzük az univerzumot. Az univerzum lesz az udvarunk, a játszóterünk és egyetemünk, amely mindig arra hívogat bennünket, hogy felfedezzük a mi Urunk gazdagságát – ahogyan egy ének is mondja, a csodák Istenét a galaxisokon túl.
FOGUNK-E ÚJ LÉNYEKET TALÁLNI AZOKBAN A VILÁGOKBAN?
Nincs a Szentírásnak olyan része, amely arról beszélne, hogy Isten fog-e új intelligens teremtményeket alkotni a Földön vagy akár más bolygókon az univerzumban vagy sem. Nem spekuláció azt mondani, hogy lesz új égi univerzum, csillagokkal és bolygókkal. Az Ige teljesen világosan beszél erről, ez az, amit az új ég jelent. Az, hogy Isten új teremtményekkel népesíti-e be őket nem valószínű, azonban lehetséges. Isten a Teremtő, Ő soha nem fog megszűnni annak lenni. Várhatjuk olyan új és csodálatos teremtmények létét is, amelyek az Ő dicsőségét hirdetik. Isten nem merítette ki alkotói készségét, soha nem is fogja, mert Ő végtelen.
Néhány ember úgy véli, „elképzelni, hogy Isten azokat a világokat új teremtményekkel népesíti majd be, csak mesebeli elképzelés.” Épp ellenkezőleg, a tudományos-fantasztikus elképzelések az emberiség Istentől kapott kalandvágyának, kreativitásának és képzelőerejének a következménye. Abból ered, hogy Isten képmására teremtettünk. Mint minden más, amit bűnös emberek alkotnak a tudományos-fantasztikus elképzelések is gyakran bűnös filozófiával szennyezettek, amelyek az embert dicsőítik és lekicsinylően nyilatkoznak Istenről. Ez azonban nem kellene arra ösztönözzön bennünket, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy a végtelenül kreatív Isten mi mindent alkothat a hatalmas új univerzumban és az Új Földön. Talán Isten képzelőereje kevesebb, mint az Ő képmásának hordozóié? Vagy az emberi kreativitás legjobb formájában az isteni kreativitás végtelenségének a tükröződése?
Azok, akik úgy vélik a földönkívüli élet bolondos elképzelés csupán, nem kellene figyelmen kívül hagyniuk azt az intuitív elképzelést, amely sokunkban megvan ismeretlen civilizációk és teremtmények felől. A Star Trek, Star Wars vagy E.T. világa csupán fikció, éppen úgy ahogyan azok a világok is, amelyeket a mitológia történeteiben találunk, vagy a fantasy alkotásokban vagy tudományos-fantasztikus filmekben találunk. Azonban, ha az emberek, akik Isten hasonlatosságára lettek teremtve és Tőle kapták a kreativitásukat, megalkották ezeket a kitalált, földönkívüli teremtményeket és olyan szenvedélyesen beszélnek róluk, meg kellene lepnie bennünket, ha Isten maga valami olyat teremt, amelynek a tudományos-fantasztikus – a fantasy vagy a mitológia világa csupán árnyékképe?
Amikor izgatottan olvassuk Tolkien A gyűrűk ura című trilógiáját, vagy C.S. Lewis-tól a Narnia krónikáit, nem a bűnös voltunk következtében okoz számunkra izgalmat vagy vonz az a történet. Ez az Istentől kapott éhségünk új kalandok, új környezetek, új világok, új teremtmények, új szépségek és új tudományok után. Istentől kaptuk a vágyat a szívünkbe, hogy új világok után vágyakozzunk.
Adj a festőnek egy szobát tele vásznakkal és festeni fog. Miért? Azért, mert ő festő. A természetében van. Amikor a Teremtő megalkotja az új eget – ahogyan beszél is erről – mindaz, amit tenni fog az Ő természetének megnyilvánulása lesz. Figyelembe véve, hogy nem az élettelen tárgyak, mint a csillagok és bolygók, adnak Neki nagyobb dicsőséget, hanem az intelligenciával rendelkező teremtmények, mint az emberek és angyalok, nem erőltetett az a feltételezés, hogy teremthet más intelligens lényeket is. Talán azt várnánk, hogy a Teremtő, Akitől az emberi művészek kapták a tehetségüket valami olyat alkotna az eljövendőkben, ami kevésbé tükrözi az Ő leleményességét és nagyszerűségét, mint most? egyáltalán nem. Mi egy örökkévalóságon át tartó örömet és gyönyörűséget várunk, miközben látjuk és felfedezzük, mindazt, amit Ő alkotott azért, hogy azokban is kijelentse magát, az Ő nagyságát és csodálatos voltát nekünk.
FOGUNK-E UTAZNI AZ IDŐBEN?
Ha képesek leszünk más galaxisokra utazni, képesek leszünk az időutazásra is? Még ha időben is fogunk élni, Isten számára lehetséges, hogy ajtót nyisson számunkra az időben. Talán képesek leszünk visszamenni az időben és az angyalok mellett a láthatatlan környezetben állva szemlélni a történéseket úgy, ahogyan valójában történtek a Földön. Talán Isten gondviseléséről direkt megfigyelés útján fogunk tanulni. El tudod képzelni, hogy ott vagy, amikor Jézus a Hegyi beszédet elmondja? Talán valóban ott lehetsz majd.
Szeretnéd látni, hogyan vált ketté a Vörös-tenger? Vagy szeretnél ott lenni, amikor Dániel három barátja megszabadul a tüzes kemencéből? Nagyon egyszerű lenne Isten számára, hogy ajtót nyisson a múlt felé.
Mivel Istent nem határolja az idő, Ő megteheti, hogy úgy mutasson be nekünk a múltban történt eseményeket, mintha számunkra jelenben történne. Az első sorban ülve tanulmányozhatjuk a történelmet. Talán láthatjuk majd a lelki vagy fizikai ősatyáink életvitelét.
Általában nem láthatjuk, Istennek az imádságainkra adott azonnali válaszát, reakcióját, azonban a Mennyben Isten megadhatja nekünk, hogy láthassuk mi történt a láthatatlan világban, amikor válaszolt az imádságainkra. Az Ó Szövetségben arról olvasunk, hogy egy angyal érkezett Dániel prófétához, és elmondja neki, mi történt az imádsága következtében: „Amikor könyörögni kezdtél egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel kedvel téged az Isten…” (Dániel 9:23).
Talán meg fogja mutatni Isten, hogy mi történhetett volna velünk itt a Földön? Talán, visszavisz bennünket, hogy megmutassa mi történt volna, ha más döntéseket hozunk. Talán. Talán az az apa, akinek a fia cerebral parezisben szenvedett, meglátná mi történt volna, ha enged a kísértésnek és elhagyja a családját? Nem töltené el a szívét hála Isten szuverén kegyelme láttán?
Talán meglátnám, hogy az autópályán elmulasztott lejáró, nem csak kényelmetlenséget okozott, hanem megóvott egy balesettől? Talán azt látnám, hogy amikor a feleségem az élelmiszerüzletben késlekedett, Isten megóvta őt egy balesettől? Hányszor piszmogtunk és morgolódtunk azok miatt a körülmények miatt, amelyeket Isten éppen arra használt fel, hogy megmentsen bennünket. Hányszor imádkoztunk Istenhez, hogy tegyen bennünket Krisztushoz hasonlóvá? Hányszor hallgatta meg Isten a kérésünket, még akkor is, amikor nekünk úgy tűnt, hogy nem hallgatott meg? Hány alkalommal mondott nemet az imádságainkra, mert tudta, ha igent mondana, megfosztana bennünket valami igazán jótól?
Ha hiszünk Isten mindenhatóságában, szuverenitásában, akkor megértjük, hogy Isten megdicsőül abban, ha jobban megértjük az emberi történelem folyását. Akkor már nem kell hittel kapaszkodnunk abba, hogy „Minden javukra van azoknak, akik Istent szeretik…” (Róma 8:28). Úgy fogjuk szemlélni a történelmet, mint ennek a realitásnak a pontos dokumentációját.
Talán kissé bizarrnak tűnik számodra ez az eszmefuttatás? Gondold csak meg: biztosan elhiszed, hogy Isten képes arra, hogy a feltámadott embereket visszavigye az időben vagy elhúzza az idő leplét, mint egy függönyt, ezzel megengedve, hogy láthassuk a múlt eseményeit, nem csak az akkori önmagunk szemszögéből, hanem az örökkévalóság szemszögéből. Ha nem tudná ezt megtenni, nem lenne mindenható, nem lenne Isten. Tehát az a kérdés, lesz-e oka arra, hogy ezt megtegye? Az egyik oka az lehetne, hogy megmutassa nekünk az Ő mindenkori gondoskodását, kegyelmét, jóságát az életünkben és mások életében. Nem hozna-e ez dicsőséget Isten nevének? Nem vezetne ez bennünket oda, hogy dicsőítsük és imádjuk Őt, az Ő szuverén kegyelméért? Ez mindenképpen méltó és Istent dicsőítő válasz lenne. Nem illene ez bele a már felfedett céljaiba, ahogyan az Efézus 2:7-ben is olvashatjuk: „Hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát, irántunk való jóságából, Krisztus Jézusban.”
TÖBBET TESZ MAJD ISTEN AZ ELKÉPZELÉSEINKNÉL?
Sok mindenben, amit itt leírtunk csupán találgatunk. Viszont éppen azért mert a Biblia világos képet ad a feltámadásról és a földi civilizációról az örökkévalóságban, olyan ajtón léphetünk be a képzelet világába, amelyet maga az Ige nyit a számunkra. Ha mindez többnek tűnik, mint amit valaha elképzeltél volna, arra hívlak, ne utasítsd el ezt pusztán emiatt. A mi Istenünk végső soron, az „Aki pedig mindent megtehet, sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efézus 3:20). A következő igevers dicsőséget ad ennek a csodálatos Istennek, aki felfoghatatlanul minden képzeletünket felülmúlva képes cselekedni: „Övé a dicsőség, az egyházban, Krisztus Jézus által nemzedékről-nemzedékre, örökkön-örökké” (Efézus 6:21).
Az Örökkévalóság határa (The Edge of Eternity) című regényemben, Nick Seagrave meglátja a Favágót (Jézus) és a világ végét- aztán ráébred, hogy igazából az a kezdet, nem a vég:
Láttam, a haldokló világmindenséget, ahogyan kinyújtotta gyenge jobb kezét, mint aki vérátömlesztésre vár, valami gyógymódra, hogy elmúljon az őt emésztő rákként emésztő szakadék. A favágó, miközben a kezében egy csomó szénhez hasonlót tartott, ugyanakkora volt, mint a zöldes-kék gyöngy, amelyet azelőtt a kezében volt. A Favágó összerázta a kezeit és a világ elsötétült körülöttem. Úgy éreztem ordítani tudnék az elviselhetetlenül rám nehezedő nyomástól, az összetört föld úgy került ki a kezéből, mint gyémánt. Levegő után kapkodtam, megkönnyebbülésként.
Egy új világot láttam, újra egy élettel teli, kékeszöld, a régi szénnel burkolt, felszabadult az átoktól, a fájdalomtól és szégyentől, csodálatosan újjá lett.
Olyan egyszerűnek tűnt, ahogyan a Favágó ezt a kezében formázta, aztán láttam a sebeit… és eszembe jutott, hogy egyáltalán nem volt könnyű.
* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye
Fordította: Kelemen Krisztina
