MILYEN LESZ A TESTÜNK?

Amint a 14. fejezetben láttuk, feltámadott testünk valós fizikai test lesz, miként a Krisztus teste is az. Hogyan néz majd ki a testünk? Hogyan fog működni?

Feltámadott testünk szabad lesz a bűn átkától, megváltott és eredeti szépségébe öltözve, a kezdeti célra teremtve, mely az Édenre emlékeztet. Mi az Isten által az embernek szánt eredeti testnek csupán a gyönge, beteges maradványát ismertük meg. Az Új Föld teste, a feltámadás után sokkal dicsőségesebb lesz mint az Ádámé és Éváé.

MINDANNYIUNKNAK GYÖNYÖRŰ TESTÜNK LESZ?

Valaki mondta, hogy a mennyben mindannyiunknak tökéletes sziluettje lesz, mindenféle zsírfölösleg nélkül. Ez a megjegyzés az egészséges és csinos test utáni vágyat tükrözi. Úgy vélem a testünk jó formában lesz, de minden zsíreltávolítás, mű-implantátumok, bőrfelvarrás, felturbózás nélkül lesz szép önmagában. A kigyúrt test, amit a mai kultúra csodál, más helyen és más idődimenzióban hamisnak, mesterkéltnek tűnik. Némely kultúrában a sovány test betegséget jelent, és amit hízottnak látunk, az az életerő és a jólét megnyilvánulása. Ugyanazon genetikai jellemzők az embert vonzóvá teszik egy bizonyos kultúra értékrendje alapján, máshol ugyanezen elvek taszító hatással vannak.

Az új testünk, amint tudjuk, természetes szépséggel lesz felruházva, melynek nem lesz szüksége kozmetikumokra vagy más beavatkozásokra. Ami a zsiradékot illeti, mivel Isten a zsírt testünk részévé tette, bizonyára lesz az is, de egészséges mennyiségben.

A legszebb ember akit valaha is láttál, Átok alatt van, a szépségnek - mely egykor az emberiséget jellemezte – csupán az árnyéka. Amint Ádámot és Évát szemléljük az Édenkertben, nagy valószínűséggel meglepődünk rajtuk. Ha pedig ők látták volna jelen állapotunkat, valószínűleg meghökkennének és megsajnálnának minket.

Isten dönti el, milyen lesz majd a testünk, de bizonyára nem gondoljuk, hogy egyformák  leszünk. A különböző méretek, súlyok annyira valószínűek, mint a különböző bőrszínek. Továbbra is meglesz a faji azonosság (Jelenések 5:9, 7:9), ami egy genetikai átvitelt jelent a régi testből az újba. Csak találgatok, de úgy tűnik, hogy a magas emberek feltámadott teste is magas lesz, és az alacsony növésűek is olyanok maradnak. De ezek a  testek egészségesek és működőképesek lesznek, melyeket nem érintett az Átok, a betegség vagy a korlátoltság, és mindannyian teljesen elégedettek leszünk a nekünk szánt testtel.

Némelyeknek ez a téma nélkülözi a lelki tartalmat, de az egyház egyik legnagyobb teológusa, Augustinus szerint ez nem így van. Az Isten városa című művében írja: „(a test) olyan méretű lesz mint kiteljesedett állapotában, akár sikerült elérnie azt, akár nem, vagy mint amilyen ifjúsága teljében lennie kellett volna, és  minden tagjában élvezni fogja a szimmetria és az arányosság szépségét...az óriásnövésű vagy a lesoványodott embereknek nem kell félni, hogy a mennyben olyanok lesznek amilyenek tehetetlen módon itt a földön voltak.”

Nem fogunk túl sokat enni és nem fogunk alultápláltak lenni az Új Földön. Egészséggel, életerővel és szabadsággal bátran nekivágunk a sokféle tennivalónak. Vajon a kalóriák ugyanolyan módon hatnak ránk mint most? Nem tudni. De bizonyosan nem szembesülünk már szívrohammal, cukorbetegséggel, asztmával, csontritkulással, ízületi gyulladással, rákkal, szklerózis multiplex-el, HIV vírussal, vagy egyéb betegséggel, ami felemészti a testünket. (Nem lesz több inzulin injekció számomra.)

A legtöbb ember nem is annyira a tökéletes test után sóvárog mint inkább a jólét érzését óhajtja és azt az elismerést, ami szerintük ezzel jár. Erről megbizonyosodhatunk – nem számít milyen a külsőnk, a testünkkel pedig Isten, mi magunk és mások is meg lesznek elégedve. Nem fogunk belebámulni a tükörbe egy szebb orrot, más arcot, fület vagy fogakat óhajtva. A belső ember bűntelen szépsége átterjed a külső ember szépségére. Nem érzünk már se bizonytalanságot, se büszkeséget. Nem kell már eldugni valamit, vagy meghatnunk valakit. Nem kell szépnek tűnni - mivel szépek leszünk.

Hálásak leszünk nem a megjelenésünk, hanem egészségünk és az erőnk miatt. Tudni fogjuk, hogy a nagy Művész akarata szerint formált meg bennünket, és soha sem veszítjük el az egészségünket és a szépségünket, amivel Ő kegyelmesen megajándékozott minket.

FELTÁMADT TESTÜNK IS RENDELKEZIK MAJD AZ ÉRZÉKELÉS ÖT KÉPESSÉGÉVEL?

Isten öt érzékkel ruházott fel bennünket. Ez része emberi mivoltunknak. Feltámadt testünk bizonyára rendelkezik ezzel az öt érzékkel. Úgy gondolom, hogy érzékeink túltesznek majd ami az erőt és az érzékelő képességet illeti.

Ott állunk majd az Új Földön és látni, érezni fogunk, megszagoljuk, megízleljük a gyümölcsöket, és halljuk a hangokat. Nem képletesen szólva. Hanem szó szerint. Meg vagyunk győződve efelől, mivel Krisztushoz hasonló feltámadt testet ígértek nekünk. Jézus látott, hallott és érzett, és amint a halat megsütötte és megette, nyilvánvalóan érezte a szagát és az ízét is. Mi is hasonlóan fogjuk ezt tapasztalni.

A menny élménye a tetőfokig emeli megdicsőült érzékeinket. Hogyan néznek ki majd a dolgok, és milyen messzire fogunk látni? Szemeink felváltva működnek majd mint a teleszkópok és a mikroszkóp? A füleink hangbefogó lemezként működnek? Vajon a szagló érzékünk annyira kiélezett lesz, hogy képes lesz beazonosítani egy kedvenc virágot vagy egy személyt – mérföldnyi távolságra, úgy hogy a szagot követve eljutunk annak a forrásához? Szemeink képesek lesznek új színeket észlelni? Jelenleg nem tudjuk érzékelni az ultraibolya és az infravörös színeket, de tudjuk, hogy léteznek. Hát nem nyilvánvaló, hogy a feltámadott testünk szeme mennyire inkább fogja ezt érzékelni? Mit láthatott Ádám és Éva, amit mi nem vagyunk képesek látni? Bár nem ismerjük a választ ezekre a kérdésekre, de észszerű azt mondani, hogy új testünk minden egyes érzéke olyan szinten működik majd, amit soha addig nem tapasztaltunk. Dávid így imádkozott: „Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved.” (Zsoltárok 139:14). Mennyivel inkább fogjuk magasztalni Istent feltámadott testünk csodáiért?

Amint a következő fejezetben látjuk, a Biblia ismételten beszél az evésről a mennyben. Milyen ízeket képesek majd az ízlelőbimbóink érzékelni? A földön a legjobb ételt is megrontotta az Átok. A nyelvünkön az ízlelőbimbók tökéletlenek. Gondolj csak a legfinomabb ételre, amit eddig ettél,  vagy a legjobb csemegére. Bármennyire is ízlett, csak előképei annak a jónak, ami ezután jön – ez éppen elég arra, hogy vágyódjunk a menny után. Elég izgalmas Ádám és Éva érzékelési képességeinek a birtokában lenni. Mégis nagyon valószínű, hogy feltámadott testünk majd túltesz rajtuk is. Amit Isten újjá tesz, azt voltaképpen megjobbítja.

Isten új értelmet ad régi énünknek. Mit értek ez alatt? Nem is tudom – miként magyarázhatnék meg egy érzéket, amit még nem tapasztaltam? Ha soha nem tudnánk milyen látni, hogyan érzékelnénk, hogy mit mulasztottunk el? Ha soha nem tudtál volna megszagolni egy orgonát, vagy megízlelni az áfonyás pite ízét vagy meghallgatni Beethoven 5. szimfóniáját, hogyan tudnád felfogni mit jelent szagolni, ízlelni vagy hallani ilyesmit?

Az Új földön valószínű, hogy nagy élvezetünkre szolgálva folyton felfedezzük azt, amiről nem is tudtuk, hogy létezik, amit egész életünkben hiányoltunk. Semmilyen öröm sem ér fel a felfedezés örömével. Isten, aki mindig felülmúlja az elvárásainkat mindig többet ad magából és a teremtett világából a felfedezés céljából.

AZ ÚJ TESTÜNK ÚJ KÉPESSÉGEKKEL BÍR MAJD?

A testünk gyakran cserben hagy, amikor Isten akaratáról van szó a miénkkel szemben. A tanítványok imádkozni akartak a Gecsemáné kertben, de elaludtak. Jézus azt mondta nekik: „a lélek kész, de a test erőtelen” (Máté 26:41). Feltámadt testünk azonban, soha nem hagy cserben bennünket. Tökéletes összhangban lesz a feltámadt elménkkel. Előrevetíthetjük a test és a lélek soha nem látott összhangját. Néha kapunk belőle ízelítőt. H.A. Williams mondta: „amikor jól játszom, arra a meghatározott időre a test  feltámadásának tapasztalatát kapom. Mivel szó sincs a test és a lélek dualizmusáról, ezek kölcsönös megtorlásáról vagy valamelyikük hetvenkedéséről. A játékhoz a teljes, osztatlan önmagamat adom”.

Krisztus feltámadott teste képes volt hirtelen megjelenni, mintegy a bezárt ajtón keresztül az apostoloknak (János 20:19), és képes volt „eltűnni” a tanítványok szeme elől az emmausi úton (Lukács 24:31). Amikor Krisztus elhagyta a földet, a gravitációval dacolva felment a mennybe (Ap. Cselekedetei 1:9).

Lehetséges, hogy a feltámadott Krisztusnak, aki egyidőben ember és Isten, vannak bizonyos fizikai képességei, amivel mi nem rendelkezünk. Jézus mindenütt jelenvalóságának csupán behatárolt kifejeződése a megjelenés és az eltűnés, és a mennybemenetele olyas valami, amit a mi testünk képtelen utánozni. Egyfelől, mivel számos fejezetben olvassuk, hogy a feltámadt testünk Krisztuséhoz lesz hasonló, időnként lehetséges, hogy megszegve a fizika jelen törvényeit olyan módon utazunk, ahogyan most még képtelenek vagyunk. Másfelől Istentől kapott emberi természetünk alapján vagyunk térben és időben élő testi lények. Tehát valószínű, hogy az Ádámot és Évát uraló ugyanazon fizikai törvények vezetnek minket is.

Nem ismerjük Isten csodálatos tervét a testünkre nézve. Egy bálna képességével lemerülhetünk a vízbe vagy a sas képességével repülhetünk. Vagy olyan gyorsan szaladhatunk mint a párduc, esetleg a zergéhez hasonlóan mászunk hegyeket.  (És ki tudja mi másra képesek még a párducok és a zergék?)

Mégis, nem kell túl sokat feltételeznünk az elragadtatásról, és az anyagtól való függetlenedésről ha tudjuk, hogy a mennyei városnak lesznek utcái és kapui, beleértve a normális földön megszokott forgalmat. Valószínű, hogy az a tény miszerint jelenleg nem tudunk repülni, vezetett a repülőgépek felfedezéséhez, behatárolt lényünk akár a feltámadáskor is arra indít majd bennünket, hogy uralmat vegyünk a környezetünk fölött  új közlekedési eszközök megalkotásával és tökéletesítésével. Az új világban mindaz amiről a tudományos-fantasztikus ipar álmodott, talán majd éppen ránk vár.

RAGYOGNI FOG A TESTÜNK?

Néhány ember megkérdezett, ha majd fényleni fog a feltámadott testünk két igerészt idézve: „akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában mint a nap.” (Máté 13:43) és „az értelmesek pedig fénylenek mint az égnek fényessége, és akik sokakat igazságra visznek miként a csillagok örökkön örökké” (Dániel 12:3). Egyfelől Jézust nem övezte glória-gyűrű a feltámadás után, és semmi sem utal arra, hogy nekünk is lenne olyan. Krisztus teste annyira földinek és normálisnak tűnt, hogy az Emmaus felé tartó tanítványok nem ismerték fel benne a feltámadt Urat (Lukács 24:13-24). Bár akkor Jézus még nem dicsőült meg.

Krisztus megdicsőülése során a ruhája „Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, ruházata fehér lett és fényben sugárzó” (Lukács 9:29). Mivel ez Krisztus királyi mivoltát mutatja be, méltán gondolhatjuk, hogy Jézus szó szerint ragyog a királyságában az Új Földön. János így beszél arról a városról: ”a Bárány lesz az igazi világossága” (Jelenések 22:23). Mint korábban említettem János látta Jézust erőteljes ragyogásban a mennyországban, és nem pedig  olyan lényként, aki elvesz a tömegben (Jelenések 1:12-18). Mózes és Illés találkoztak Jézussal a hegyen „akik dicsőségben megjelentek” (Lukács 9:31). Miután Mózes Istentől megkapta a Tízparancsolatot a hegyen, Mózes arca ragyogott (2Mózes 34:29-30).

Ez a földi test lassú és nehézkes minden mozdulatában,

közönséges és gyorsan elfárad a munkában.

A mennyei testünk hasonló lesz a tűzhöz,

aktív és annyira élénk mint a gondolataink.

-Benjamin Calamy-

Sokan úgy gondolják, hogy mindez csak szókép. Mégis néha (beleértve Mózest is) igencsak szó szerinti. Mivel Istent mindig ragyogó fényességben jelenítik meg, nem kell meglepjen bennünket az, hogy az Ő jelenlétben mi is részesülünk dicső fényéből. Hiszem, hogy feltámadott lényekként mi is valójában hordozzuk ezt fizikai bizonyítékként, hogy Isten képmásának hordozói vagyunk és az Ő jelenlétében élünk. A megdicsőülés voltaképpen az, hogy egyebek mellett mi szó szerint ragyogni fogunk. Ha ezt nehéz elképzelni, gondoljatok egy szürkés bőrű, rosszul táplált személyre, majd képzeljétek el ugyanazt a személyt életerővel telve, egészségesen. Nem mondanátok, hogy ez a személy ragyog? Hallottátok már valakiről azt, hogy ez az ember „sugárzóan ragyog”? Találkoztam emberekkel, akik annyira beteljesedtek Jézus személyével, hogy valóságos fizikai világosság vette körül őket. Ha maga Isten sugárzó, így nyilvánvaló, hogy mi visszatükrözzük majd az Ő fényét. A jelen állapotunkhoz való viszonyításokon túl, képzeljetek el embereket Isten jelenlétében, akik annyira igazak, annyira szépek, annyira bűntelenek és  minden sötétségtől mentesek, és annyira átitatja őket Isten igazsága, hogy valóságosan ragyognak fizikailag. Ezt nem nehéz elképzelni, nem igaz?

A ragyogás dicsőségről beszél, a fenség és a méltóság külső megnyilvánulásáról. A dicsőség fogalma a vezető szereppel társul. A királyoknak van dicsősége. Érthető, hogy mi habozunk a dicsőséget magunknak tulajdonítani, de Isten nem tartózkodik dicsőséggel ruházni fel bennünket. Isten gyermekeként hordoznunk kell az Ő dicsőségét. Ő az, és nem mi, aki kijelenti, hogy királyi sarjak vagyunk – királyok és királynők, akik Krisztussal együtt uralkodnak.

A.B. Caneday emlékeztet minket arra, hogy „Isten a valós eredet, mi vagyunk a szerves képmások, az élő másolatok. Nem beszélünk helyesen Istenről mint Királyról, amikor királyi képmást ruházunk rá gondolván, hogy ez illik Istenhez. Sokkal helyénvalóbb ha meghajlunk az Isten előtt, akié az egész mindenség, mivel az ember a teremtett világ királyaként maga a királyság képmása; Isten, az igaz Király, az a valóság, mely a földi királyok képmását formázza meg.”

Ezáltal a mi dicsőségünk mint kisebb királyok és királynők, az Isten – a Királyok Királyának – a sokkal nagyobb dicsőségét emeli ki. Nem nyeljük el vagy fogjuk vissza a nekünk adott dicsőséget, hanem visszatükrözzük, és kisugározzuk valós célpontja felé: maga Krisztus felé. Ez abban nyilvánul meg, hogy Isten, az Őt imádó gyerekei fejére „az Ő koronáit a királyiszék elé teszi”  (Jelenések 4:10).

Mi készít fel bennünket Isten dicsőségére? A jelenlegi szenvedéseink (Róma 8:17-18, 1Péter 5:1-4). „mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk” (2Kor 4:17). Erőnket Krisztusból merítjük, minél nagyobbak most a próbáink, annál nagyobb lesz odaát a dicsőségünk.

TÖKÉLETES LESZ A TESTÜNK?

Valahányszor súlyosan sérült emberekkel időzök – fizikálisan, mentálisan vagy mindkét esetet egybevéve – nagyon nyilvánvaló számomra mennyire csodálatos lesz új testet kapni. A barátom, David O`Brien egy nagyszerű ember, egy megváltás után sóvárgó testben. Bénulása eltűnik, amint elhagyja ezt a földet a mennyért, de a jobb csak azután következik, amikor feltámad, és új testet kap, mely örökre mentes lesz a betegségektől. Elképzelem, hogy Dávid barátom már soha nem kell többé önmagát ismételnie mások értetlenkedése miatt. Látom amint az Új Földön szaladgál. Várom, hogy vele együtt szaladjak én is...és talán inkább a nyomában.

Gyakran elgondolom miként fognak az Új Földön járni, szaladni, ugrálni és nevetgélni a részleges és teljesen bénult, és a fájdalmakban élő emberek. A világtalan hívők majd szemlélni fogják az Új Hon csodáit. Milyen különleges öröm lesz ez számukra.

Joni Eareckson Tada teljes végtagbénulásban szenved, és ő mondta: „Még mindig alig hiszem el. Nekem, aki begörbült újakkal, sorvadt izmokkal, bütykös térddel élek, és semmit sem érzek nyaktól lefele, egy napon új testem lesz, sugárzó és igazságban teljes – erős és ragyogó. El tudjátok képzelni milyen reményt ad ez egy hátgerinc-sérült embernek mint én? Vagy olyannak, aki agysérült vagy szklerózis multiplexben szenved? Képzeljétek el milyen reményt ad ez a mániákus-depresszióban szenvedőnek! Semmilyen vallás, vagy filozófia sem ígér új testet, új szívet és új elmét. Egyedül Krisztus örömhírében talál a szenvedő ilyen kimondhatatlan reménységet.”

Joni elmesélte amikor egy mentálisan sérült keresztyén osztályközösség előtt beszélt. Ők nagyszerűnek találták, amikor Joni az új testről beszélt. Majd hozzátette: „És nektek új elmétek lesz”. Az osztályközösség ujjongásba tört ki, és tapsolni kezdtek. Ők tudták, mire volt szükségük: új elmére.

A testem és az elmém jelenleg viszonylag egészséges. De inzulin-függő cukorbetegként tudom, mi gátolja úgy a testem, mint az elmém jólétét. Az Átok alatt szenvedek épp eléggé ahhoz, hogy magam is tudjam, mit akarok – egy új testet és egy új elmét, melyben nincs bűn, szenvedés és korlátozottság. Minden eltelt évvel egyre jobban sóvárgok a feltámadás után az Új Földön,  és együtt lenni a feltámadott testvéreimmel és mindenek előtt, közösségben lenni az Urammal, a feltámadott Jézussal.

FÉRFIAK VAGY NŐK LESZÜNK?   

Egyik mennyről szóló könyv kijelenti: „nem lesz sem férfi, sem nő. Mindannyian Isten gyermekei leszünk, és a nemiség már nem lesz a természetünk része.” Ugyanabban a könyvben írja: „a férfiak többé nem lesznek férfiak, sem a nők nem lesznek nők.”

Egy másik helyen olvassuk a menny lakóiról: „elérték azt az állapotot, ahol a nemi különbözőségek a múlté, vagy még inkább, a két nem erősségei egybefonódtak”.

Némelyek megpróbálják bizonygatni, hogy a mennyben nincsenek nemi jellegek idézve Pál apostolt: Krisztusban nincs „férfi vagy nő” (Galata 3:28). Ellenben Pál egy olyan igazságra utal, ami már eleve igaz a Földön: az egyenlőség a férfi és a nő között Krisztusban. Nem a szexualitás eltörléséről van szó (ugyanis nem veszíted el a nemiséged amikor megtérsz).

Vajon Jézus nemi jellegét megsemmisítette a feltámadás? Természetesen, nem. Senki sem nézte őt tévesen nőnek – vagy kétneműnek. Hímnemű névmással utalnak rá.

Soha nem leszünk nemtelenek, mivel az emberi test nem mentes a nemi jellegtől. A feltámadás lényege, hogy valós emberi testünk lesz alapjában véve az eredeti  testünkhöz kapcsolódva. A nemiség az emberiség Isten-alkotta tényezője (velejárója).

RUHÁKAT IS VISELÜNK MAJD?

Mivel Ádám és Éva meztelenek voltak, és nem szégyenkeztek emiatt, némelyek azt tartják, hogy a Mennyben sem lesz szükségünk ruhákra. Jelenleg mégis a végső feltámadás előtt, az emberek viselnek ruhákat a Mennyben, fehér ruhákat, ami a Krisztusban való megigazulásunkat jelzi.  (Jelenések 3:4, 6:11).

Úgy néz ki, hogy viselünk majd ruhát – nem a szégyen vagy a kísértés végett, hanem talán azért, mert a megjelenésünket előtérbe hozza, és fokozza a kényelemérzetünket.

A ruha viselete idegennek vagy hivatalosnak tűnhet. Az első századi hívőknek azonban minden, a hosszú köntös kivételével, idegenként hatott. Miért? Mivel rendszerint olyan köntöst hordtak. Mielőtt kijelentenénk, hogy mindannyian köntöst viselünk majd, egy jobb következtetés az lenne, hogy mind megszokott módon öltözködünk, miként a földön is tettük. Azt mondom ezzel, hogy némelyek farmert, pólót vagy strandcipőt hordunk? Nos, nem lesznek ezek ugyanolyan helyénvalók a 21. század emberének mint amilyen a hosszú köntös az első századbelieknek?

A köntös nem a hivatalos eseményekre készült, hanem a mindennapok viselete volt. Természetesen, néha többé-kevésbé hordunk hivatalos öltözéket bizonyos események alkalmával. Semmi sem utal arra, hogy egyféle ruhák közül kellene válogatnunk.

Mindannyian fehér ruhát hordunk majd? A fehér ruha a megigazultságunkat emeli ki (Jelenések 7:9) mint Krisztus mennybemenetelekor is. A fehér szín a tisztaság jelképe, amit különösen nehéz volt megtartani abban a kultúrában. Megjegyzendő, hogy az egyedüli személy a Mennyben aki nem fehér ruhát viselt, az Jézus Krisztus: „És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve, és a neve Isten igéjének neveztetik” (Jelenések 19:13). Miként Jézus ruhát viselt a feltámadása után a Földön, úgy visel Ő most is a Mennyben, és valószínűleg az Új Földön is ruhában fog járni.

A fehér lesz az egyedüli ruhaszín? Nem. Vannak arany szárnyú angyalok (Jelenések 15:6). Mivel a feltámadott emberek visszafogják egyediségüket és a nemzeti identitásukat (ezt majd később alaposabban megvizsgáljuk), és mivel sok etnikai csoport színes ruhákat visel, ezért számíthatunk erre az Új Földön.

A Jelenések könyve elmondja, hogy papok és királyok leszünk a Mennyben. Ha az Isten által elképzelt különleges díszekről beszélünk az Új Testamentum-i papok részére (2Mózes 28:4-43), valószínű, hogy Isten királyai és főpapjai szép ruhákat viselnek majd a Mennyben.

MINDANNYIAN AZONOS KORÚAK LESZÜNK?

Egy hat évesen elköltözött gyerek a mennyben is hat évesként jelenik meg? Egy nyolcvan évesen meghalt ember a mennyben is annyi lesz amint ott sétál? Évszázadokon át kérdezik ezt az emberek. Alister McGrath állítja: ez a kérdés sok tintát engedett elfolyni teológiai körökben különösen a középkorban...A késői 13. században az egyház erre a következtetésre jutott:”mivel minden ember a 30-as évei körül éri el fejlettsége tetőfokát, a feltámadáskor olyanok lesznek mint amilyenek ebben az életkorban lennének – még ha ténylegesen soha nem is érték el ezt az életkort.”  Peter Lombard kora tipikus módján vitázott erről: „egy kisfiú, aki közvetlenül a születése után hal meg, a feltámadáskor 30 éves férfiként jelenik meg.” Így az új Jeruzsálemet 30 évesnek kinéző nők és férfiak népesítik be...de minden fogyaték, hiányosság nélkül.

Aquinói Tamás, a nagy középkori teológus, állította, hogy mindannyian Jézus életkorának megfelelő korban leszünk, mint amikor Őt a földön megfeszítették, körülbelül 33 évesek.  Majd kiemeli, hogy az emberi természet kétszeresen is hiányos: egyfelől mivel még nem érte el a végső tökéletességet, és másodszor mivel már eleve visszalépett a végső tökéletességtől. Az emberi természet hiányos elsősorban a gyerekeknél, és másodsorban az időseknél. Ezért mindkét esetben az emberi természet a feltámadás által a végső tökéletesség állapotába kerül, ami a fiatalság kora, amikor a növekedés szakasza már lezárult, és ahol kezdődne az öregedés folyamata.

Hank Hanegraaff mondja: „a DNS-ünk olyan módon van beprogramozva, hogy egy bizonyos ponton a legkedvezőbb fejlődést érjük el a test működése szempontjából. Többnyire úgy tűnik ezt az állapotot a húszas-harmincas éveinkben érjük el...Amennyiben megdicsőült testünk tervrajza a DNS-ben van, észszerű, hogy testünk a DNS által meghatározott fejlődés legkedvezőbb szakaszában támad fel.” Azt jelenti ez, hogy a gyerekek a mennyben már nem lesznek gyerekek? Vagy nem lesz gyermek az Új Földön? Ésaiás 11:6-9 beszél egy olyan Földről ahol „lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlánkölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat, a tehén és medve legelnek és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán mint az ökör szalmát eszik, és gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét, nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.”

Mivel Ésaiás szavainak tágabb szövegkörnyezete kiterjed Isten örök földi királyságára, helytelen ezt a szakaszt egy kétezer éves királyságra értelmezni, mely az emberiség lázadásával és pusztításával végződik. Az Új Föld létrejötte előtt nem lesz vége a bűnnek, és a föld lakói sem tapasztalják meg a megigazulást. De amennyiben Ésaiás 11.fejezete párhuzamosan a 65. fejezettel az Új Földről beszél, kik tehát azok a kis gyerekek és fiatalok akik az állatokkal játszanak? Lehetséges, hogy a gyerekek a feltámadás után ugyanolyan fejlettségi szinten legyenek mint amikor meghaltak?

Ha igen, ezeknek a gyerekeknek valószínű, hogy esélyük lesz felnőni az Új Földön – és több mint irigylésre méltó gyerekkoruk lesz! A  hívő szülők elvileg látják gyerekeiket felnőni – és meghatározó szerepet töltenek be a gyerekeik életében. Ez összhangban van azzal, amit később állítok, miszerint az Új Földön sok, az életben elvesztegetett lehetőség csodálatos módon megtérül. Bár nem teljesen biztos, de valószínű, hogy a gyerekük elvesztésétől szenvedő szülők nem csupán találkoznak a szerettükkel, hanem örömüket lelhetik a gyerekük felnövekedésében...egy tökéletes világban.

Az is lehetséges, hogy az Új Földön kortalanok leszünk. C.S.Lewis jeleníti meg ezt a The Great Divorce című könyvében, azt vallva a menny polgárairól, hogy: „Azon közösség egyetlen tagja sem lepett meg valamilyen életkorral. Még a mi országunkban is betekintést nyerhetünk a kor nélküli állapotról – komor gondolatok egy gyerekarcon,  és derűs gyerekkort idéző idős arc”.

A regényeimből kitűnik a lehetőség miszerint úgy látjuk majd az embereket a mennyben ahogyan a földi képmásukat megismertük. Tehát a szüleimet idősebbeknek látom, ők pedig engem fiatalabbnak. A gyerekeimet ifjabbaknak látom, míg számukra én idősebb leszek. Nem mondom, hogy a fizikai alkat lényegében változik, de a feltámadt test hordozza azt a személyt, akit megismertünk, és ekkor már más szemmel tekintünk egymásra.

Az Új Föld az érettség és ugyanakkor a tökéletesség helye lesz. Az ott aktuális korunktól függetlenül, hiszem, hogy testünk rendelkezik azzal a fiatalsággal, amit Jézus annyira értékelt a gyerekekben. Isten könnyen találhatott volna módot arra, hogy az emberek már éretten szülessenek meg, nem fejlődő gyerekként. De nem tette. Különleges képességekkel ruházta fel a gyerekeket, melyekben mi és Ő is gyönyörködik. Hitem szerint mindenki rendelkezik majd olyan tulajdonságokkal mint a kíváncsiság, a hála, a tudásszomj és a felfedezés vágya, a történetek hallgatása iránti érdeklődés és a szeretteink iránti vonzalom.

Nem görnyedünk többé az Átok súlya alatt, mely nem csupán testünket, de a lelkünket is megnyomorította, ellopva ifjúságunk jó részét. Jonathan Edwards mondta: „a mennyei polgárok….örök fiatalok maradnak.” A menny tele lesz gyerekekkel….még ha felnőttnek nézünk is ki. Szeretjük a gyerekek önfeledt örömét, szereplését, kíváncsiságát, nevetését és spontaneitását. A Mennyben akár olyan méretűek és kinézetűek leszünk mint egy gyerek, akár nem, mindannyian olyan gyermeki-jelleggel bírunk, mely örömet szerez nekünk és Atyánknak is.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Deák Melinda