József ószövetségi történetében, testvérei irigységből eladták őt, és Egyiptomba került. Később ezeknek a testvéreknek el kellett menniük hozzá, Egyiptomba, hogy eledelt vásároljanak. Amikor nagyon keményen bánt velük az ország vezetője, akiről nem tudták, hogy József az, lelkiismeretük vádolta őket és bevallották, hogy vétkesek testvérük miatt, akit eladtak. Ahogy saját lelkiismeretükkel így harcoltak, megszólalt a legidősebb testvér, Ruben, és ezt mondta „avagy nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen!” Ha tudatosan vétkezünk, miután előre figyelmeztetnek bennünket, lelkiismeretünk sokkal nagyobb erővel tud vádolni és gyötörni. Mi, akik tudjuk, hogy mivel tartozunk gyermekeinknek, sokkal inkább vétkesek leszünk, mint mások, ha vétkezünk gyermekeink lelke ellen.

Ruben felszólítása minden felnőtt embernek szól: ne vétkezzetek a gyermek ellen!  Minden szülőnek, minden felnőttnek, minden tanítónak, minden munkaadónak szól: ne vétkezzetek a gyermek ellen! Akkor sem, ha a tiétek, akkor sem, ha másé a gyermek! Ha már az ember erkölcsileg oly gyenge, hogy vétkezni akar, felnőttek előtt tegye, de ne gyermek előtt! Ha szitkozódni, átkozódni akar az ember, legyen annyi tisztelet és szeretet benne, hogy ne az ártatlan gyermeki lelkeket szennyezze durva, trágár beszéddel. Ha az ember alkoholt fogyaszt, akkor legyen annyi bölcsessége, tisztelete és szeretete gyermeke iránt, hogy okosan távol tartsa a gyermeket az ital kísértésétől. Tartsuk távol gyermekeinket minden rossz, gonosz hatástól, befolyástól. Az is elég rossz, amikor valaki egy felnőttet bír rá helytelen dolgokra, hát akkor ha egy gyermeket. Ne vétkezzetek a gyermek ellen!

Hogyan vétkezhetünk egy gyermek ellen?

József történetében ez három módon jelenik meg. Az első: testvérei álnok beszéde, mikor azt mondták:

Gyertek, öljük meg őt… és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból! Ekkor megszólalt Rúben, hogy: ne ontsatok vért! Lehetséges kisfiúkat, kislányokat lelkileg megölni, meggyilkolni! Ne vétkezzetek a gyermek ellen: ne tanítsd hazudni. Óh, én nem teszem ezt – mondjuk. Azonban ha nem tanítjuk meg, hogyan legyen őszinte, akkor hazudni fog! Rengeteg kisfiút tesz tönkre saját édesapja. Az, aki életet adott neki, a halál hálójába dönti saját fiát. A legvadabb állat sem pusztítja el saját szülötteit, de a bűn rosszabbá teszi az embert sokszor, mint az állat. Megtanítani a gyermeket egy semmitmondó, világias énekre, nem okos dolog, szándékosan vagy nem szándékosan bevezetni őt az italozás világába súlyos felelősség vagy bűn! Ezzel megölhetjük a lelkét. Olyan szórakozó helyekre vinni a gyermeket, ahol nem lát és nem hall egyebet csak romlottságot, gonosz dolog.

Vessétek őt ebbe a kútba, ami itt a pusztában van. Habár ezeket a szavakat Ruben jó szándékból mondta, mégis utal arra, hogyan lehet még vétkezni a gyermek ellen. Nagyon sok felnőtt emberben van olyan gondolat, hogy hagyjuk a gyermeket magára, amíg gyerek, majd később foglalkozunk vele, mikor felnő, majd akkor megmentjük. Ne öljük meg őt, csak hagyjuk magára, amíg felnő. Ne öld meg, de dobjuk őt be ebbe a sötét kútba, majd később megmentjük. Sokan így gondolkodnak ma is, sajnos még keresztyén körökben is: mellőzik a gyermekeket maguk körül, mintha nem is léteznének. Sokak számára mindegy, hogy a gyermek jár-e vagy nem Vasárnapi iskolába, nem fárasztják magukat azzal, hogy valahogy tanítsák a gyermekeket. Ne vétkezzetek így a gyermek ellen! Nem -mondja, Ruben- majd ránézünk, érte jövünk, mikor felnő. A kútban van most, de majd később kivesszük. Nagyon gyakori tévhit az, hogy hagyjuk a gyermekeket megtéretlenül. Majd ha felnőnek, akkor megtérnek. Sehol a Szentírásban nem olvasunk ilyen tanítást a gyermekek lelki nevelését illetően. Célunk az kell legyen, hogy őket is, már gyermekkorban az Úr Jézushoz vezessük. Ne kételkedjünk abban, hogy a gyermek megtérhet, hanem harcoljunk azért minden nap! 

Gyertek, adjuk el őt…! Testvérei eladták a midianitáknak 2o ezüstpénzért! Valahogy ezt teszik sokan ma is a gyermekekkel. Van ma iskola, magántanár, komputer, nem kell a gyermeket mi tanítsuk sem Isten igéjére sem egyébre, adjuk oda, hadd tanítsák mások. Mivel meg kell tanulják a szorzótáblát, nincs idő az Isten dolgaira tanítani! Bölcstelen és rossz gondolkodás ez! Vajon a földrajz, matematika, besegítheti őket majd a mennyországba? Ezek az ismeretek is fontosak és hasznosak, azonban nem fontosabbak, mint a gyermekek örök élete, üdvössége. A biológia, környezetvédelem vagy egyéb tudományos ismeret sem tudja eltörölni, megbocsátani a gyermekek bűneit! Pedig a gyermekeknek is vannak bűneik. Minél több földi ismeretet sajátít el valaki, annál jobban meg kell tanulja az istenfélelmet! Otthagyni a gyermekeket csak a világi tanárok kezére, anélkül, hogy mi tanítanánk őket Isten ismeretére olyan, mintha eladnánk őket a midianitáknak. Vétkezünk a gyermek ellen, ha úgy hagyjuk őket mások befolyása alatt, hogy nem figyelünk arra, mit tanulnak, mit tanítanak nekik és így tévútra vezethetik őket. Sajnos olyan is előfordul, hogy szegény családok odaadják gyermekeiket jómódú, de nem hívő családoknak. (lehet pusztán jó szándékból, mert úgy gondolják, hogy így legalább a jövője biztosítva van, lehet a földi, anyagi jövője, jóléte) Ne add el gyermekedet a hitetleneknek! Isten rád bízta és meg fog adni minden szükségest ahhoz, hogy felneveld, ha bízol benne, így esélyt adva a gyermeknek arra, ami igazán fontos, az örök életre!

Vasárnap iskolai tanítók, gyermekeket oktatók!  Ne vétkezzetek a gyermek ellen, úgy, hogy hideg szívvel mentek őket tanítani. Miért adnátok át nekik a hideg szívet a mennyei dolgok felé? Ne vétkezzetek ellenük, azzal hogy késve érkeztek meg a bibliaórára, gyermektanításra, mert ezzel azt tanítjátok nekik, hogy a pontosság nem erény, hogy nem olyan fontos a vasárnapi iskola, gyermekfoglalkozás. Ne vétkezzetek a gyermek ellen azáltal sem, hogy rendszeresen, vagy sokat hiányoztok az alkalmakról, mindenféle kifogásokat találva, mert ezzel azt üzenitek nekik: mellőzhetitek Isten szolgálatát, amikor akarjátok, mert látjátok, én is ezt teszem! Ne vétkezzetek a gyermek ellen azáltal, hogy vége hossza nélküli történeteket mondtok nekik, anélkül, hogy bemutatnátok nekik a megváltót, az Úr Jézust, mert ez ugyanaz, mintha követ adnánk nekik enni és nem kenyeret. Ne vétkezzünk a gyermekek ellen azáltal, hogy nem tartjuk szem előtt a legfontosabb dolgot az életükben: a megtérésüket, lelkük szabadulását! 

Ne vétkezzünk a gyermek ellen! Ne tegyük, mert el fog jönni az idő, mikor felnő, és meglátszik nevelésük gyümölcse s egyszer csak lelkiismeretünk megszólal: nem meg mondtam, hogy ne vétkezz a gyermek ellen! Nem lenne jó ezt hallani! Óvakodjunk és imádkozzunk értük! Kérjünk Istentől mennyei bölcsességet, hogy oly módon tudjuk őket nevelni ami, Isten dicsőségére és tetszésére való!

Szerkesztette: Paniti Helga