“lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett,

és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”  

2 Kor 10:4-5

Az örök üdvösségre vezető Igazság oly sok ellenállásba ütközik ma is a világban, hogy amíg általánosságban éljenzésnek örvend, addig konkrét részleteiben és határozott követelményeiben, sokakban nemtetszést és elutasítást vált ki. Miközben a szent igazságok gyakorlása utált és megvetett, addig annak neve, terméketlen megvallása sok képmutató dicsőséges magamutogatásává vált. A világ ma is tele van véres és embertelen üldöztetésekkel, szakadásokkal, egy bámulatos, igazság iránti álbuzgósággal, épp azok által, akik inkább hajlandóak a széles úton haladni, mintsem hogy letérjenek arra a keskeny útra, amit hirdetnek, és amiért látszólagosan harcolnak is. Sokkal könnyebb lenne napjaink tévtanítóiról írni egy könyvet, mint napjaink mártírjairól (John Trapp).

A Sátán minden erejével, az ő tévtanítóin keresztül - akik az ő követei és hírnökei – azon van, hogy félrevezesse, és örökre elpusztítsa az emberek lelkeit. Ezek megtévesztik az embereket, a helyes útról mellékutakra terelik őket, a tévelygés bozótjaiba, veszélyes gonoszságokba, ahol örökre elvesződhetnek. Az Úr Jézus is figyelmeztetett minket: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mát 7:15). E tévtanítók, miközben csókolnak, egyben ölnek is! A legjobb útja annak, hogy megmeneküljünk az ördög munkatársai által terjesztett tévelygésektől, valamint az örök pusztulástól az, ha lerántjuk a leplet róluk, bemutatjuk őket igazi színeikben, hogy látván őket, elkerülhessük őket, és úgy irtózzunk tőlük, mint magától a pokoltól. Szolgáljon segítségül erre az itt következő hét megkülönböztető jel, ami által felismerhetjük és elkerülhetjük napjaink tévelygéseit és azok terjesztőit.

Jegyezzük meg, hogy a tévtanítók:

Embereknek akarnak tetszeni

Ők inkább az emberi fülnek akarnak tetszeni, mint a szívnek használni. Ézsaiás így írja le Isten lázadó népének óhajait: „Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!” (Ézs 30:10). Ezek az emberek a szent dolgokkal inkább szórakoznak, minthogy kegyes félelemmel és tisztelettel kezelnék ezeket. A tévtanítók lélekpusztítók, ők a pokol gazdagítói! Olyanok, mint az a gonosz sebész, aki inkább elfedezi a sebet, mintsem, hogy meggyógyítsa. Nem a keserű, hanem a hízelgő szavak azok, amik veszélyesebbek, mondta Valerianus, római császár.

Megvetik Isten igaz szolgáit

A tévtanítók megvetés, gúny, valamint rossz hír tárgyává teszik ki Isten leghűségesebb szolgáinak személyét, hírnevét. Ezt tették Mózessel és Áronnal is (4 Móz 16:3), de még Pálnak, az Úr apostolának szolgálatát és hírnevét is alá akarták ásni (2 Kor 10:10). Ugyanez a sors jutott az Úr Jézusnak a farizeusok és az írástudók részéről, akik életüket tették latra azért, hogy saját hírnevüket felépítsék az Úr hírnevének romjain. Óh, mennyi szemét, mocsok, gúny, hamis vád éri naponta azokat, akikre a világ ma sem méltó! Ágoston bölcsen jegyezte meg: az, aki akarattal mocskolja az igaz ember jó hírnevét, az akaratlanul is annak jutalmát növeli.

Saját elméjük és szívük szerzeményeit és látomásait terjesztik

„És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.” (Jer 14:14). Manapság is, igen gyakori az olyan tévtanító akinek üzenetei nem többek, mint üres képzelődés, hazug látomás, elmezavarodott fantázia. Azok számára, akik az Igétől független vagy azon túlmutató kijelentésekbe helyezik bizalmukat, bevethetjük ellenük a régi dilemmát: ha a "személyes kinyilatkoztatásaik" egyeznek a Szentírással, akkor nincs rájuk szükség, ha pedig ellentmondanak annak, akkor hamisak (John Owen).

Megszűrik a szúnyogot és elnyelik a tevét

Könnyen átsiklanak az evangélium nagy és jelentős tanításai felett, és inkább a kevésbé fontos, jelentéktelen dolgok mellett időznek, amik az emberi lélek számára kevésbé hasznosak. Az Úr Jézus ezért fedte meg a farizeusokat: “megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.” (Mát 23:23). Aprólékosak az evangélium kevésbé fontos tanításai felett, és hanyagok, gondtalanok a nagyobb horderejű dolgokban! Pál is kemény szavakat használt, mikor Timóteusnak is erről beszélt (lásd 1 Tim 6:3-5)!

Az igazság ruhájába álcázzák magukat

A bűn, a tévtanítás és a babonaság mind képmutatás. A bűn az erény mögé, a tévtanítás az igazság mögé és a babonaság a vallásosság mögé rejtőzik (Henry Smith). A tévtanítók ügyesen álcázzák veszélyes tanaikat és lélekpusztító elképzeléseiket nagyon vonzó beszédekkel, tetszetős szónoklatokkal, kifejezésekkel, beszédtechnikákkal tarkítják. Manapság is igen sokan vannak azok, akiket elvarázsol a szép beszéd! A tévtanítók sok festéket használnak arra, hogy kidíszítsék, és elfogadhatóvá tegyék veszélyes tanaikat a tudatlan és tájékozatlan lelkek előtt. Tudják, hogy az ember a megédesített mérget hamarabb lenyeli, ők is, lélekpusztító piruláikat aranyba csomagolják.

Mennyiségre figyelnek inkább, mint minőségre

Inkább az embereket halásszák, mintsem hogy az ember jellemén javítsanak. Saját véleményükhöz igazgatják a néptömegeket, mintsem hogy az emberek lelkét a szent élet útjára vezessék. Az Úr Jézus komoly, feddő szavait idézve a farizeusok irányába: “megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.” (Mát 23:15). Munkásságuk nem abból áll, hogy az ember szívproblémájára adjanak gyógyszert, vagy hogy szentebbé tegyék életüket! Ebben az erőfeszítésükben is hasonlítanak az ördögre, aki fáradságot nem ismerve küzd, hogy követőt sokszorosítsa.

Vásárt űznek saját követőiből

A tévtanítók gonosz birtokvággyal, hatalomvággyal saját követőit kifosztják és kizsákmányolják. Péter apostol a gyülekezetet így figyelmeztette: “sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek” (2 Pét 2:1-3). Jobban érdekli őket a testi nyereség, mint az ember lelki állapota. A tévtanítók az aranyborjú leghűségesebb imádói, mint ahogyan ezt az Úr is mondta: „Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.” (Jer 6.13).

Minden tanítás, ami Istentől származik, Istenhez vezet! Az a tanítás, ami nem a szentséget segíti elő, az nem Istentől való! Óvakodjunk, tehát az olyan tanítóktól, akikre ráillenek a fentebb leírt jellemvonások! Imádkoznunk kell azért, hogy Isten tartson távol tőlünk és közösségeinktől minden tévtanítást és idegen eszmét! A régi időkben is, Isten imádkozó szentek által védelmezte az igazságot: „Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja, és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.” (Ézs 62:6-7). Azok, akik az igazság mellett akarnak maradni, komolyan őrizniük kell szívüket, hiszen minden bűn - köztük a hitehagyás, az igazságtól való elhajlás, tévtanítás is - a szívből indul ki: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld 4:23).

Manapság az evangéliumi igazságok nyilvánosan elterjedt és általánosan elfogadott megvetése egyik fő oka lett annak, hogy sok hívő saját magát féltve, inkább tartózkodik attól, hogy sajátjának, magáénak vallja a kereszt üzenetét. A hitetlen világ egyre bátrabb abban, hogy a hitehagyás, tévtanítás gonoszságát bűntudat és szégyenérzet nélkül terjessze! Vigyázzunk arra, hogy ne váljunk közömbössé az igazság melletti harcban! Ha komoly vizsgálat hiányában magunkévá tesszük az idők és tömegek szokásait, meglátásait, elveit, akkor ennek elkerülhetetlen eredménye, hogy magával sodor minket e világ szelleme! Az igazságot nem csak megszerezni, hanem megszeretni is kell! Vigasztalódjunk és bátorodjunk azzal, hogy Isten igazságai elpusztíthatatlanok.

Olyan hírt hallhatunk, hogy az igazság beteg, de olyat soha, hogy az igazság halott!

„… tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.” ~ Júdás 1:3