A szocializmus megosztó jelenség volt világszerte és napjainkban újra előtérbe került a politika színterén az Egyesült Államokban. 2016-ban került a nemzet figyelmének központjába, amikor Bernie Sanders versenybe szállt az elnöki címért nyíltan, mint „Szociál-demokrata (demokratikus szocialista)”. Nem csak, hogy szoros volt a verseny, de szakértők szerint Sanders elnyerhette volna a jelölést, ha a Clinton család nem manipulálta volna az eseményeket a háttérben.

Sanders nézeteit legjobban Enyhe Szocializmusnak (Lite Socialism) nevezhetjük, mivel „szocialista kapitalista”-ként (socialist capitalist) jellemezte magát, ez pedig egy olyan fogalom, melyet a szocialisták nagyrésze ellentmondásosnak tartana. A leginkább szocialista nézeteket vallók csoportját egy aktivista csoporttal azonosítják, melynek neve Amerika Demokratikus Szocialistái / Szociáldemokratái (Democratic Socialists of America) (DSA). Azon kimondott céljával, hogy megszabadulva a kapitalizmustól (mivel „elnyomó”) feloszlassa a Szenátust (mivel nem „képviseli a népet”) és 2015 óta hétszeresére duzzadó taglétszámával a DSA nem elhanyagolható az amerikai állampolgárok számára.

A szocialista ideológia sem elhanyagolható kérdés. De mi is az a „szocializmus”, és miért kell ellenállnunk ennek, mint gazdasági és politikai erőnek, a kibontakozásának az Egyesült Államokban?

A SZOCIALIZMUS SOK VÁLTOZATA

Vannak különféle változatai a szocializmusnak. Mindegyik hangsúlyozza az anyagi egyenlőséget, és a személyes tulajdon köztulajdonhoz tartozását, azonban mindegyik sajátos úton teszi ezt.

A szocializmus változatai javarészt makró- szinten fellelhetők, melyekkel az egész nemzetre kiterjedő újításokat akarnak, azonban vannak olyan változatai is, amelyek helyi vagy személyes szintre helyezik a szocializmus ideológiájának gyakorlatát. Egyes változatai a kapitalizmus hirtelen sőt erőszakos beszüntetése mellett érvelnek, míg más irányzatok lépcsőzetes és békés lehetőségeket keresnek a kapitalizmus kiküszöbölésére. Egyes változatai, mint amilyet Sanders is képvisel egyáltalán nem akarnak a kapitalizmushoz nyúlni. Más változatai társadalomtudományokon vannak megalapozva vagy a történelem tudományos megközelítésén, ismét mások pedig sokkal kultikusabb természetűek.

Ezen sokszínűség közepette az egyes változatokban közös és összetartó ideológia az anyagiakban való egyenlőség és a köztulajdon. Bár ezek mind gazdasági faktorok mégis a megvalósításuk politikai síkon valósul meg.

Ebben a cikkben a szocializmus leghíresebb és legelterjedtebb változatát fogjuk górcső alá tenni, amely nem más, mint a Marxizmus. A marxista szocializmus óriási hatással volt a világ néhány szuperhatalmára és több száz millió emberre egyaránt. Talán sokkal inkább, mint más politikai ideológiák a marxista szocializmus úgy nyilvánul meg, mint egy mindent magába foglaló világnézet. Azonban, mint minden más politikai ideológia hűséget követelve a legvégsőkig elmenve fény derül a benne levő hamisságra.

MARXISTA SZOCIALIZMUS

Karl Marx (1818-1883) úgy vélte, hogy a gazdasági faktorok a legmérvadóbbak minden társadalom számára. Egyet értett azzal, hogy a világtörténelmet össze lehetne foglalni úgy, mint gazdasági válságok, törekvések sorozata, melyekkel szembenézve az emberek jól vagy rosszul bántak egymással. Híres könyvében, melyet Friedrich Engels-el írt és, melynek címe „A kommunista kiáltvány”, Marx így ír: „A mind ez ideig létező társadalom története nem más, mint a társadalmi osztályok közötti feszültségek története, a szabad ember és rabszolga közötti ellentét, a jobbágy és földesúr közötti ellentét, a patríciusok és plebejusok közötti ellentét, a céh mester és alkalmazottak közötti különbség az elnyomó és elnyomott története körül forgó világban…”. Marx úgy hitte, hogy gazdasági szempontból fokozatosan fejlődött a társadalom- a vadász-gyűjtögető életmódot folytató társadalom, a rabszolgaságra épülő társadalomra, majd a középkori feudalizmusra később pedig a modern kapitalizmusra váltott. Az ő gondolatmenete szerint a kapitalizmusnak szocializmussá kellett volna fejlődnie, alakulnia.

Marx bírálta a kapitalizmust, mert szerinte aláásta a nemzeti identitást és kulturális különbségeket, mivel arra bátorítja az embereket, hogy a meggazdagodás után vágyakozzanak mintsem tiszteljék a nemzeti tradícióikat, hagyományaikat és megéljék kulturális különbségeiket. Sőt egyet értett azzal, hogy a kapitalizmus kivetkőzteti emberi mivoltából és méltóságából az embereket, mert elidegeníti őket a munkájuktól. Az ő szemszögéből nézve a kapitalizmus többre értékelte a pénzt és szerzett gazdagságot, mint saját dolgozóit. Szerinte a kapitalizmus sokkal inkább úgy kezeli a munkásokat, mint üzleti költségekkel, kiadásokkal járókat, mint emberi lényeket. A gazdagságra és vagyonszerzésre úgy tekintve, mint a kapitalizmus központjára, Marx úgy érezte, hogy az emberek arctalan robottá válnak, melyeket könnyű irányítani, helyettesíteni, vagy csak egyszerűen kivonni a forgalomból.

A kapitalizmus gonoszságára reagálva Marx úgy hitte, hogy a világ dolgozói, munkásai képesek lesznek, sőt felül is múlják, meghaladják a kapitalizmus határait. A kapitalizmus bukott rendszer volt az összeomlás szélén, ezt az összeomlást pedig Marx szerette volna megsürgetni. Ennek összeomlása után, Marx látása szerint a dolgozók megsemmisítik a magán tulajdont és az államot is, mint olyan.

A szocializmus csupán egy átmeneti helyzet volt Marx felfogásában egy még jobb gazdasági helyzet, a kommunizmus felé vezető úton. Marx elképzelt egy olyan napot, amelyen az általa megálmodott szocializmus (minden tulajdon az államé) kommunizmusba vált át, amikor maga az állam is megszűnik. Ahogyan a történelemben is láthatjuk, Marx ezen elképzelései sosem teljesültek. Sőt gyakorlatilag éppen az ellenkezője történt: a marxista szocializmus sokkal nagyobb és megszálló politikai vezetést hozott létre. Csak úgy, mint a liberalizmus esetében is láthatjuk, melynek létrejötte az államhatalmat hivatott visszaszorítani, végső soron az állami hatalom kiterjedéséhez vezetett.

MARXISTA SZOCIALIZMUS, MINT HAMIS VALLÁS VAGYIS BÁLVÁNYIMÁDÁS

Meg kell említeni, főként kapitalista hátterünk miatt is, hogy a marxista szocializmus teljes egészében nem rossz, nem mondhatjuk semmiképpen, hogy bálványimádó ideológiákra épül. Bármilyen ideológia jól indul az Isten által teremtett dolgokat megfelelő szemszögből vizsgálva, de helytelenül túl magasra emeli azt, és az Istent megillető helyre helyezi, isteníti az illető ideológiát vagy egyes aspektusait, az igazságnak ez az elcsavarása pedig rossz véghez vezet. Nincs olyan ideológia, amely csupán gonoszságra épülne, mivel a gonosz a rossz mindig a jó elferdítéséből származik. A Sátán nem tud alkotni, teremteni, csak elcsavarni és torzítani, elrontani tudja a már létezőt.

A marxista szocializmus esetében jó és említésre méltó, Marx vágya, hogy véget vessen a szegénységnek. Ő nem csak látta, de mélységesen átérezte a szegénységgel járó pusztulást. Ő ösztönösen megértette, hogy a szegénység hatalmas árnyékot vet a világra és ezt nem feltétlenül a fizikai források, anyagi források hiányában teszi, sokkal inkább azok gondolkodásmódjában és kultúrájában, akik elszegényedtek vagy szegénységben élnek. Marx és felesége Jenny maguk is küszködtek a szegénységgel az 1850 es években, ebben a nehéz időben hat gyermekük közül három vesztette életét. Még azok is, akik nem értenek egyet Marx tervével el kell ismerjék, hogy az ő elméletei mély személyes együttérzésben és szánalomban gyökerezett és abban a vágyban, hogy az emberiség valóban jólétben éljen.

Mégis, a marxista szocializmus, a szocializmus többi változatával együtt nem a legmegfelelőbb alternatíva a túlzott kapitalizmussal szemben. A gazdasági és anyagi egyenlőség, és a magán tulajdon köztulajdonná válásának gondolatából kiindulva a szocializmus túl messze ment, amikor jóval tovább kiterjesztette a köz tulajdonjogát, mint ahogyan az természetes lenne. Más szavakkal élve átváltoztatta bálvánnyá az anyagi és gazdasági egyenlőséget.

Így ez az egyébként ártalmatlan cél egy szörnyeteggé változott, melynek célpontjává vált túl a köztereken az élet minden területe, magába foglalva a művészetet és tudományágakat, üzleteket és vállalkozásokat, az oktatást, a tanulást, sőt még az otthont és családi életet is. A szocializmus a társadalomnak olyan kritikáját kínálja, hozza magával, amely eredendően, önmagából fakadóan totalitárius, mindenre kiterjedő (a kultúra minden szintjét érinti), és radikális (a gyökerektől próbál újraépíteni).

A marxizmus csakúgy, mint a világvallások egy átfogó világképet kínál számos szociális és kulturális jelenséget magyarázva. A társadalom egy tulajdonságát, a gazdasági alapokon nyugvó társadalmi rétegek közötti ellentétet, azonosítva, démonizálja azt, mint a legnagyobb gonoszságot, amely megrontja az életet ebben a világban. Ha pedig a társadalmi osztályok problémája a gonosz megtestesítője, akkor a marxizmust isten szintjére emeli azzal, hogy mint az egyetlen megváltásra alkalmas utat mutatja be.

A teljes egészében kidolgozott eszkatológiája, vagyis a végkifejletig vitt elméletrendszere teszi a marxizmust olyan időtállóvá. Koyzis David megjegyezte, hogy a legtöbb nem marxista változata a szocializmusnak sosem biztosítottak egy tiszta képet a társadalmi végcélról. Ezek általában arra biztatták a társadalmat, hogy keményen dolgozzanak a szocialista állam elérésének érdekében. Marx azonban azt ígérte, hogy a szocializmus győzni fog. Az ő gondolkodásmódja szerint a szocializmus jobbnak bizonyult a gazdasági vagy vallási versengésnél, mert a történelmi tények az ő oldalán álltak ilyen tekintetben.

Koyzis ezt írja: A marxista nézőpont legfőbb vonzereje épp abban van, hogy ahogyan az ige tanít Krisztus végső győzelméről az ellenségei felett, és az igazak uralkodásáról az új földön Isten Királyságában, ugyanígy a marxizmus is egyféle történelmi beteljesedést kínál.

Sőt, ahogyan Koyzis megjegyezte, Marx egyféle ekleziológiát (egyháztant) is láttat gondolkodásmódjában. Marx számára a személy elsődleges társadalmi közege a társadalmi – gazdasági osztály (nem a család, gyülekezet, nemzet vagy állam). Az ő terve szerint a „megváltott közösség” olyan közösség lesz, amelyben ezek a társadalmi osztályok megszűnnek létezni. Mint hamis vallásban, a marxizmus ígérte megváltás a történelem folyamán következik be a szocialista társadalom révén, amely egy megváltott társadalommá válik, vagyis így remélték.

A MARXISTA SZOCIALIZMUS NEGATÍV KÖVETKEZMÉNYEI

Amint az bebizonyosodott a marxista tervet saját viszonyítási alapja juttatta csődbe- a történelem folyása. A marxista szocializmus nem győzött, mert ez egy bálványimádó ideológia. A teremtettségnek egy jellemzőjét minden más fölé emelte, még Isten fölé is, így nem meglepő, hogy aláásta az emberi jólétet.

Az egyik legvilágosabb példa a marxizmus halálra ítéltségének meglátására a magántulajdon megszüntetésének ideológiája. A magán tulajdon szorosan kapcsolódik a szabadsághoz, épp ezért is merül fel sokszor a tulajdonlás fogalma a politikai elméletekben. Amikor épp úgy, mint a marxista ideológiában a kormány köztulajdonná teszi a magántulajdon nagyrészét, megfosztja az állampolgárokat a szabadsághoz való joghoz. Ez után már nem lehet a tied, ami azelőtt a tulajdonodban volt, már nem dönthetsz felőle semmit önállóan, a parancsok és utasítások ez után kívülről érkeznek.

Másik példája a marxista szocializmus katasztrofális következményeinek a gazdaságra gyakorolt hatása. A gazdaságot nem lehet egyetlen központban hatékonyan megtervezni, ahogyan marxista hatalmak próbálkoztak is ezzel. Ludvig von Mises közgazdász híressé vált arról, hogy bebizonyította, hogy (1) a gazdasági aktivitás számára fontos, hogy gazdasági számításokat végezzenek, (2) a felértékelés fontos a gazdasági számításokhoz és (3) az érték adáshoz becsléshez elengedhetetlen a szabadpiac. A marxista szocializmus szovjet megvalósítása tragikus példája a központilag megtervezett gazdaság káros hatásainak.

Az árakat nem a kínálat és kereslet függvényében határozták meg, hanem a kormány, központilag döntötte el. A fővárosban levő tisztviselők határoztak meg mindent: a tej árát Moszkvában vagy a traktorok árát a Kazan farmjain vagy a szívműtétek árát Leningrádban (Szentpétervár ). Ennek következtében azok az incentívek, alapvető ösztönök, melyek kreativitásra és kiválóságra ösztönöztek volna bárkit is a munkavégzésben egyszerűen eltűntek.

A megjutalmazás elmaradása miatt az innováció és kemény munka hiábavalóvá vált. Ha a szívsebész is ugyanazt a bért kapta mint az utcaseprő, nyilván azok a férfiak és nők, akik képesek lettek volna áttörő kutatásokat végezni a szívsebészet terén nem voltak motiváltak arra, hogy éveken át tanuljanak az orvosi iskolákban vagy, hogy 60-70 órát dolgozzanak hetente, ahogyan ezt manapság világhírű szívsebészek teszik. A végső hatás az volt, hogy kulturális szinten megrekedt a társadalom vagy hanyatlásnak indult ahelyett, hogy áttöréseket vagy fejlődést értek volna el. Minél nagyobb volt a gazdaság, annál nagyobb volt ez a hanyatlás is.

Végül egy nagyon komoly kritika az, hogy a szocialista kormányzati forma elkerülhetetlenül megszálló és leuraló, mint a demokratikus kapitalista kormányzási forma. Mint minden ideológia, eszmerendszer, a szocializmus is egy féltékeny istent imád. A gazdasági egyenlőség bálványa megköveteli, hogy minden vagy mindenki, aki ennek útját állja feláldoztassék annak oltárán. A szovjetek példája is ezt szemlélteti, azonban nem ez az egyetlen példa arra, hogy a kommunista párt szervezetten és célzottan használt erőszakot annak érdekében, hogy a kommunista ideológia utópiáját megvalósítsa. Az emberek szisztematikus megfélemlítése nem csak, hogy lehetségesnek bizonyult, hanem könnyen meg is lehetett valósítani, hiszen a szocializmus csaknem minden hatalmat a kormány kezébe adott. Nem véletlen az sem, hogy a XX. századi szocializmus vagy tekintélyelvű vagy pedig önkényuralmi rendszer volt.

KÖVETKEZTETÉSEK

Napjainkban Amerikában növekvőben van azoknak száma, akik vonzónak találják a szocializmust. Egy új felmérés szerint a demokraták mintegy 57%-a szimpatizál a szocializmus gondolatával. Az anyagi egyenlőség szocialista elképzelése túlságosan nagy sőt utópisztikus. Kiragadva a bibliai keretből az egyenlőség is bálvánnyá és fegyverré válik egy elnyomó és erejében növekvő országban.

Igazából egyetlen bálvány sem képes elhordozni a mi eszkatológiai, végső időkkel kapcsolatos reménységünket és álmainkat. Mindazonáltal, ha szeretnénk egyenlőségben látni minden szociális szektorból népből nyelvből és nemzetből álló virágzó társadalmat, az nem a szocialista ideológiával fog megváltozni. Ez csak akkor jön el, amikor Valaki nagyobb, és hatalmasabb lesz az uralkodói trónon. Amíg pedig Krisztus visszajön, más sokkal reálisabb úton kell dolgoznunk, hogy a köz javát keressük és felvirágozhasson a nemzetünk.

Forrás © | Fordította: Kelemen Krisztina