HOGYAN FOGJUK ISTEN KIRÁLYSÁGÁT URALNI?

„A feladataink iránt tanúsított lelkesedésünk, a próbákban való állhatatosságunk, Isten tisztelete, a szeretetünk ereje, a hálaadásunk, és minden kegyelem amiben részesülünk, sőt, a hitünk és kereszténységünk valós lénye, azon múlik, hogy vannak-e komoly gondolataink a végső pihenésünkről [mennyországról].” (Richard Baxter)

Mikor azt olvassuk, hogy Isten megígér nekünk egy „el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1Péter 1:4), lehet úgy gondolunk erre az örökségre mint a Mennyország vagy annak örömei. Isten nem csak örömöket ad az ő örököseinek, hatalmat is ad nekünk – tekintélyes pozíciókat az ő örök királyságában. A mi érdekeltségünk az Új Földön nem is lehetne nagyobb. Ez meg lett vásárolva a kereszten Isten Fiának vére által. Az Új Föld nem egy boldog hely amit csak meglátogatunk, mint valami turisták akik egy parkba mennek. Ez egy olyan birodalom amiben örömmel fogunk uralkodni Krisztussal, gyakorolva uralmunkat, mint Isten képmásai.

A Róma 8:16-17 -ben Pál ezt írja: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” Még a Földön élünk Krisztust szolgáljuk, elutasítva a világ értékrendjét, de nem azért mert megvetjük a földet, vagy mert egyáltalán nem érdekel az minket. Ellenkezőleg, elutasítjuk nagy részét annak amit ez a bukott Föld kínál nekünk épp azért, mert vágyunk mindarra amit Isten kínál nekünk a megváltott Földön. Örökké kedvére leszünk az Atyánknak azáltal, hogy uralkodni fogunk azon a földön, amit ő átváltoztat számunkra, hogy azon örökre éljünk. Mint Krisztus uralkodó társai, a mindenható uralkodó dicsőségében fogunk részt venni.

Némelyek tiltakozhatnak: „Hogy is merünk ilyen jövőt képzelni magunknak!” Valóban, istenkáromlás lenne, ha bukott emberek azt állítanák, hogy Isten trónjának részesei lesznek, ha ez a mi ötletünk lett volna. Ez nem a mi ötletünk, ez Isten ötlete. Ez az ő szuverén terve, amit a világ teremtése előtt eltervezett, és aminek megvalósításáéért nagy áldozatot hozott. Ha elutasítjuk azt a gondolatot, hogy Isten arra hívott minket, hogy uralkodjunk a földön, akkor elutasítjuk az ő explicit kijelentett, és az ő szuverén módon összehangolt tervét. Hogyan mernénk ezt?

Abban a kontextusban, hogy mi örökösei és örököstársai vagyunk Krisztusnak, örökösei és jövőbeli uralkodói a földnek, írja Pál azt, hogy a teljes teremtett világ sóhajtozik amint arra vár, hogy „maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:21). Ugyanebben a kontextusban, Pál ad nekünk egy perspektívát, hogy hogyan tekintsünk az élet nehézségeire egy bukott világban: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róma 8:18).

MIÉRT HOZTA LÉTRE ISTEN AZ EMBERISÉGET ÉS A FÖLDET?

A „Cél Amiért Isten a Világot Teremtette” művében Jonathan Edwards ezt írja, „Istennek van egy diszpozíciója, hogy kommunikálja önmagát, hogy a saját teljességét szerte árassza. A célja az volt, hogy a jósága túlcsorduljon a saját Lényére, úgymond. Úgy döntött, hogy megteremti a mennyet és a földet, hogy az ő dicsősége bőségesen ömölhessen önmagából. Létrehozta a fizikai valóságot, hogy ez megtapasztalhassa az ő dicsőségét, és megteljen azzal, és tükrözze azt – minden atom, minden másodperc, a teremtés minden része és momentuma. Az embereket a saját képmására teremtette, hogy tükrözzék az ő dicsőségét, és belehelyezte őket egy tökéletes környezetbe, ami ugyancsak ezt [dicsőségét] tükrözte.”

A föld azért létezik amiért az emberiség és minden más is: hogy Istent dicsőítse. Isten megdicsőül, mikor a jogos és szándékolt helyünkön vagyunk az ő teremtésében, és azt az uralmat gyakoroljuk amit ő ruházott ránk. Isten arra jelölte ki az embereket, hogy uralkodjanak a földön: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!” (1Mózes 1:26-28).

Isten terve az emberre nézve az volt, hogy elfoglaljuk az egész Földet és, hogy uralkodjunk felette. Ez az uralom Istent felemelő társadalmakat hoz létre amikben használhatjuk a kreativitásunk, fantáziánkat, értelmünket és tehetségünket amik illenek ahhoz, hogy Isten képmásai vagyunk és ezáltal megnyilvánulnak az ő tulajdonságai. Isten képmása lenni egy közlő mandátumot is magában foglal: a mi kreatív munkásságunk által, mint Isten munkatársai, a láthatatlan Istent láthatóvá kell tennünk, ezáltal dicsőítve őt az egész teremtés szeme láttára. 

A kultúra magába foglalja a kereskedelmet, a művészeteket, atlétikát – mindent amit Isten felhatalmazott, kreatív emberi elmék ki tudnak találni, és erős emberi testek végre tudnak hajtani. A „Föld Királya” művében Erich Sauer teológus ezt írja az 1Mózes 1:26 -ban található „uralkodjanak” kifejezésről: „Ezek a szavak egyértelműen kijelentik az emberiség elhívását arra, hogy uralkodjon. Ugyanakkor progresszív kulturális növekedésre is felszólít. Távol áll ez attól, hogy Istennel szembe álljon. A kulturális eredmények egy lényeges következménye az ember nemességének ahogy azt az Édenben megtestesítette. A feltalálások és felfedezések, a tudományok és a művészetek, a kifinomultság és a nemesebbé válás, röviden, az emberi elme előre jutása, mindez összességében Isten akarata. Ezek jelentik a föld birtokba vételét a fenséges emberi faj által (1Móz.1:28), egy teljesítése a küldetésnek, amit az Alkotó adott, Isten nemes szolgái által, egy Isten által kijelölt hatalmi szolgálat a földi birodalom áldására.”

Isten uralkodó, kiteljesedő, kultúra-gazdagító feladata az emberiségnek sosem volt visszavonva, vagy elhanyagolva, csak meg lett szakítva és csavarva a Bűneset által. Sem a Sátán sem a bűn nem képes keresztezni Isten terveit. Krisztus megváltó munkája végül vissza fogja állítani, és ki fogja teljesíteni Isten eredeti tervét.

János, ugyanaz az apostol aki azt írja, hogy „Ne szeressétek a világot és semmit ami a világban van” (1Jn. 2:15), azt is írja, hogy, „Isten úgy szerette a világot, hogy egyetlen Fiát adta” (Jn. 3:16). Mivel Isten utálja a bűnt, elutasítja azt a bűnös világot, amit a bukott emberiség próbál létrehozni: „a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés” (1Jn 2:16). Isten szereti a világot amit teremtett, és helyre fogja állítani az emberiség helyreállításának részeként.

„Nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jakab 4:4). Hogyan értelmezünk hasonló részeket? Gondoljunk csak az illedelmes német állampolgárok helyzetére a Náci rezsim alatt. Szerették vagy utálták hazájukat, Németországot? Mindkettőt egyszerre. Utálták a Náci kormányt, az arroganciát, romlottságot, bigottságot, brutalitást, üldöztetést. De tudták, hogy létezik egy jobb Németország, még akkor is ha az el volt temetve valahol a fasizmus tartós hulláma alatt. Ők lojálisak voltak ahhoz a jobb Németországhoz, és még látták a nyomait a gyönyörű tájakban, koncertekben, egy kedves szomszéd tekintetében, Németekben akiket bebörtönöztek mert ellenálltak a Náciknak és hűséges állampolgárokban akik csendben közbeléptek, hogy zsidókat megmentsenek. Paradox módon épp a szeretetük Németország iránt volt ami táplálta az ellenállásukat a Náci Németország iránt. Hasonlóképpen, a szeretetünk Isten Földje iránt táplálja az ellenállásunkat a bukott Föld iránt.

Óvatosan kell gondolkozzunk mikor az Szentírásban a „világról” olvasunk. Ajánlom azt, hogy tegyük  mellé a következő szavakat, „ahogy jelenleg van, az Átok alatt”, hogy képesek legyünk a biblikus különbségeket tisztán látni.

„A világgal való barátság [ahogy jelenleg van, az Átok alatt] ellenségeskedés Isten felé. ” (Jakab 4:4)

„Ne igazodjatok e világhoz [ahogy jelenleg van, az Átok alatt]” (Róma 12:2).

„A világ bölcsessége [ahogy jelenleg van, az Átok alatt], bolondság Isten előtt” (1 Kor. 3:19).

A világ, amilyen volt, és a világ amilyen lesz, az rendkívül jó. A világ amilyen most, az emberiséggel együtt, az kusza. Ez egy átmeneti állapot, egy örökkévaló jóvátétellel: Krisztus megváltó munkája.

Pál azt mondja, hogy Krisztus „önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból” (Galata 1:4). Az összes világ és az összes kor nem gonosz, csakis a jelenlegi világ.

Mikor Jézus a Sátánról azt mondja, hogy „a világ fejedelme” (János 14:30; 16:11) és Pál pedig azt, hogy a „világ istene” (2Kor. 4:4), ez csak egy relatív és átmeneti meghatározás. Isten még mindig Isten az univerzum felett, még mindig szuverén a Föld és a Sátán fölött. A gonosz csak bitorló aki megpróbálta ellopni a Föld trónját az embertől, attól akiknek Isten ezt a titulust delegálta. Az eljövendő időben, Isten visszaveszi a trónust, mint az Istenember Jézus Krisztus által, és végül helyreállítja a Földet.

Pál arra bátorít minket, hogy ne merüljünk el a világ jelenlegi állapotában mert „e világ jelenlegi formája eltűnik” (1 Kor. 7:31). Isten nem fog véget vetni a világnak – hanem, ő véget fog vetni ennek az átmeneti lázadásnak. Át fogja változtatni a Földet egy felülmúlhatatlan, káprázatos hellyé, az ő dicsőségére és a mi javunkra.

ISTEN KIRÁLYSÁGA . . . ÉS A MIÉNK

A Dániel 7-ben kapunk egy prófétai kijelentést négy földi birodalomról, ami Nabukodonozor Babilonjával kezdődik, amit egy napon egy ötödik birodalom örökre levált. „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg” (Dániel 7:13-14).

Mivel a négy pogány birodalom mind a Földön volt jelen, a következtetés az, hogy az ötödik birodalom – Isten örök Királysága – ugyancsak a Földön lesz. Dániel azt mondta a négy földi birodalomról „éjszakai látomásomban azt láttam, hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert” (Dániel 7:2). Úgy tűnhet, hogy ezek a nemzetek önkényesen kerülnek uralomra, de mindez a Menny által van irányítva, és az uralkodási tekintélyüket Isten adja nekik mert „hatalmat adtak neki” (6. vers), de csak „ideig-óráig” (12. vers).

Bár a népek uralkodása gyenge és ideiglenes, az Ige azt mondja, hogy  Messiás uralkodása – ebben a kontextusban a Földi királysága - „örök” lesz és „nem múlik el” és „nem lesz vége” (14. vers).

Figyeljük meg a folytonosságot a Messiás végső földi királysága, és az ezt megelőző földi birodalmak között: Babilon, Medok-Perzsia, Görögország, és Róma, amiből végül is az Antikrisztus királysága fog származni. Az örök királyság az nem egy más birodalom fölött lesz hanem ugyanaz a birodalom fölött – a Föld. Mikor ezekről a birodalmakról szó van, Isten nem hasonlít egy almát (Föld) egy narancshoz (egy lelki világ), hanem almát almához. Krisztus nem csupán el fogja pusztítani a földet, ahol egykor bukott királyok uralkodtak. Hanem, ugyanaz a föld felett fog uralkodni, amely átformálódott és ujjá lett.

Dániel kérésére egy angyal magyarázatot ad a víziójára: „Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön” (17. Vers). Majd az angyal egy lenyűgöző kijelentést tesz: „a Felségesnek a szentjei foglalják el majd a királyságot, és örökre birtokolják azt, mindörökre” (18. vers). Ez a kijelentés tisztázza a királyság helyét (Föld) és az időtartamát (örök).

„A Mennyország, mint az örök otthona az Isteni Embernek és minden megváltott tagjának az emberi fajnak, szükségszerű, hogy a struktúrájában, állapotában és aktivitásaiban is áthatóan emberi legyen. Az örömei és aktivitásai mind racionálisak, morálisak, érzelmiek, önkéntesek és aktívak kell legyenek. Jelen kell legyen a használata minden képességnek, minden ízlés beteljesülésének, minden tehetség tökéletesítésének, minden ideál megvalósulásának…. A Mennyország a teljes virága és gyümölcse lesz a teljes teremtésnek, történelemnek és univerzumnak” (A.A. Hodge).

Némely teológusok leredukálják a Dániel 7-et arra az ígéretre, hogy Isten szentjei együtt fognak uralkodni Krisztussal a Millennium alatt, de a szöveg nem lehetne tisztább – azt írja „örökkön örökké,” nem ezer évig. Más igerészek is alátámasztják a földi uralmat ami örökké fog tartani (pl. Józsué 14:9; 2Sámuel 7:16; Ézsaiás 34:17; 60:21; Jeremiás 17:25; Mikeás 4:7; Jelenések 22:5). Gábriel angyal azt mondta Máriának, hogy Krisztus „uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége” (Lukács 1:33). Attól függetlenül, hogy valaki a szó szerinti Millenniumban hisz, ezek az igerészeket nem kellene úgy értelmezni mint utalások a Millenniumra. Ezek inkább egy örökkévaló Királyságra utalnak.

Hol van helyileg ez az örök Királyság? Ha a másik négy királyság, évezredeket átszőve, „a földből” emelkedtek ki, és ha az Antikrisztus a földön fog uralkodni, akkor hol lesz Isten Királysága, hogy ezeknek az uralmaknak átvegye a helyét? A földön.  

Az Izraellel kötött szövetségben az emberek nem vágytak arra, hogy a Messiás uralkodjon a Mennyországban. Ez semmi újat nem hozott, mert Isten már eleve uralkodik a Mennyben. Isten Királyságának megalapozódása sosem egy lelki dimenzióról szólt. Ez mindig arról az egy helyről szólt az univerzumban ami az emberek számára lett készítve, az egyetlen hely ahol Isten uralma kérdőre lett vonva: a Föld.

Egy gyakori de komoly tévedés az, hogy Isten örök királyságát „átlelkizzük”. Sokan azt gondolják, hogy Isten ki fogja cserélni a földi királyokat és a birodalmaikat egy transzcendens szuverenitással ami a Menny szellemi világa fölött van. Ez nem lenne új dolog. Továbbá, a Dániel 7 egyértelmű jelentése az, hogy Istennek és népének az eljövendő uralma a Földön fog történni. Ez direkt és végleges módon ki fogja cserélni a romlott uralkodását az előző földi királyoknak.

A Föld igazságtalan uralkodóinak sorozata egy vágyat kell hogy keltsen bennünk arra a napra, mikor a mi igazságos Istenünk fog uralkodni, nem csak a Mennyben, de a Földön is. Örökké, Krisztus és a megváltott emberiség, az ő szolgái által.

Isten sosem felejtette el az eredeti tervét, hogy igaz emberek fogják lakni és uralni a földet. Ez nem csak egy érv a csendből. A Dániel 7:18 explicit módon kijelenti, hogy  „a Felségesnek a szentjei foglalják el majd a királyságot, és örökre birtokolják azt, mindörökre.” Mi ez a „királyság”? A Föld.

A Föld különleges. Az egyetlen olyan bolygó – talán a sok milliárd között – ahol Isten úgy döntött, hogy kibontakoztassa a megváltás művét, és megmutassa a kegyelmének csodáit. Az Új Földön, az új univerzum fő bolygóján fogja majd létrehozni az örök Királyságát.

A Dániel 7:21-22 azt mondja el, hogy egy földi uralkodó „hadakozott a szentek ellen, és föléjük kerekedett, míg el nem jött az öregkorú, és igazságot nem szolgáltatott a Felséges szentjeinek. És akkor bekövetkezett az az idő, amikor a szentek foglalták el a királyságot.”

Ugyanazokat a birodalmakat amelyeket istentelen emberek uraltak, a legvégén istenfélő emberek fognak uralni. Krisztus ígérete nem csupán jelképes volt – a szelídek tényleg örökölni fogják a földet (Máté 5:5). És uralkodni fognak azon amit örököltek.

AZ URALOM ÁTVÉTELE

A Dániel 7:25 elmondja nekünk, hogy a szentek át lesznek adatva a földi uralmaknak, amelyek egy ideig zaklatni fogják őket. Azután egy csodás fordulat jön el. „A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd, és neki engedelmeskedik minden hatalom” (27. vers).

A Királyság Istené lesz, de az ő szentjeit, önmaga alá, uralkodókká fogja tenni, és ők „dicsőítik őt és engedelmeskednek neki. ”

Mi is ez az „ég alatt minden ország királyi uralma” ami majd a szenteknek lesz átadva? Ebbe valószínű minden bele tartozik minden ami naggyá teszi a népeket. Ebbe tartoznak, többek között, a kulturális, művészeti, atlétikai, tudományos és intellektuális eredmények. Mindezek nem fognak elveszni hanem „át lesznek adva a szenteknek” amint uralkodnak Isten örök Királyságában az Új Földön. Mi leszünk a sáfárjai, a menedzserei a világ vagyonának és sikereinek.

Gondoljunk csak bele ennek a kijelentésnek a jelentésébe. Isten gyermekei akik istentelen uralkodók miatt szenvedtek, örökké elfoglalják helyüket mint földi királyok. A jelentős kulturális sikerei az istentelen nemzeteknek át lesz adva Isten embereinek, hogy ezekkel sáfárkodjanak és (valószínűleg), hogy ezeket kibővítsék és fejlesszék.

Az a Föld amire egyszer a Gonosz igényt akart tartani, meg lesz fosztva az ő befolyásától, és át lesz adva azoknak akiket ő utál és el akar pusztítani – Isten szentjeinek. Figyeljük csak meg, hogy nem azt mondja, hogy a világ birodalmai el lesznek pusztítva, hanem azt, hogy „át lesznek adva” a szenteknek és az ő igaz uralkodásuk alá. Minden rossz amit a zsarnokok tettek Földön már a múlté lesz. Többé nem lesz üldöztetés és igazságtalanság. A Föld ami egykoron az emberiség uralma alá volt helyezve, és amit a Bűneset összezavart, meg lesz váltva, helyre lesz állítva, és a megváltott és helyreállított emberiség igaz uralma alá lesz helyezve.

Ha a Biblia nem is adna több uralást arra, hogy a hívők fognak egy földi királyságot uralni, a Dániel 7 nyomatékos üzenete már elég lenne: Isten szentjei örökké fogják uralni a földet.

Sok ember hiszi azt, hogy ha Isten uralja az univerzumot, akkor nincs hely más uralkodók számára. Ez nem lehet igaz, mivel azt olvassuk, hogy „neki engedelmeskedik minden hatalom” (27. vers).  Láttuk az Ézsaiás 60-ban és a Jelenések 21-ben, hogy még mindig lesznek nemzetek az Új Földön, és ezeknek lesznek uralkodóik. Ezek igaz uralkodók lesznek akik Krisztus alá lesznek rendelve. Emberek minden nemzetből, nyelvből és törzsből fogják dicsőíteni a Bárányt (Jelenések 5:9). Némelyek városok fölött fognak uralkodni; mások nemzetek felett.

EGY FOLYAMATOSAN BŐVÜLŐ URALOM

Isten azt mondja a uralkodó Messiásról, hogy „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége." (Ézsaiás 9:7). Mit jelent ez? Ha csak azt jelentené, hogy a Messiás uralmának nem lesz vége, akkor inkább ez lenne helyette, „Uralmának nem lesz vége.” Ez természetesen igaz, de nem ez ennek a résznek a lényege. Ha csak azt jelenti, hogy az Ő uralma egy mindent átfogó uralom, akkor talán ezt mondaná, „Az ő uralkodó hatalmának nem lesz korlátja.” Ez is igaz, de nem ez a lényeg. A kulcsszó az Ézsaiás 9:7-ben a növekedés. Szinte minden fordítás a marbiyth héber szót „növekedésnek” vagy „terjeszkedésnek” fordítja. Más szavakkal, Krisztus uralma az Új Földön és az új univerzumban folyamatosan bővülni fog.

Hogyan lehetséges ez? Még ha az Új Föld sokkal nagyobb is lenne mint a jelenlegi, akkor nem kerülne automatikusan, teljes egészében az Ő és a mi uralmunk alá? De ebben az esetben nem lenne folyamatosan bővülő. Tehát mit is jelent ez? Kétféle módon növekedhet egy uralom: (1) azáltal, hogy terjeszkedik még nem birtokolt területekre; vagy (2) azáltal, hogy új területeket hoz létre (ami nekünk embereknek nem lehetséges).

Lehetséges az, hogy Krisztus uralma folyamatosan növekedni fog, azért mert folyamatosan fog létrehozni új világokat amiket ő fog uralni (és, talán új teremtményeket is akik majd ezeket a világokat benépesítik). Vagy, talán azért fog folyamatosan bővülni, mert az új univerzum, bár véges, de annyira nagy lesz, hogy amit Krisztus egy pillanatban létrehoz az nem lesz kimeríthetően megismerhető véges lények számára. Látva azt, amit most tudunk a jelenlegi univerzumról, több milliárd galaxis tele még több csillaggal és ismeretlen bolygókkal, ez egy lehetséges elgondolás. Már a jelenlegi univerzum helyreállítása is elképzelhetetlen sok területet biztosít majd arra, hogy felfedezzük és Isten dicsőségére uralmat létesítsünk rajtuk.

Az emberiség bukása egy isteni moratóriumot indított a teremtésre nézve. Képzeljünk csak el egy tehetséges művészt, aki nehézségekbe ütközik egy jelentős festménye, a magnum opusza során. Egy ideig mindent félretesz, hogy erre a munkára koncentráljon, hogy azt be tudja fejezni. Ő még mindig egy alkotó, és művész. Más száz álom projektje vár rá. Miután a legfőbb alkotását befejezte, akkor vissza fog térni régi szokásához, hogy új alkotásokat hozzon létre. (Persze a hasonlat sántít mivel Isten nincs limitálva csak egy alkotói munkára).

Ha Krisztus azáltal bővíti uralmát, hogy új világokat hoz létre, kiket fog küldeni, hogy uralja ezeket az ő nevében? Az ő megváltott embereit. Némelyek városok felett, mások bolygók felett, mások naprendszerek vagy galaxisok felett. Túlzásnak hangzik? Nem, hogyha értjük az Igét és a tudományt is. Gondoljuk csak arra, hogy a jelenlegi univerzum folyamatosan bővül. Minden pillanatban, drasztikusan növekszik. Eközben régi csillagok égnek ki, és újak születnek. Isten alkotja ezeket? Igen. Tételezzük fel, hogy az új egek ugyancsak bővülni fognak, ezáltal új területeket hoznak létre a világűrben, ezzel folyamatosan növelve Isten királyságának a méretét. Meg fogja-e tölteni ezt az üres teret új teremtéssel? Vajon fog indítani felfedező és uralkodó expedíciókat ezekre a világokra, ahol a dicsősége látható lesz ezeken az új és csodálatos teremtményeken?

A kérdés nem az, hogy miért teremtene Isten új világokat? Ez egyértelmű. Isten természeténél fogva egy teremtő és egy uralkodó. Ő megdicsőül azáltal amit teremt és amin uralkodik. Örömét leli abban, hogy a gyermekeinek hatalmat és uralmat delegáljon, amivel az ő nevében uralhatják az alkotásait. „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége.”

Van e bármi a Bibliában – bármi amit tudunk Istenről – ami ellenezné azt, hogy bővítse a teremtését, és hogy uralmat delegáljon a gyermekeinek? Semmi ilyenre nem tudok gondolni. Te tudsz?

A SZENTEK URALKODNI FOGNAK

Isten trónusa negyvenszer van megemlítve a Jelenések könyvébe, a huszonkét fejezetből tizenhatban megjelenik. A Biblia Mennyről szóló Tanítása könyvben Wilbur Smith ezt írja, „Az alaphangja mindannak ami az Apokalipszisből megláthatunk a mennyben folyt aktivitásról az ebben a szóban összegezhető: trónus.” A Jelenések nem elsősorban az Antikrisztusról és a nagy megpróbáltatásról szóló könyv; ez egy könyv ami Isten uralkodásáról szól. Uralkodik a bukott univerzum fölött most, és zavartalanul fog uralkodni az új univerzumban is, az emberiséggel az oldalán. Azzal kapcsolatban, hogy uralkodni fogunk Isten univerzumában, Dr. Henry Grattam Guiness ezt írja, „Nem úgy kell tekintsünk erre mint valamiféle hasonlat, hanem úgy mint a valóság leírása.”

Az emberek úgy lettek teremtve, hogy birodalom építők legyenek, de a történelem bebizonyította, hogy mikor Isten, mint Király nélkül akarjuk ezt megtenni, akkor a mi „utópiáink” földi pokollá változnak. „Tragikus módon”, Bruce Milne szerint, „az emberiség csődöt mondott az elhívásában, hogy Isten társkormányzója legyen. Ehelyett a porban csúszkáltunk, amiből vétettünk, ahelyett hogy a csillagokat céloztuk volna meg.” Pascal azt írja, hogy az ember elviseli „egy trónfosztott uralkodó nyomorultságát”. Majd azt kérdezi, „Értelmezhető-e ez a vég nélküli vágyódás, és tehetetlenség, ha valamikor az ember nem birtokolt volna egy boldogságot, aminek csak a halvány nyomai maradtak meg, és a létrejött űrt nem próbálná minden elképzelhető dologgal kitölteni?”

Azáltal, hogy fellázadt a Királyok Királya ellen, az emberiség feladta az uralom jogát a föld felett. Krisztus vissza fog helyezni minket arra a trónusra amin Ádám és Éva csak oly kevés ideig lehetett. Ő majd átadja nekünk a hatalmat. Ő azt mondta a tanítványainak, „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot" (Lukács 12:32).

SZOLGÁLAT MINT JUTALOM

Azok akik kijönnek a Nagy Megpróbáltatásból különleges módon meg lesznek jutalmazva, úgy, hogy kapnak egy helyet „Isten trónusa előtt, ahol éjjel és nappal imádni fogják őt” (Jelenések 7:14-15). Figyeljük csak meg, hogy a Mester nem úgy jutalmazza meg hűséges szolgáit, hogy elveszi a felelősségeiket, hanem úgy, hogy nagyobbakat ad nekik.

A szolgálat az jutalom, nem pedig büntetés. Ez a gondolat idegen azoknak az embereknek akik nem szeretik a munkájukat hanem csak átvészelik a nyugdíjig az egészet. Azt gondoljuk, hogy a hűséges munka jutalma egy életünk végéig tartó nyaralás. De Isten valami mást akar adni nekünk: több munkát, több felelősséget, nagyobb képességekkel, forrásokkal, bölcsességgel és erővel. Éles lesz az értelmünk, erős a testünk, világos a célunk és megszakítatlan az örömünk. Minél többet szolgáljuk Krisztust most, annál nagyobb kapacitásunk lesz őt szolgálni a Mennyben.

Uralkodni városok fölött minden bizonnyal nem arról fog szólni, hogy semmit nem csinálunk. Hiszem azt, hogy azok akik városokat fognak vezetni az Új Földön azok fognak pihenni is és ezt teljes mértékben fogják élvezni, de lesz elég dolguk. Dallas Willard szerint: „Lehet jó kis gyakorlat lenne ha megkérdeznénk magunktól: Vajon hány várost tudnék most Isten alatt vezetni? Ha, például , Baltimore-t vagy Liverpoolt rám bíznák, azzal a hatalommal, hogy bármit tehetek velük, akkor mi lenne az egészből? Egy őszinte válasz erre a kérdésre sokat segíthet abban, hogy felkészítsen minket az örökkévaló jövőnkre itt az univerzumban.”

Mindenkinek megadatik majd a lehetőség, hogy uralkodjon az új univerzumban? Pál apostol azt mondta, hogy az örök jutalmak elérhetőek „nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését” (2Tim.4:8). A „mindazoknak” szó bátorító. „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad” (Ef. 6:8). A valaki szó ismét bátorító. Nem csak egy pár különleges lesz megjutalmazva vezetői pozíciókkal.

Izgatottak kell hogy legyünk, ha Isten úgy jutalmaz meg minket, hogy vezetőkké tesz az ő Királyságában? Természetesen. Jézus azt mondta, „Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben” (Máté 5:12).

Isten fogja eldönteni, hogy ki uralkodik mint király, és úgy gondolom nagy meglepetések várnak ránk. Krisztus ad pár nyomot számunkra az Igében, hogy milyen embereket fog erre  választani: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa . . . Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. . . Boldogok azok akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyeknek országa” (Máté 5:3,5,10); „Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak. Alázzátok meg magatokat, tehát Isten hatalmas keze alatt, hogy kellő időben felmagasztaljon titeket” (1 Péter 5:5-6).

Nézz szét, hogy meglásd a szelídet és az alázatost. Lehet köztük utcaseprő, lakatos segéd, buszvezető, vagy otthonülő anyuka akik azzal töltik a napjukat, hogy pelenkákat cserélnek, mosnak, uzsonnát pakolnak, könnyeket törölnek.

Egyszer odaadtam egyik könyvemet egy kedves őrnek egy hotelben. Kiderült, hogy egy odaszánt keresztény. Azt mondta, hogy imádkozott a csapatunkért akikkel épp egy konferenciát tartottunk a hotelben. Később adtam neki egy kis ajándékot, egy régi fa keresztet. Nagyon meglepte és meghatotta mindez. Könnyes szemekkel ezt mondta: „Nem kellett volna. Én csak egy őr vagyok." És abban a pillanatban ahogy ezt kimondta, rájöttem, hogy ez a testvér az egész életét szolgálattal töltötte. Nagy valószínűséggel megtisztelő lesz egy hozzá hasonló ember alatt szolgálni Isten országában. Ő „csak egy őr” volt aki melegséggel és szeretettel beszélt, aki szolgált, aki csöndesen imádkozott a háttérben a konferencia sikeréért. Én láttam Jézust ebben az éjjeliőrben, és egyáltalán nem éreztem róla, hogy ő „csak egy” ember lenne.

Kik lesznek az Új Föld királyai? Szerintem ez az őr lesz az egyik. És megtiszteltetés lesz, ha majd vihetem a csomagjait.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Szekeres Tamás