A János Evangéliuma 5:24-29 igeszakaszban az Úr Jézus úgy mutatkozik be, mint aki az életnek és a halálnak is Ura. Ekkor beszél az igazak és a gonoszok feltámadásáról. Azt is mondja, a feltámadás az Ő ereje által fog megtörténni: „ne csodálkozzatok ezen!” (28. vers), „mármint ezeken a szavakon amiket mondtam, ne csodálkozzatok azon, hogy ezt én mondom most, mert az én jelenlétem, személyem a ti szemetekben most nem ér sokat, alacsony sorsú embert láttok, de a nap közelget, amikor az összes halottak feltámadnak majd az én erőmmel és az én parancsomra!” A feltámadás az Evangélium lényeges része. Négy fő kérdésre keressük a választ az Igéből: 1. Miért fogunk feltámadni? 2. Vajon biztosan megtörténik majd? 3. Mikor fogunk feltámadni? 4. Hogyan fogunk feltámadni?

A Feltámadás szükségessége. Miért szükséges a feltámadás?

Ha a közbevetett állapota (a haláltól a feltámadásig) a hívő embernek olyan boldog, és a hitetlen embereknek olyan szomorú, miért van még szükség a feltámadásra? Nem jó ez így? Három okból kifolyólag is:

1. Krisztusra nézve. Ő a gyülekezet feje, neki is van megdicsőült teste és lelke. A gyülekezet tagjai hozzá hasonlókká kell váljanak. Ha neki van egy megdicsőült teste, nekünk is kell legyen! „Ha ugyan vele együtt szenvedünk, vele együtt is dicsőülünk meg.” (Róma 8:17) “Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez.” (Filippi 3:21)

2. Az ember teremtésére nézve. Isten, mikor az embert megteremtette, kettős természettel teremtette meg: test és lélek. Ez a kettő alkotja a teljes embert. A lélek, a test nélkül nem teljes ember, a test, lélek nélkül nem teljes ember. Isten elhatározta, öröktől fogva, hogy az embert, születésétől kezdve az örökkévalóságig ez a kettő fogja alkotni. Isten akarja, hogy legyen feltámadása a testnek, mert anélkül nem teljes az ember!

3. Az ember megváltására nézve. Az ember megváltásában, Isten a testet és a lelket együtt említi. Krisztus nemcsak lelkünket váltotta meg, testünket is. Ez a munka nem teljes amíg a testünk is meg lesz váltva a feltámadás által. „Mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.” (Róma 8: 23-24)

Értsük meg, hogy miért szükséges a saját testünk feltámadása! Úgyszintén ezekhez hasonló érveket hozhatunk a gonoszok, hitetlenek feltámadása mellett. Az ő esetükben is szükséges a feltámadás.

A feltámadás bizonyossága. Biztosan fel fogunk támadni?

Ezen belül vizsgáljunk meg két dolgot: Isten fel tudja támasztani a halottakat és azt, hogy Isten fel fogja támasztani a halottakat. Erre neki van hatalma és ereje is.

A. Isten fel tudja támasztani a halottakat.

1. Isten mindenható az ő ismeretében. Sokan megütköznek a feltámadás bizonyosságában és kérdezik: „hogyan tudja Isten összeszedni az elpusztult embert, mikor már por és hamu lesz és több generáció pora összekeveredik?” Az Ige és mi is ki kell mondjuk: „ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges!” (Lukács 18:27)  Ha egy patikus, mikor valaki kér egy gyógyszert, tudja pontosan, hogy hol van ez, melyik polcon. Miért ne tudná Isten, hogy mi van az ő teremtésének tárházában! Minden atom, minden molekula ismerve van Isten előtt. Hadd legyen az ember eltemetve, hadd rothadjon meg, hadd essen szét a legkisebb atomokra is, legyen összeégve, legyen bedobva a tengerbe, vagy vigye el a szél az atomjait, vagy keveredjen száz nemzedékkel, generációval is, legyen felemésztve a vadállatoktól, madaraktól, ha valaki előtt kérdés, hogy egy mindenható Isten hogyan képes minderre, válaszoljunk úgy mint az Úr Jézus: “Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” (Máté 22:29)

2. Isten mindenható az ő erejében. Ha Ő az ő ismeretében tudja, hogy kinek melyik atomja, legkisebb porcikája hol van, akkor az ő mindenható erejében ne tudná ezeket összehozni, összeállítani újra, minden atomot a megfelelő helyre? Ha egy óramester képes arra, hogy az óra legkisebb alkatrészeit szétszedje és lefektesse az asztalra és utána összerakja, vajon Isten nem képes arra, hogy amit ő csinált, teremtett, összerakjon? Ha ő azokat amik nincsenek, nem léteznek, elő tudja szólítani mint meglevőket, a semmiből, hát nem könnyebb ezeket összeszedni újra, úgy ahogy voltak?

B. Isten fel fogja támasztani a halottakat

Ő nem csak, hogy képes rá, meg tudja ezt tenni, hanem bizonyosan meg is fogja tenni! Mert az IGE mondja!

1. Az Ószövetség bizonysága. „És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.” (Dániel 12:2)

2. Az Újszövetség bizonysága. „Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.” (Apostolok Cselekedetei 24:15) „Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.” (Lukács 20: 37-38)

Pál apostol  tesz pontot a végére és bizonyossággal mondja: „Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1 Korintus 15:13-14)

Isten beírta a feltámadás ígéretét nem csak a Szentírás lapjaira, hanem minden falevélre, amikor tavaszodik. Még a természet is erre mutat!

Biztosabb az, hogy feltámadunk,

mint az, hogy holnap reggel felébredünk!

A feltámadás ideje. Mikor fogunk feltámadni?

Ugyanaz a Jézus Krisztus akit a golgotai fára feszítettek, az utolsó napon, minden szem láttára Úr és Király gyanánt visszajön és akkor az ő hatalma és ereje feltámasztja majd a halottakat. „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban.”  (1Thess. 4:16) Ez Úr Jézus Krisztus második eljövetelekor fog bekövetkezni!

Bizonyára az is igaz, hogy az Úr Jézus Krisztus második eljövetele, amiről itt szó van, úgy fog megtörténni, hogy nincs arra most nyelv, szó, kifejezés, hogy azt pontosan, annak dicsőségében, hatalmában bemutassa. Erre a hangos trombitaszóra, megmozdulnak majd a halottak. Csontok fognak összemenni, minden csont, minden ín a megfelelő helyre, a megfelelő személyben. Por a porhoz, hamu a hamuhoz. Ugyanerre a trombitaszóra újra találkozik minden test az ő saját lelkével, hogy utána soha többet ne legyen elválasztva.

A feltámadás módja. Hogyan fogunk feltámadni?

Milyen lesz a feltámadott test? Először a hívők majd a hitetlenek feltámadott testéről írunk.

Milyen testben támadunk fel?

1. A test fog feltámadni, nem a lélek. Az összes, valaha földön élt ember teste. A halál nem más, mint mikor a lélek különválik a testtől. Egyedül a test az, ami a koporsóba kerül, nem a lélek. A feltámadás csakis az emberi testre értendő.

2. Saját testünk fog feltámadni! Ugyanaz a test támad fel, amiben itt a földön éltünk! Megdicsőült állapotban, de ugyanaz lesz, mert ezt az Ige is mondja: „Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” (1 Kor. 15:53) Abban fogjuk megkapni a jutalmunkat, vagy a büntetésünket! A feltámadás kifejezés még a nevével is üzeni, hogy mi történik valójában. Ha nem ugyanaz a test lenne, akkor nem beszélhetnénk feltámadásról, hanem egy új teremtésről. Ugyanaz a test amely a Szentlélek temploma volt, ugyanaz fog megdicsőülni. Ugyanabban kapjuk meg szolgálatainknak a jutalmát. A másik oldalról pedig, ugyanaz a test amely vétkezett, fog is szenvedni, gyötrődni, nem egy másik test.

A feltámadott test jellemzői: milyen lesz ez a test?

Pál apostol négy dolgot emel ki: romolhatatlan, dicsőséges, erőteljes, és lelki. Épen így a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámaszttatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatosságban, feltámaszttatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámaszttatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámaszttatik lelki test.” (1. Korinthus 15: 42-44)

1. Romolhatatlan. Nem romlandó, mint a mostani. Ez a mi földi testünk egy romlandó test. Tele mindenféle betegséggel, kellemetlen fájdalmas fekélyekkel. De a feltámadt test romolhatatlan lesz, képtelen betegségre, képtelen az öregedésre, képtelen a halálra is.
2. Dicsőséges. Nem nyomorúságos. Nem csak, hogy szép lesz és arányos, hanem tele lesz ragyogással és fényességgel. A legszebb ember aki valaha is élt ezen a földön, semmi lesz ahhoz a szépséghez képest amivel az a test rendelkezni fog majd. Ragyognak majd mind, mint a nap az égen.
3. Erőteljes. Nem gyenge. A legerősebb ember aki élt a földön gyenge ahhoz képest, milyen ereje lesz egy megdicsőült szentnek. Lehet, hogy erősebb lesz az a test, mint most száz, vagy ezer földi test. Azért, mert elképzelhetetlen dicsőséget kell elviseljen. „Test és vér, az ő gyengeségük miatt nem örökölhetik Isten országát.” (1Korinthus 15:50) Milyen erős szemek kell legyenek azok amik rátekintenek majd egy káprázatos Új Jeruzsálemre? Erős lesz, mert nem lesz alvás.
4. Lelki. Hogy ez pontosan mit jelent, nem tudjuk. De próbáljuk elképzelni. Olyan lehet, hogy a test nem lesz többet semmilyen akadály a lélek számára. A test mindig akadály, ezért mondja az ige egyes szentekre, hogy testiek. De akkor nem kell kényszeríteni majd semmire. Teljesen aláveti magát a lélek parancsainak.

A hitetlen emberek feltámadott teste. Milyen lesz?

Az igazság az, hogy az Ige erről nagyon keveset beszél. Bármire is lesz szükségük, az biztos, hogy egy csepp vizet sem kapnak, hogy enyhítsék nyelvük tüzét. Olyanok kell legyenek, hogy el tudják viselni a mindenható Isten haragját az ő testükben is. Ők sem pihennek, sem éjjel, sem nappal. Ézsaiás ír róluk utolsó igeversében: “És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg  nem hal és tüzük el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.” (Ézsaiás 66:24)

Még egymás számára is borzadályok lesznek.

Most nincs különbség, a hívő és hitetlen teste között, legyünk abban biztosak, hogy akkor, a feltámadáskor nagy különbség lesz a hívő és a hitetlen között. Akkora lesz a különbség, hogy kétség nem lesz. Mindenki szeme láttára nyilvánvaló lesz minden!

Milyen lesz majd mikor egy hívő lélek újra találkozik saját, megdicsőült testével?

Kimondhatatlanul örülni fognak egymásnak.

Hogyan fogja majd köszönteni a test a lelket? Milyen hálás lesz az a test! „Óh kedves lelkem, milyen jó, hogy újra találkozunk. Milyen szomorúak voltunk az elválásnál, de most annál boldogabbak. Hálával tartozok neked, hogy a földi vándorlásunk során együtt lehettünk! De, legfőképpen, köszönöm azt a napot mikor ezt a testet a Szentlélek templomává tetted a te bűnbánatod által. Köszönöm, hogy kényszertetted sokszor ezeket a térdeket, hogy meghajoljanak, megalázkodjanak Isten előtt. Köszönöm, hogy ezzel a nyelvemmel vallhattam Jézus Krisztus nevét, mint az én Megváltómat is. Köszönöm, hogy olyan sokszor ezek szemek sírhattak. De most, mindezekért újra együtt, dicsőséges formában, köszönöm neked. És amiért ezt tetted, itt a gyümölcse, hadd adjak neked valamit én is: soha többet nem fogsz panaszkodni, semmi betegség miatt, nem leszel fáradt, nem leszel lusta, nem leszek gyenge, nem leszek többet a te kísértésed. Nem fogsz magad után vonszolni, mikor istentiszteletről van szó, hanem együtt megyek veled, tartom a sebességet.”

Hogyan fogja a lélek köszönteni a testet? „Óh, boldog nap, amikor újra találkozhatok veled én megdicsőült testem. Mától kezdve örökre az Úr temploma lehetünk együtt. A halál soha többet el nem választhat minket. Támadj fel és jöjj velem és hadd lássák a te szemeid amik annyit sírtak, hadd szemléljék a te Megváltódat örök örömben. Jöjj, halld meg azt a hallelúját, amit a szentek sokasága énekel most már itt a mennyben. Soha többet nem kell böjtöljél, hanem részed van a Nagy vacsorából. Együtt voltunk a harcban a földön, most jöjj vegyük el együtt a dicsőség koronáját.”

Milyen lesz majd, mikor egy hitetlen lélek újra találkozik saját, a veszedelemre elkészített testével?

Nem fognak örülni annak a találkozásnak biztos. Számukra a feltámadás napja egy borzasztó, ijesztő, szörnyű nap lesz. Ők nem akarnának majd akkor kijönni a sírból, őket elő kell vonszolni majd onnan. Mint ahogy a halálraítéltet kell az ítélőszék elé vinni. Akkor fognak ők kiáltani a szikláknak és a hegyeknek, hogy:  „Essetek ránk és rejtsetek el annak a haragja elől aki a királyi székben ül.” (Jelenések könyve 6:16) Micsoda sírás, rívás fog majd akkor hallatszani ezek részéről. Mellüket verik majd. Mivel bűneikben haltak meg, ezért bűneik feltámadnak velük együtt.

Hogyan fogja majd köszönteni az ő testük az ő lelküket? „Újra megtaláltál engem te én ellenségem? Az én leggonoszabb ellenségem! Átkozott legyen a nap mikor mi ketten találkoztunk! Óh bárcsak soha nem kaptam volna életet, érzelmet. Óh, bárcsak lettem volna egy állatnak a teste, egy kígyónak vagy egy csúszómászónak inkább, mint neked te átkozott lélek. Mert akkor nem látnám ezt a napot. Itt van tessék, ezt aratom most miattad. Nézd csak meg, hogy bántál velem a földön, most aratom mindazt amire vezettél engemet. Óh, átkozott sir, koporsó, miért nem zárattál le fölöttem örökre, miért kellett megnyíljál. Átkozott lélek, miért jöttél vissza énértem most, hogy menjek veled az örök tűzre. Az igazságtalanság eszközévé tettél engem, kényszerítetted ezt a nyelvet, hogy átkozódjon, szitkozódjon, semmibe vegye a hitet, és most nem lesz egy csepp víz sem, hogy megenyhítsem azt az örök lángok között. Vittél engem az imaházba, ott ültem, de akkor nem voltál velem, másfele jártál és most aratom a gyümölcsét, semmit nem használt nekem, hogy ott voltam, mert te nem voltál ott. De most a te hitetlenséged miatt örökre el kell kárhozzak, szenvednem kell.”

Vajon nem válaszol majd ennek is a lélek…? „Nyomorult és gonosz test, újra veled vagyok. Bárcsak maradnál örökre a sírban. Újra találkoztunk mint két elszáradt fadarab amit a tűzre vetnek. Azért veszünk el, mert rád volt gondom egész életemben. A te hasadnak és kényelmednek éltem végig és most aratom a gyümölcsét. Milyen sokszor megcsaltak a te szemeid, a te füleid. Te voltál az aki nem engedted és visszatartottál akár hányszor a lelkiismeretem vádolt engem.” Óh bárcsak az emberek eszükbe vennék azt a napot. Olyan különbség lesz akkor a hívő és hitetlen között, mint az ég és a föld.

A feltámadás egy vigasztalás a hívő számára, de iszonyat és rémület annak, aki nem hisz, nincs megtérve. Gondolkozzon el e felett a hitetlen is. „Támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus!” (Efézus 5:14) Ha nem akarsz borzalmas körülmények között majd felébredni a sírodból, most kell cselekedni!

Szerkesztette: Trinfa Johanna