„Miért vállalta Isten ezt az egészet, hogy a bűnbeesésünk következtében bűnfoltos testünket újjá tegye és halhatatlanságba öltöztesse?...Mert az Ő Fia halálával fizetett azért, hogy az Atya akarata célhoz érjen a materiális, fizikai teremtettségben, mégpedig az, hogy Ő megdicsőüljön benne, a mi testünkben is egy örökkévalóságon át.” -John Piper-
Jézus emberré lett és emberként élt a földön azért, hogy megváltsa az emberiséget. Az Ő győzelmének a Föld kellett, hogy a színtere legyen- a hely, ahol az emberek lakoznak-és tetőpontját is a Földön éri el, amikor Krisztus visszajön, és uralkodni fog a megváltottakkal. A földből formáltattunk azért, hogy a földön éljünk. Nem az a reménységünk, hogy ki leszünk szabadítva a testünkből, hanem hogy egészen új testet kapunk, és egy egészem új világban élünk majd Jézussal.
Az egyetlen nem földdel kapcsolatos örökkévaló állomás, amellyel a Bibliában találkozunk a pokol nem pedig a mennyország. Sőt, még a pokolban is az ítélet alatt levőknek lesz valamiféle fizikai megjelenésük, külsőjük. Jézus elmondta, hogy mindenki feltámad, lesz, aki örök életre mások pedig örök kárhozatra (Ján 5:28-29). Míg egyesek a mennyország gyönyörűségeit tapasztalhatják egy örökkévalóságon át, mások a pokol szenvedéseit fogják fizikálisan is érezni egy örökkévalóságon át.
A CSELEKEDETEINK FELTÁMADÁSA
Elgondolva, előre vetítve a feltámadottak örök életét, egy új világban néhány gyakorlati dolgot is feltételez. „Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1 Kor 15:58).
Honnan tudhatjuk, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban? A testünk feltámadásából. Épp úgy ahogyan mi magunk is átkerülünk a jelenvaló világból az örökkévalóba, úgy a szolgálatunk is. Valamiféleképpen nem csak a testünk támad fel, hanem azok a cselekedetek is, amelyeket Krisztusért tettünk. J.B. Philips így értelmezi az 1. Kor 15:58-at: „Semmi se tántorítson el attól, amit Isten munkájában végzel. Légy bizonyos affelől, hogy nincs olyan dolog, amit Érte teszel és valaha is kárba veszne, vagy feledésbe merülne.”
Bruce Milne ezt írja: „Minden szolgálat, amelyet Isten Királyságáért végzel, akár nyilvános akár nem, része Isten királyságának örökkévaló jellegének. Minden őszinte szándék, a bizonyságtételed botladozó szavai, minden ellenállás a kísértőnek, minden bűnbánat, minden gondoskodó gesztus, minden mozzanata a dicsőítésnek, minden tette az elkötelezettségnek, minden küzdelem az engedelmesség útján, minden elsuttogott imádság, minden, szó szerint minden lépés, tett, amely az Isten iránti hit-kapcsolatunkból fakad, minden a megfelelő helyre kerül az örökkévaló mennyei rendben, amely felragyog, mint a hajnal az Ő visszajövetelekor.”
Ha maga a teremtettség újjá lesz, feltámad, magába foglalhatja-e ez a tetteink, a kezünk alkotásait? „Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra (t.i. Krisztusra), kinek-kinek munkája nyilván lészen, mert (ama) nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tüzön keresztül.”1 Kor 3:12-15
Az Ige biztosít arról, hogy minden hívő túléli a tüzet és feltámad. De nem csak mi leszünk azok, akik túlélik ezt a világot és átkerülnek az új világba, hanem azok a dolgok is, amelyeket az életünk folyamán teszünk. Az Úrért tett dolgok követni fognak bennünket a mennyországba (Jel 14:13). Nem csak azok a dolgok élik túl az ítéletet, amelyeket Isten készített, hanem olyan dolgok is, amelyeket mi Érte, Neki tettünk. A hűséges életek gyümölcse időtálló. Meg lesznek tisztítva és leplezetlenek lesznek, mindenki számára örökké látható lesz a szépségük. Isten tüze nem fogja ezeket a dolgokat elpusztítani, de elpusztítja azt, amiben Ő nem gyönyörködik. De lesz, amiben Ő gyönyörködik és ezek kiállják a tűz próbáját, hogy az őket megillető helyre kerüljenek, újjá legyenek a feltámadáskor. Nem csak az engedelmesség és áldozatok jutnak tovább az egyik világból a másikba, hanem minden, ami Isten szerint jó örökkévaló lesz.
Mózes így imádkozott „…a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá…” (Zsolt 90:17). Tehát Mózes azt kérte Istentől, hogy tegye állandóvá, örökkévalóvá a kezük munkáját. Ha a testünk alkotóelemei széthullanak és teljesen újjá lesznek a feltámadáskor, mit mondhatnánk akkor az aranyra, ezüstre drágakövekre, melyek az Úrért tett dolgokat jelképezik? Pál többet mond annál, hogy megjutalmaznak a földi cselekedeteinkért. Olyan, mintha azt mondaná, hogy amit tettünk az örökkévaló lesz. Arra utal talán, hogy ezek a dolgok is feltámadnak?
Amit ebben az életben teszünk az örökkévalóságba is tovább jut. A feltámadás nem csupán egy jelképes kifejezés. Időtállóságot feltételez. Ha a testünk egyes jellemzői túlélik nem sugallja ez azt a számunkra, hogy egyéb dolgok is túlélhetik?
A FELTÁMADÁSRÓL FANTÁZIÁLVA
Biblikus értelemben a feltámadás sokkal kiterjedtebb, mint azt sokan közülünk gondolnák. Mi mindent érinthet a feltámadás ereje? Használjuk most a biblikus tudással rendelkező részét a fantáziánknak. Egy gyermek története, amelyet Jézus iránti szeretetből írtak, túlélheti ezt a világot és tovább létezhet mennyei vagy akár más írásban? Túlélhetik-e irodalmi vagy dicsőítő zenei művek ezt a világot, vagy újjá lehetnek-e ezek a mennyországban? Nem jelenthetjük ezt így ki, de ellent mond-e ez a gondolat mindannak, amit a feltámadás jellegéről ismerünk?
Ha a testünk és azok a dolgok, amelyekben Isten gyönyörködik feltámadnak, miért ne történhetne így egy székkel, szekrénnyel, amelyet Jézus készített ácsként? Nem tudhatná Isten azokat a molekulákat is könnyedén újjá, alkalmassá tenni, mint a mieinket? Isten „nagyon jó” megállapítása nemcsak ránk, a testünkre, hanem a fákra tavakra, állatokra is érvényes. Mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amelyeket Isten dicsőségére teszünk? Feltámadhatnak vagy megújulhatnak ezek is? Egy hűséges kínai szolgáló, aki készít egy széket Jézusnak, egy széket, amelyen senki más nem foglalhat helyet. Ez szimbolizálja Krisztus jelenlétét az otthonában. Feltámaszthat-e Jézus egy ilyen széket és használhatja -e az új földön? Ha Jézus feltámasztja az embereket, virágokat, feltámaszthat egy különleges csokrot, amelyet egy betegnek adtál, amely hozzá segítette őt, hogy lelki fordulóponthoz érjen? Feltámaszthat-e egy könyvet, vagy éneket, amelyet az Ő dicsőségére írtak? Vagy egy levelet, amelyet bátorításként írtak valakinek? Vagy egy takarót, amelyet egy nagymama készített az unokájának? Vagy egy gyermek rajzát? Vagy egy férfi egyszerű házát, melyet úttörő családjának készített? Vagy egy fotóalbumot, amelyet egy édesanya nagy szeretettel készített valakinek, vagy egy baseball ütőt, melyet egy nagyapa készített az unokája 11. születésnapjára?
Sokan azt hiszik, hogy szentimentális és buta dolog azt feltételezni, hogy a természet, az állatok, festmények, könyvek vagy baseball ütő megmarad a feltámadáskor. Úgy tűnhet, hogy bagatellizálja az eljövendő feltámadást. Én inkább úgy vélem sokkal inkább magasabb szintre emeli a feltámadást, hangsúlyozva Krisztus erejét és hatalmát, hogy gyökeresen újjá tesz mindent. Isten megígérte, hogy feltámasztja nem csak az emberiséget, hanem a teremtettséget is, amely elesett a mi bűnünk következtében.
Mivel Isten magát a földet is újjá teszi, feltámasztja, innen tudhatjuk, hogy a feltámadás élettelen dolgokat is érint. Sőt, néhány dolog, melyet saját kezünkkel készítettünk Isten dicsőségére megmarad. Az Ige beszél arról, hogy amit Jézusnak, Jézusért tettünk az meg fog maradni. Nem abban hibázunk, ha túllicitáljuk a feltámadás erejének kiterjedését, hanem ha alábecsüljük azt.
Gondolj azokra a dolgokra, amelyeket Isten az örökkévaló Atya kiállítana, közszemlére tenne. Isten időtállósággal ajándékozza meg, mindazt, ami kedves az Ő szívének. Amiben Ő örömét leli sohasem fog megsemmisülni. Ha megértjük a feltámadás jelentését, az átformálja a gondolkodásunkat az örökkévaló mennyországról. Isten, akinek kegyelme bőséges, lehet túláradóan kegyelmes akkor is, amikor megválasztja, hogy mit támaszt fel, teremt újjá. Imádkozzuk hát Mózessel „…a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá”.
ÚJÍTSUK MEG A SZÓKÉSZLETÜNK, HOGY MEGFELELŐ LEGYEN A FELTÁMADÁS TEKINTETÉBEN
Egy rádióevangélista, amikor egy keresztyén asszonyról beszélt, akinek meghalt a férje, azt mondta: „Nem tudhatta (a feleség) amikor megölelte a férjét, hogy soha többé nem ölelheti meg.” Még ha a tanító szavai jól összeszedettek és jószándékúak is voltak, nem voltak igazak. Azt kellett volna mondania: „Ő soha többé nem ölelheti meg a férjét ebben az életben” vagy talán még megfelelőbb lett volna, hogy „Ő soha többé nem ölelheti meg a férjét, amíg el nem jön az új föld.” A halottak feltámadása miatt megölelhetjük egymást az új földön.
Talán néhányan azt mondják: „Mindannyian tudjuk, hogy mire célzott a prédikátor”. De én nem vagyok megbizonyosodva afelől, hogy mi valóban tudjuk vagy, hogy ő valóban tudta. Szükségünk van arra, hogy megreformáljuk a szókincsünket, hogy valóban kifejezhessük az igazságot. Ha nem így teszünk, akkor nem sikerül biblikusan gondolkodnunk e tekintetben és továbbra is a mennyországgal kapcsolatos előítéletek szerint gondolkodunk.
„Ez az utolsó alkalom, hogy testben láthatom őt”, mondta egy férfi a fiáról, aki meghalt. Nem helytálló. Mivel mindketten valóban keresztyének fogják látni egymást a feltámadott testben. „Sosem fogom ezen a földön újra látni a lányomat”. De ha ő hívő és te is az vagy, akkor látni fogod őt. Te és ő is átváltoztok, és látni fogod őt az új földön. Mi nem csak azt mondjuk, amit hiszünk, hanem idővel elhisszük, amit mondunk. Ezért is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy tudatosan javítsuk a szókészletünk használatát míg megfelel a világos igei igazságok megfogalmazására. Nehéz számunkra megfelelően gondolni az új földre, mert már annyira hozzászoktunk, hogy úgy beszéljünk a mennyországról, mint a föld ellentétéről. Talán nehéz lesz átnevelni ebben magunkat, viszont szükséges. Meg kell tanulnunk, hogy magunkévá tegyük az emberek és a föld létének folytonosság elvét az eljövendő feltámadásra nézve, ahogyan az Ige mondja.
Tisztán kell megértenünk az új föld tanát, ahhoz, hogy Isten megváltás munkáját kozmikus méretekben szemlélhessük. Meg kell értenünk Isten mindaddig nem lesz megelégedve, amíg az egész univerzum meg nem tisztul az ember bukásától. -Anthony Hoekema-
Mivel a mennyország örökkévaló fogalma megfoghatatlan a számunkra, sokszor úgy gondolunk a mennyországra, mint kevésbé valóságos, kevésbé fizikai, anyagi világ, mint a jelenlegi. (Mindazonáltal, nem úgy gondolunk a mennyországra, mint egy hely, ahol az emberek ölelkeznek és nyilván nem ezekben a testekben). De a mennyországban nem leszünk árny emberek egy árnyékvilágban. Sokkal inkább teljesen élő, teljesen fizikailag létező személyek leszünk egy fizikailag létező világban. Bizonyos értelemben, még soha nem láttuk úgy a barátunk testét, ahogyan a mennyben fogjuk. Soha nem kaptunk itt olyan jelentőségteljes ölelést, amilyet ott kapunk majd. Itt sosem ismertük úgy ezt a földet, ahogyan azt fogjuk ismerni.
Jézus Krisztus meghalt értünk, hogy biztosítsa számunkra újjászületett életet az újjászületett földön. Legyünk tehát óvatosak a beszédben, hogy ne legyenek félreértések és mindaz, amit mondunk igazán megfeleljen Krisztus megváltó munkája nagyságának.
Milyen is lesz majd a feltámadáskor Krisztussal visszajönni, amikor új testet kapunk, annak tudatában, hogy az új földön élhetünk majd (akár azonnal, akár ezer év elteltével)?
* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye
Szerkesztette: Kelemen Krisztina
