„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” – 1 Kor. 3:11-16

Egy nagyon komoly és hasznos igeszakasz áll előttünk! Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok? Akarod látni Isten templomát testvérem? Nem a templomi épület Isten temploma, az csak a találkozásunk helye. Te és én vagyunk Isten temploma. Isten mibennünk lakozik. Az ószövetségben Istennek volt egy temploma az ő népe számára. Az újszövetségben pedig Istennek van egy népe az ő temploma számára. Isten az Ő drága Szentlelke által mibennünk lakozik.

Mi vagyunk Isten temploma! Ennek a templomnak az alapja, a fundamentuma Jézus Krisztus. A gyülekezet Jézus Krisztusra épül, Ő az a kőszikla, aki fenntartja az Ő népét, a gyülekezetet. Ő a fundamentum: mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. És mi pedig erre a fundamentumra építünk. A 12. versben ez áll: ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra… – itt két fajta építőről van szó. Vannak, akik fát, szénát, pozdorját építenek, és vannak, akik aranyat, ezüstöt és drágaköveket.

Mit jelentenek ezek? Az Ige beszél itt testies hívő építőkről és lelki hívő építőkről. Vannak lelki hívő emberek és vannak testi hívő emberek! Jegyezzük ezt jól meg, egy testies hívő az az ember, aki meg van térve, de igazából nem látszik rajta. Olyan, mint amikor egy gyermektől megkérdezték, akinek volt egy kutyája, hogy milyen kutya az. Azt válaszolta – ez egy rendőrkutya. Mire az ember – ez egyáltalán nem néz ki rendőrkutyának. Mire a gyermek: igen, mert a titkos szolgálatnál dolgozik. Vannak olyan emberek, akiknek életében nem látszik, hogy hívő emberek, és nem is úgy viselkednek sokszor, mint hívő emberek, de mégis azok. A Biblia úgy nevezi ezeket, hogy testies hívők. Éretlenek. Ugyanakkor vannak olyanok, akiket a Biblia lelki hívő embereknek nevez. A testi hívő az, aki fával, szénával, pozdorjával építkezik. A lelki hívő pedig, aki arannyal, ezüsttel és drágakövekkel építkezik.

Összegezve: az emberek kétféle életet építhetnek maguknak. Ma, kedves olvasó, te is építesz. Nem tudom, mivel építed életedet, de ha te hívő ember vagy, ha elfogadtad az Úr Jézus Krisztust, ha megvan ez a fundamentum az életedben, akkor tudhatjuk, hogy valamit építesz reá! Egyszer egy napon megtudjuk majd, ki mivel építkezett, eljön a nap, amikor ez nyilvánvaló lesz mindenki életében: „kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja.” Nagyon hamar, egy napon, ki fog derülni rólad, hogy testies hívő, vagy pedig lelki hívő ember voltál. Felszínre fog jönni, hogy fát, szénát, pozdorját építettél, vagy pedig aranyat, ezüstöt és drágakövet. Ma ez még nem tudható, becsaphatod még a feleségedet vagy a férjedet is, megtévesztheted a lelkipásztort, sőt még saját magadat is félrevezetheted, de jön egy nap, amikor szembe kell nézni a tűz próbájával! „Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.”

Kedves olvasó, hamarosan eljön a nap, amikor az életed a tűz próbája alá lesz vetve, hogy mit építettél, meg lesz méretve. Ha életedben fát, szénát, pozdorját építettél, akkor azt a tűz felemészti, csak füst marad utána, de az arany, ezüst, drágakő kiállja a próbát, ezek nem égnek el, megmaradnak. Az Ige lényege tehát ez: te és én szembe kell nézzünk egy napon a tűz próbájával. Három fontos jellemzője van ennek a napnak. Ez a nap a megmérettetés, a próba napja lesz, ugyanakkor a jutalom napja is, és sokak esetében a veszteség napja is.

A TŰZ PRÓBÁJÁNAK IDEJE

Mindenkinek munkája nyilván lészen. Majd azon a napon. A jövő idő azt jelenti, hogy az életünk minősége most ezen a földön nem igazán nyilvánvaló még. Az ének, amit vasárnaponként énekeltél, ki fog derülni, hogy fa, széna, pozdorja volt, vagy pedig drágakő Isten előtt. Azon a napon ki fog derülni az is, hogy ez az üzenet fa, széna, pozdorja vagy pedig drága ékszer Isten előtt. A vasárnapi iskolában is taníthatsz lélek szerint, de taníthatsz test szerint is. Mind ki kell várjuk azt a napot, a tűz próbáját, hogy nyilvánvaló legyen, mit is építettünk. És akkor nagyon sokmindent más fényben, egészen más megvilágításban fogunk majd látni, mert akkor mindenki úgy fogja látni a dolgokat, ahogy Isten látja, és nem úgy, ahogy emberek látják. Mert az emberek nem úgy látnak, mint ahogy Isten lát. Luk 16:15-ben ez áll: „az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.” Munkánkat csak az eljövendő világ fogja felszínre hozni valóságosan. Mi sokszor kimondjuk valamire, hogy ez rossz, holott Isten azt mondja rá, ez jó. Mi értékelve egyesek szolgálatát, azt mondjuk, ez arany, ezüst, drágakő, de lehet, Isten előtt az nem több mint fa, széna és pozdorja. Eljön a nap, amikor Isten tűzben próbálja majd meg minden cselekedetünket.

Milyen kritériumok alapján fogja Isten megvizsgálni életünket? Milyen lesz a tűzpróba? Íme, 4 kritérium:

1. Motiváció. Hogy milyen hozzáállással végezted azt, amit végeztél. Nem csak azt nézi meg Isten, hogy mit tettél, hanem azt is, miért tetted. Vannak olyanok, akik elmennek istentiszteletre, de nem azért mert ők akartak menni, hanem azért, mert muszáj volt menniük. Lehet, tanítasz a Vasárnapi Iskolában, mert valakinek azt is meg kell tenni. Énekelsz az énekkarban, mert valakinek azt is kell. Bizonyos dolgokat teszel, nem azért, mert te feltétlenül akarod, hanem mert kényszerítve vagy rá. Azon a napon mindez ki fog derülni, és elveszíthetjük a jutalmat, ha nem jó motivációból tettünk dolgokat. Az első kritérium Isten előtt a motiváció lesz. Miért szolgálsz? Miért teszed azt, amit teszel. Melyek az indító okok?
2. Megbízatás. Másodjára Isten megvizsgálja életünket aszerint is, hogy milyen megbízatásból tettük, amit tettünk. Ki mondta neked, hogy tedd, amit teszel? Saját elgondolásod szerint teszed, vagy pedig az Úr mondta neked, hogy tedd meg? Az Úr nem elégszik meg azzal, ha teszünk valamit a saját fejünk szerint. Amire az Úr kér, hogy tedd meg, és megteszed, az ér valamit, de amit valaki más megbízatásából teszel, az nem sokat ér. A Szentlélek indíttatására tettük-e, amit tettünk. Ha igen, megmarad.
3. Képesség. Nem csak motiváció, megbízatás lesz az alapja a tűz próbájának, hanem a képességeink is. Mert a helyzet az, hogy Isten bizonyos emberektől többet vár el, mint másoktól. Az Úr Jézus mondta a Luk 12:48-ben: „ha valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” Isten olyanoktól, mint Billy Graham, Spurgeon, sokkal többet vár el, mint másoktól. Isten megnézi azt is, hogy milyen képességeket adott nekünk, és ha sokat adott, akkor sokat is fog elvárni tőlünk. A kérdés tehát nem az, hogy mit tennél 1 millió $-ral, ha lenne. A lényeges kérdés az, hogy mit teszel azzal a pénzzel, ami birtokodban van jelenleg. Nem az a kérdés, mit tennél, ha te lennél Billy Graham, hanem az, hogy mit teszel azzal, aki most vagy. Egyszer egy alacsonyabb növésű ember az utcán megállt egy magas, jó nagy darab, izmos ember mellett, és azt mondta neki: Ember, ha én olyan nagy és erős lennék, mint maga, kimennék az erdőbe, és megkeresném a legnagyobb medvét, és addig birkóznék vele, míg leteperném. A nagy ember ránézett erre a kis emberre, és azt mondta: Barátom, az erdőben van elég kisebb medve is, menj, és keress magadnak egy kisebbet! Ha nem tudsz egy nagy medve ellen birkózni így, ahogy vagy, akkor biztosan megtudsz birkózni egy kisebbel. Tegyük, amit tenni akarunk azzal a képességgel, amit Isten adott nekünk! Inkább lennék egy olyan személy, akinek képessége, kapacitása 1 liter, de legyek színültig, mint egy olyan, akinek kapacitása 100 liter, de félig sincs.
4. Vágyak, óhajok. A tűz próbája megnézi tehát bennünk a motivációt, megbízatást, képességeket, de negyedjére meg leszünk próbálva aszerint is, hogy milyen vágyaink, óhajaink voltak. Nem csak azt nézi majd meg Isten, hogy mit tettünk, hanem azt is, hogy mit akartál volna tenni, mit próbáltál volna tenni az Úr Jézus nevében. Dávid templomot akart volna építeni, ott volt a vágy a szívében, de nem jutott el odáig. És Isten ezt is figyelembe veszi. Lehetnek olyanok, akik Krisztus katonájaként kimentek sokszor missziózni, és mégsem vezettek egyetlen lelket sem az Úr Jézushoz. De szerették volna, akarták volna. Ott volt a szívedben, és Isten látta ezt. Látod, a legrosszabb dolog nem az, hogy soha nem vezetünk senkit az Úrhoz, a legrosszabb az, ha meg sem próbáljuk, nem is akarjuk! Milyen vágyaid vannak, mit szeretnél tenni Istenért?

Amikor eljön a tűz próbája, Isten megvizsgálja mindannyiunk cselekedeteit. Nem a mennyiséget figyeli majd, hanem a minőséget. Vannak sokan, akik fáradságos munkában vannak reggeltől estig, és azt gondolják, Istenért teszik, amit tesznek, de az is kiderülhet egy napon, hogy amit tettek, nem egyéb, mint fa, széna, pozdorja, és mind elég.

Mit építesz a fundamentumra, és hogyan építesz?

A MEGJUTALMAZÁS IDEJE

Tehát tűzben lesz megméretve azon a napon mindenkinek a munkája, szolgálata, épülete. De az a nap nemcsak a tűz próbájának ideje lesz, hanem a megjutalmazásé is: „Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.” Isten meg fog minket jutalmazni minden cselekedeteinkért. Mi, evangéliumi keresztyének nagyon hangoztatjuk azt, hogy nem cselekedetek által üdvözülünk, és ez igaz is: „mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef 2:8-9). Nem a jócselekedetek által üdvözülünk, de jutalmat a mennyben a jócselekedetek szerint fogjuk megkapni. Nem a jócselekedetek vezetnek minket a mennybe, de a jótettek követnek minket oda: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (Jel 14:13). Azok a cselekedetek, amelyeket itt lenn, a földön teszünk, követnek minket a mennybe. Akár olyan tettek ezek, amelyek fával, szénával, pozdorjával egyenlőek, akár olyanok, amelyek arannyal, ezüsttel és drágakővel –mind követni fognak minket. Ezekre mind fény derül majd azon a napon, és ezek alapján jutalomban is fogunk részesülni.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy vannak némelyek, akik nem hiszik és vallják, hogy lesz jutalmazás a mennyben. Pedig a Biblia azt tanítja, hogy minden embernek lesz része megjutalmazásban, aki üdvözül: „ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” (Jel 22:12). Máshol maga az Úr Jézus mondott olyat, hogy „gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben”. Ezek az igék mind értelmetlenek, ha nem valljuk, hogy lesz megjutalmazás. Vagy itt az 1 Kor 3. részben, a 8. vers szerint is: „mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.”.

Amikor a tűz próbájával szembesülünk, az egy olyan nap is lesz, amikor sokan jutalmat kapnak majd. És ezért igazán hálásak lehetünk, hiszen vannak drága, értékes hívő emberek, akik szolgálatukért soha semmilyen jutalomban nem részesültek e földön. És így sokan, akik elsők, utolsók lesznek, és sok utolsóból lesz első. Mert az a tűz újra- és átértékeli majd az emberek munkáját. És micsoda nap lesz az, amikor a szentek megkapják jutalmukat! Sokan, akiket észre sem vesz a világ, senkik itt a földön, azokat ott Isten észre fogja venni, és lesznek valakik, ott fenn nagyok lesznek!

A SAJNÁLKOZÁS ÉS A BÁNKÓDÁS IDEJE

Az a nap nemcsak a tűz próbájának és a megjutalmazásnak a napja lesz, hanem sokak számára a sajnálkozás és a bánkódás napja is: „Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.” Lesznek sokan, ezek szerint, akik nagy veszteséget fognak elszenvedni. A testies építő egy olyan ember, aki megtért, üdvösséget nyert, de egész élete, ahogy kiderül, nem volt más, mint fa, széna, és pozdorja. Nem volt jó motivációja, nem jó megbízatásból tette, amit tett, nem képességei szerint szolgált, és nem voltak szent, Isten szerinti vágyai. És most ő is be kell lépjen a tűzbe. Isten fogja a tüzes fáklyát, és életéhez, munkájához érinti, akkor egyszer csak elszáll az egész, csak füst marad utána. Veszteséget szenved.

Óh, – mondják egyesek – nem lesz az olyan rossz, csak éppen legyek megváltva. Barátom, olvasd csak, mint ír a Biblia az 1 János 2-ben: „és most, fiacskáim, maradjatok őbenne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.” Kedves fa, széna és pozdorja-építők, ha Jézus Krisztus megjelenne ebben a pillanatban, akkor ahelyett, hogy bizodalmatok lenne, még ha meg is tértetek, a szék alá akarnátok bújni szégyenetekben. Ha így készülődsz, nem leszel kész találkozni Uraddal. Számodra az nem áldott reménység. A Biblia még azt is mondja: „Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen.” (Mát 5:19). Testvérem, ne mondd, hogy megnyerted a főnyereményt azzal, ha bejutsz a mennybe, mert sokan jutalmat fognak kapni, te pedig kicsiny maradsz a mennyekben! A 2 János 8. így figyelmeztet: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.” Vagy ott van a Jel 3:11: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.”

Mit is jelent ez az egész? Sokaknak lehetőségük lesz a mennybe jutni, de úgy, hogy mikor életük, a házuk a tűz próbájának ki lesz téve, nem marad belőle más, csak egy leégett ház és a fundamentum. Az egyedüli ok, amiért bejutsz oda az, hogy amikor a tűz jött, a fundamentum nem égett el! Bejutsz, de csak ennyi.

Üres kézzel menjek-é el,

S álljak úgy az Úr előtt?

Egy lelket se hozzak-é el,

S gyümölcs nélkül nézzem Őt?   

Jézusom megváltott engem

Nem rettegem a halált,

De üresen megjelennem

Fájlalom e lelki kárt.

Bárcsak újra visszanyerném

Éltem elszórt éveit.

Őt szolgálná szívem, elmém,

Néki élnék híven itt!         

Milyen szomorú nap lesz az sokaknak! Milyen sok testies hívő fog akkor szomorkodni, sajnálkozni és bánkódni! De ismerjük az emberi természetet. Sokan azt gondolják: Óh, nekem elég lesz, ha ott leszek a mennyben, egy kis sarokban. Ha az is mennyország, nem lehet az rossz, akárhol is lesz. Csak építsenek nekem is egy kis viskót a mennyben, az nekem jó lesz. Lehet, hogy te megelégszel ennyivel, de Isten nem! És ha igazán belegondolsz, téged sem fog megelégíteni ennyi. Az Ige azt mondja: megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül. A kép, amit be akar itt az Ige mutatni az, amikor egy ember az éjszaka közepén arra ébred fel, hogy a háza lángokban áll, és nagy nehezen kimenekül onnan, de a tűzön keresztül. Csak tűzön keresztül menekül meg! 

Tegyük fel, hogy minden, ami érték, a birtokodban van, otthon van a házban: gyermekeid, szeretteid, házad, befektetéseid, minden ott van bent, sehol máshol nincs semmid. És szeretteid is mind bent vannak. És az éjszaka közepén, ahogy felébredsz az álmodból, valami szorítja a torkodat. Felnyitod a szemed, és a szoba már tele van füsttel, az egész ház lángokban áll. Annyi időd sincs, hogy bármit is magadhoz vegyél, vagy, hogy gyermekeidet is magadhoz vegyed. Annyit tehetsz nagyon gyorsan, hogy egy leégett lyukon kiszaladsz gyorsan a házból, és ahogy kijutottál, azt látod, hogy az egész ház leégett. A szeretteid odavesztek a házban. Mit tennél ekkor? Tudnád mondani, hogy Dicsőség Istennek, én megmenekültem! Én az én bőrömet megmentettem, jó lesz így. ? NEM! Hasonlóképp, kedves olvasó, lehet, a mennybe jutsz, de nem ilyen áron leszel képes azt mondani: Dicsőség Istennek, én megmenekültem. Azért nem, mert: „Ha valakinek a munkája megég, kárt vall.” Lesznek olyanok, akik saját szeretteiket látják majd elveszni, ahogy a pokol tüze megemészti őket, és ők megmenekülnek ugyan, de mint tűzön keresztül, mert fával, szénával, és pozdorjával építkeztek.

Nekünk kevés idő adatott itt a földön. Csak egy pár óra, hét, hónap, esztendő. És mindezt azért kaptuk, hogy építsünk, hogy kincseket gyűjtsünk a mennyben. Építsünk hát aranyat, ezüstöt és drágakövet, ami kibírja a tűz próbáját!

Szerkesztette: Ónodi Kriszta