Gyakran halljuk: „most még nem értjük, de a mennyben mindent megértünk”. Egy író véleménye szerint a mennyben az emberek: „könnyen megértik az isteni titkokat”. Igaz ez? Valóban mindent ismerni fogunk a mennyben?

MINDENT TUDNI FOGUNK?

Maga Isten mindentudó. Amikor meghalunk, tisztábban látjuk majd a dolgokat, és több ismeretünk lesz mint most, de soha sem leszünk minden ismeret birtokában.

Pál apostol írja: „mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten” (1Kor 13:12). A kiemelt szavak két különböző görög szóra épülnek: ginosko és epiginosko. Az epi előtag hangsúlyozza a „valóban ismerni” vagy a „kiteljesedetten ismerni” fogalmát. Azonban az emberre vonatkoztatva, soha nem jelent teljes ismeretet.

Wayne Grudem írja a Rendszeres Teológia című művében: „1Kor 13:12 nem azt mondja, hogy mindentudóak leszünk (Pál apostol mondhatta volna, hogy mindent ismerni fogunk, tapanta, ha akarta volna), de egy átfogóbb fordítás szerint egy teljesebb és mélyebb módon ismerünk, `amint már ismertünk`, vagyis hamis tévhitek nélküli ismeretünk lesz.”

A The New Living Translation szerint: „most tökéletlen módon látjuk a dolgokat mintegy homályos tükörben”. Pál apostol idejében a tükröknek sok hiányosságuk volt. Korintus híres volt a bronz tükreiről, de a színek kifakultak és a formák torzultak. A tükörkép nem adta vissza a szemtől-szembe való találkozást. A megismerés és a látás majdnem rokon értelműek voltak a görög gondolatmenetben. Minél többet láttál, annál többet tudtál.

Egy nap meglátjuk Isten arcát és ezért valóságosan megismerjük Őt (Jelenések 22:4). Az Átok alatt rövidlátóak vagyunk. Amikor feltámadunk, helyreáll a látásunk. Végre képesek leszünk örök valóságokat látni, melyek egykor láthatatlanok voltak számunkra (2Kor 4:18).

Isten tisztán és átfogóan lát. A mennyben sokkal tisztábban látunk, de soha sem fogunk átfogóan látni. Isten tudásához viszonyítva mi „teljesen” vagyis tisztán fogunk látni, de nem mindent olyan átfogóan mint Isten.

A mennyben szeplőtelenek leszünk, de nem lesz tudomásunk mindenről, ami szeplőtelen. Ez része a véges természetünknek. Az igazságos angyalok nem tudnak mindent és több ismeretre vágynak (1Péter 1:12). Szeplőtelenek, de végesek. Vágynunk kellene a több ismeret elsajátítására, miként az angyalok. És az örökkévalóságot egyre több tudás megszerzésével töltjük. 

TANULNI FOGUNK?

Egyik lelkésztől hallottam: „nem lesz már több tanulás a mennyben”. Egy másik író szerint a mennyben „nem lesz szükség az olyan tevékenységekre mint a felfedezés, az elmélyítés és a kísérletezés. Értelmünk teljes lesz.” Egy felmérés szerint mely az emberek mennyről alkotott képét célozta, a megkérdezettek csupán 18 százaléka  vélte úgy, hogy a mennyben az emberek intellektuálisan is fejlődni fognak.

Utal arra a Biblia, hogy a mennyben tanulni fogunk? Igen. Az Efézusi levél 2:6-7 szerint: „…Isten életre keltett a Krisztussal együtt...és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban”.    A megmutatni szó jelentése felfedni. A kifejezés tisztán utal arra, hogy ez egy haladó, a jelenben végbemenő megnyilatkozás, melyben egyre többet tanulunk Isten kegyelméről.

Gyakran fedezek fel új dolgokat a feleségemről, a lányaimról és a közeli barátokról, bár évek óta ismerem őket. Ha mindig új dolgokat ismerhetek meg a véges teremtményekről, akkor biztosan sokkal többet tudhatok meg Jézusról. Egyikünk sem merítheti ki Isten mélységeit.

Jézus mondta a tanítványainak: „tanuljátok meg tőlem” (Máté 11:29). Az Új Földön abban a kiváltságban lesz részünk, hogy Jézus lábainál ülhetünk miként Mária is tette, vele sétálunk majd a falvakon miként a tanítványai mialatt folyton tanultak tőle. A mennyben folytonosan új dolgokat tanulunk Istenről, egyre elmélyült értelemmel.

Megemlítettük a ginosko és az epiginosko görög szavakat, melyek jelentése „ismerni” az 1 Kor 13:12 versben, melyek a földi és a mennybéli ismereteinkre utalnak. A ginosko szó gyakori jelentése „ismeretre jutni” tehát „tanulni” (Máté 10:26, János 12:9, Cselekedetek 17:19, Filippi 2:19). Epiginosko is azt jelenti „tanulni” (Lukács 7:27, 23:7, Cselekedetek 9:30, 22:29). Mivel egy nap „teljesen ismerni fogunk”, ez teljes joggal értelmezhető úgy mint „folyton tanulunk”.

Isten – és nem a Sátán – ruházott fel bennünket a tanulás képességével. Isten nem akarja, hogy felhagyjunk a tanulással. Ami visszatart bennünket a tanulástól az, amit Isten le akar állítani. 

Jonathan Edwards puritán tanító, aki mélyebb tanulmányokat folytatott a mennyről, hitte, hogy „a szentek egy örökkévalóságon át haladnak előre a tanulásban”. Majd hozzátette: „a szentek ötlettára az örökkévalóságon át bővül”.

Változatosak lesznek az ismereteink és a képességeink? Lesznek a mennyben némelyek akik nagyobb tudással és képzettséggel rendelkeznek mint mások? Miért nem? Az Ige soha nem beszél egyformaságról a mennyben. Egyéniségek leszünk, mindnyájan a saját emlékeinkkel és Istentől kapott képességeinkkel. Bizonyos ismeretek fedik egymást, mások nem. Nem vagyok mechanikus vagy kertész, mint némelyek. Az Új Földön lehet megtanulom ezeket a képességeket, de lehet, hogy nem. Ha meg is tenném, ez nem jelenti azt, hogy olyan tehetséges kertész vagy mechanikus leszek, mint amilyen te lennél. Ugyanis te előnyben vagy ezen a téren. Ne felejtsd el a folytonosság elvét: amit itt megtanulunk, az a halál után is érvényes.

Szeretsz új dolgokat felfedezni? Az Új Földön némely nagyszerű felfedezés a jelen életünkhöz kapcsolódhat. Paul Harvey, cikkíró és kommentátor pályafutása a „történet többi részének elmeséléséből” teljesedett ki. Pontosan ezt fogjuk felfedezni a mennyben újból és újból – a történet többi részét. Meglepődünk, amint látjuk miként szerkesztette Isten életünk eseményeit úgy, hogy hatással legyünk azon emberekre, akikről másként megfeledkeznénk.

Alkalmanként hallunk olyan történeteket, melyek ízelítőt nyújtanak a mennyei tananyagból. Egyik reggel egy gyülekezetben a felszólalásom után, odajött hozzám egy fiatal nő, és azt kérdezte: „emlékszel arra a fiatalemberre aki melletted ült a repülőn amikor az egyetemre utaztál? A regényed határidejéről beszéltél neki”. A repülőkön számos könyvemet szétosztom az embereknek, de némi nógatás után emlékezni kezdtem rá. Egy ateista ember volt. Beszéltünk Jézusról, könyvet adtam neki, és imádkoztam érte amint leszálltunk a repülőről. Elcsodálkoztam amikor a fiatal hölgy azt mondta nekem: „te nem tudhatod mi történt a továbbiakban. Elment az egyetemre, bejelentkezett a hálóba, leült és elolvasta a könyvedet. Amikor befejezte, megvallotta a bűneit és átadta az életét Jézusnak. Őszintén mondhatom, ő a legaktívabb hívő akivel valaha is találkoztam”.

Amit tettem csupán egy kis beszélgetés, egy könyv, és egy közbenjáró ima. Ha ez a fiatal hölgy nem mondja el nekem, fogalmam se lett volna a további fejleményekről. Ez a történet emlékeztet arra, hogy mennyi nagyszerű történet vár ránk a mennyben, és hányról hallunk majd csak hosszú ottlétünk után. Soha nem fogunk mindenről tudni, és egyidőben csak egyvalamiről szerzünk tudomást. Örökre tanulók leszünk. Számomra kevés dolog izgalmasabb ennél.

LESZ OLYAN HOGY FOLYAMAT, ELŐMENETEL?

Az első emberpár egy folyamatban élt, mivel Isten így rendelte el. Ádám több tudással rendelkezett egy héttel a létrejötte után, mint élete első napján.

Nincs semmi baj a folyamattal és annak a behatároltságával. Jézus „gyarapodott bölcsességben, testben” (Lukács 2:52). Jézus „megtanulta az engedelmességet” (Zsidók 5:8). Nem lehet rossz a növekedés és a tanulás, Isten bűntelen Fiának is része volt bennük. A növekedés és a tanulás része az emberi mivoltunknak. Feltámadásunk után növekedünk és tanulunk, hacsak meg nem szűnünk emberek lenni. A bűn mindennél jobban kivetkőztet emberi méltóságunkból. Amikor a bűn mérge eltűnik, az egész emberiség helyreáll és jobbá lesz.

A csoda íze a mennyei polgárok között jelzi, hogy a menny nem egy stagnáló élettér, hanem ösztönzően élénk, mely Isten nagyságának örökösen elmélyülő értékelésére ösztönöz (Jelenések 4:6).

A menny gazdagsága a menny Istenében rejlik. A mennyben egy folytonos felfedezésre és lendületes tanulásra ösztönző folyamatban részesülünk, amint igyekszünk egyre többet nyerni Isten lényéből.

A Hamlet drámájában Shakespeare úgy nevezi a halál mögötti valamit, hogy „a fel nem fedezett ország”. Egy ország, melyet sóvárgunk felfedezni – és Krisztus  kegyelméből fel is fedezzük. Jonathan Edwards – egy valaha ismert legnagyszerűbb teológus – ezt a kényes gondolatot vitte tovább. Azt írta: „milyen hamar betelnek a szerelmesek egymás szépségének a felfedezésével, milyen hamar betelnek minden láthatóval! De a mennyben folyamatosan fedezik fel az új szépségeket.” Majd így folytatta: „a mennyben a boldogság folyamatos, és különböző periódusokban mélyül az új és dicső haladás, és igencsak szemlélni fogják a megváltásban megnyilvánuló Istent”. Edwards állítja, hogy mi egyre boldogabbak leszünk a mennyben az „Isten dicsőségének és a benne levő örömnek a soha meg nem szűnő, folyton növekvő felfedezésében”. Azt is mondja, hogy soha nem lesz olyan idő, amikor „nincs már több felfedezendő és élvezendő dicsőség. Nem lesz olyan idő, amikor az Isten és a gyülekezet szövetsége teljes lenne”, mivel mindig tanulunk valami újat a mi Vőlegényünkről.

Amint Isten arcát szemléljük és „ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3:18), előrevetítjük a Krisztushoz hasonuló növekedést az örökkévalóságon át.

Már itt és most elkezdhetjük ezt az örömteli folyamatot, és minden jel arra mutat, hogy ez örökké tartani fog.

Miután Jézus megteremtette az új világmindenséget, így szólt: „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jelenések 21:5). Megfigyelendő, hogy nem múlt vagy jövő időt használ: „újjá tettem” vagy „újjá fogok tenni”, hanem „újjá teremtek”. Ez egy jelenben végbemenő újjáteremtési folyamatot jelöl. Krisztus Teremtő, és alkotókészsége soha nem fogy el. Új dolgok teremtésével foglalkozik. A menny nem az újítások vége, hanem egy új kezdet, a helyben-toporgás és a bűn mozdulatlanságából való örökös kitörés.

MILYEN LESZ A TANULÁS?

Képes Isten oly módon szétosztani a tudást, hogy amint a mennybe jutunk azonnal felfogjuk a dolgokat? Bizonyosan. Ádám és Éva nem jártak iskolába. Úgy tűnik, hogy Isten egy alap-szókészlettel teremtette őket. Ellenben Ádám és Éva kivételek. Mindenki más, tapasztalat és tanulás révén jutott az ismeretek birtokába az idők folyamán. És Ádám és Éva életük végéig tanultak. Többé semmi sem volt már magától értetődő.

Amikor a mennybe jutunk valószínű azzal a tudással rendelkezünk, mint halálunk pillanatában. Isten kiteljesíti a tudásunkat és sok helytelen észlelést helyreállít. Elképzelem, hogy számos új dolgot jelenít meg nekünk, majd egy folyamatos tanulás kezdődik, Ádámmal és Évával együtt. Amint feltámadott testünk és agyunk birtokában leszünk, tanulási képességünk növekszik. Talán angyal őrök vagy a már mennyben levő szeretteinket kérik fel arra, hogy irányítsanak és tanácsoljanak bennünket.

Mi is tanulni fogunk. Martin Luther mondta: „ha minden válasz Isten jobb kezében van,  és ezen válaszok elérésének küzdelme a bal kezében, akkor én Isten bal kezét választom.” Miért? Mivel nem csupán az igazságot akarjuk, hanem az igazság megismerésének a gyönyörűségét is. Isten felfedi magát nekünk a tanulás folyamatában, gyakran kis adagokban, a véges elménkhez alkalmazkodva. A nagy prédikátor, Donald Gray Barnhouse mondta egyszer, ha tudná, hogy még három évet él a földön, ebből két évet tanulna és egyet prédikálna. Hasonló kívánságának adott hangot Billy Graham is mondván, ha újrakezdhetné az életét, többet tanulna, és kevesebbet prédikálna.

Tanulmányozunk tantételeket a mennyben?

A tantétel igazság, mely Isten természetének a meghosszabbítása, és ezért nem lehet kimeríteni. Egy örökkévalóság áll rendelkezésünkre ennek a kimerítésére. Az igazság élő és életbevágóan fontos lesz, soha sem száraz vagy poros. Elbeszélgetünk az igazságról nem azért, hogy egymást meghassuk, hanem, hogy gazdagítsuk egymást és magunkat amint Istenről egyre többet fedezünk fel.  

A teremtés tanulmányozása megegyezik a Teremtő tanulmányozásával. A tudomány dicsőítő felfedezés kell legyen, mivel a menny és minden teremtmény hirdeti az Úr fenségét. Isten jellemének kinyilvánítása a virágok, a vízesések, az állatok és a bolygók. Isten nevének hatalmas lenyomata a természet, a szép rendezettsége, szakszerűsége, pontossága és a részletek kidolgozása. Ő a Mester-művész. Az Új Földön minden egy lencsében összpontosul, melyen át Istent látjuk. A biológia, az állattan, a kémia, a csillagászat, a fizika – minden Istent tanulmányozza.

Lesznek új elgondolásaink? Hiszem, hogy igen. Jézus, az Isten-ember némelykor „elcsodálkozott” azon, amit a földön látott (Máté 8:10). Jézus volt az, aki a legkevésbé lepődhetett meg, úgy véljük – mivel Ő az „aki a mennyből szállt le” (János 3:13). Ha Jézus mégis képes volt meglepődni ezen az öreg földön, bizonyosan mi is elcsodálkozunk amikor meglátjuk Istent, az embereket és a teremtést az Új Földön.

Olyan sok mindent felfedezhetünk a világegyetemben, de olyan kevés időnk és lehetőségünk van rá. Végtelen az el nem olvasott könyvek, a meg nem hallgatott zeneművek és a meg nem látogatott helyek sora. Sokkal több a megtanulandó dolog. Várom, hogy a mennyben folyton új dolgokat fedezzek fel. Ott minden nap végén ugyanannyi idő marad hátra, mint az előző nap. Amit nem tanultam meg aznap, vagy nem néztem meg, vagy nem voltam képes megtenni – még mindig megtanulhatom, megnézhetem vagy megtehetem a következő nap. A helységek nem porladnak el, az emberek nem halnak meg, és én sem fogok.

Amint belépünk az örökkévalóságba

a tetteink nem veszítik el az érvényességüket.

Jelen tetteinket nem törlik el a mennyben… 

Amit itt megtapasztalunk örömben és értelemben,

az nem pusztul el, hanem örök érvényű

tapasztalataink és növekedésünk alapjává lesz.

~ Sam Storms ~

Hallottam ezt az állítást: „nem lesz tanítás a mennyben. Nem lesz rá szükség”. Ez azt feltételezi, hogy mindentudóak leszünk, és nem kell tanulnunk, ami ellentmond a Szentírásnak és annak a módnak, ahogyan Isten megteremtett minket. Nagyban építkeztem abból, amit az egyetemi kurzusokon tanultam. A beszélgetések a mélyen gondolkodó diákokkal és tanárokkal nagyon üdítő. Meglátom Istent más emberek elmélkedéseiben. A tanulás izgalmas. A nevelés ezen a bukott földön néha túl enyhe, és gyakran aláássa az igazságot, ellenben a mennyben minden nevelési mód Isten elragadó igazságára mutat, ami közelebb visz minket Istenhez.

Gondoljátok el, milyen izgalmas lesz az intellektuális fejlődés. Boudreau testvér írta: „a mennybéli élet az intellektuális örömök élete...Az ember intellektusa ott természetfölötti  fénybe burkolózik...Letisztult, erővel teljes, kiteljesedett és képes Istent a maga valóságában látni. Szemtől szembe fürkészi Azt a Valakit, Aki az elsődleges, alapvető Igazság. Minden káprázat nélkül szemléli a bölcsesség végtelen szépségét és a jóságot, ahonnan ered a teremtmények minden töredékes ismerete, szépsége és jósága.

Ki mérheti fel az emberi intellektus nagy gyönyörűségét, amikor az önmagában képes meglátni minden igazságot.”

Ha az ”önmagában meglátott” igazság annyira izgalmas számunkra, akik rendelkezünk némi felkészültséggel itt a földön, képzeljétek el, milyen azoknak, akik soha nem részesültek a betűvetés és az oktatás semmilyen formájában.

Gondoljátok el milyen lesz Isaac Newtonnal, Michael Faraday-al, Thomas Edisonnal tudományról beszélgetni vagy Pascallal matematikáról. Milyen lesz hosszan elbeszélgetni Malcolm Muggeridge-el vagy Francis Schaeffer-el? Képzeljétek el amint olvassátok és elbeszélitek C.S.Lewis, J.R. Tolkien, G.K.Chesterton vagy Dorothy Sayers műveit a szerzőkkel együtt. Mennyire élvezitek majd a képzelet erejéről kerekasztal beszélgetést folytatni John Miltonnal, Daniel Defoe-val, Victor Hugoval, Fyodor Dostoyevsky-vel, Leo Tolstoy-al és Flannery O`Connor-ral!

Hát még Isten tulajdonságairól beszélni Stephen Charnock, A.W. Pink, A.W. Tozer és J.I. Packer személyével? Vagy teológiáról beszélni olyan nagy személyiségekkel mint Augustinus, Aquinoi, Kalvin és Luther? Majd amikor felötlenek a nézetkülönbségek, miért is ne hívnátok oda Jézust, hogy megmagyarázza a dolgokat.

Képzeljétek el George Whitefield, Jonathan Edwards, Charles Finney és Charles Spurgeon prédikációit magukkal a szerzőkkel megbeszélni. Vagy leültök és Susanna Wesley imádságait és családi bölcsességeit hallgatjátok. Vagy a hitről folytattok eszmecserét George Muller vagy Bill Bright társaságában, majd figyelmesen meghallgatjátok az ő történeteiket. A polgárháborús időszakot Abraham Lincoln-al és Harriet Beecher Stowe-val tárgyalhatjátok. Vagy a missziótörténetek kapcsán William Carrey, Amy Carmichael, Lottie Moon vagy Hudson és Maria Taylor elbeszéléseire figyelhettek oda. Szolgálati ötleteket tárgyalhattok Brother Andrew, George Verwer, Luis Palau, Billy Graham, Joni Eareckson Tada, Chuck Colson vagy Elisabeth Elliot személyével.

Szemlélni fogjuk Isten lényét és munkáját hosszan elbeszélgetve a vacsoránál és egy tea mellett, séta közben a nappaliban, a folyóparton és a tűz mellett időzve. Az intellektuális kíváncsiság nem része az Átoknak – az Isten áldása az Ő képmását hordozó ember részére. Termékeny, kíváncsi elmével teremtett bennünket, hogy keressük az igazságot és megtaláljuk Őt, örömünk forrását. A mennyben az intellektuális kíváncsiságunk bizonyosan felszínre tör – és ki lesz elégítve – azért hogy a felszínen maradjon, és újból és újból elégtételt nyerjen.

1546-ban Philip Melanchton búcsúbeszédet mondott barátja, Martin Luther temetésén. Ebben Melanchton a barátját a mennyei hon részeseként mutatta be, aki közösségben van a hitelődeivel: „felidézzük a nagy örömet mellyel megemlítette a kurzusokat, a tanácsokat, a nyomorúságokat és a próféták kiszabadulását, és a tanulást melynek köszönhetően a gyülekezet minden időszakáról tudott mesélni - ezáltal bemutatta, hogy egy nem közönséges szenvedély hozta lázba az említett csodálatos emberek iránt.

Most átöleli őket, és örül, hallgatni őket, és egyenként beszél hozzájuk. Most örömmel üdvözlik őt társukként, és hálát adnak Istennek érte, mivel összegyűjtötte és megtartotta a gyülekezetet."

TALÁLUNK KÖNYVEKET A MENNYBEN?

Tudjuk, hogy a hatvanhat könyv, melyek a Bibliát alkotják, ott lesz a mennyben „Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég” (Zsoltárok 119:89). Jézus mondta: „az ég és a föld elmúlik, de az én beszédem soha el nem múlik” (Máté 24:35). Feltehetően olvasni, tanulmányozni, szemlélni és beszélni foguk Isten igéjéről.

Vannak más könyvek is a mennyben: „és láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak, a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.” (Jelenések 20:12).

Mik ezek a könyvek? Úgy tűnik minden ember tetteinek a feljegyzését tartalmazzák. Enyhén szólva is terjedelmesek.

Mialatt némelyek képletesen értelmezik ezeket a könyveket Isten mindentudására utalva,  nem kell azt gondolnunk, hogy ezek nem lennének valódi könyvek. Könnyebb lett volna azt mondani nekünk, hogy a „mindentudó Isten mindenkit megítélt”.

A másik könyv az Élet Könyve, melyben Isten embereinek a nevei vannak beírva. János megjegyzi ezt a Jelenések könyvében (Jelenések 3:5, 13:8, 17:8, 20:12, 15, 21:27). Ugyanezt jegyzik fel a zsidó iratok (2Mózes 32:32-33, Dániel 12:1). A későbbi irodalom is utal rá mint a Jubilees könyve és a Holt Tengeri tekercsek. Pál apostol is utal rá a Filippi levélben 4:3.

Más részek beszélnek egy mennyei tekercsről. Jézus kinyit egy nagy tekercset a mennyben (Jelenések 5:1, 5), és egy angyal tart egy kisebb tekercset (Jelenések 10:2). Dávid, a zsoltáríró mondja: „Te számon tartod bolyongásomat, gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!” (Zsoltárok 56:9). Azért esedezik, hogy a könnyeit számon tartsák a mennyben.

Malakiás 3:16-18 egy nagyszerű igerész, arról beszél, hogy Isten elkönyveli gyermekei hűséges tetteit a földön: „amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ura – azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között”.

Isten büszke a népére, aki féli őt és tiszteli az ő nevét, és ígérete szerint mindenkinek világos lesz a különbség azok között, aki félik és aki nem félik az ő nevét. Ezek a különbözőségek vannak feljegyezve ebben a tekercsben a mennyben.

A király gyakran írnokokat fogadott alattvalói jótetteinek a feljegyzésére, így nem felejtette el azokat, és megjutalmazhatta a jótetteket (Eszter 6:1-11). Mivel Istennek nincs szüksége emlékeztetőre, Ő egy állandó feljegyzést készít, így egy nap az egész világmindenség megismeri az ítéletet, amikor az igazat megjutalmazza és a gonoszt megbünteti.

Nem tudni, ha a mennyben Isten megsemmisíti-e az összes könyvet, tekercset, vagy csak néhányat közülük. Valószínű, hogy ezeket a feljegyzéseket időnként felolvassák, melyek Isten hűséges szolgáinak a munkájáról szólnak.

A könyvek részletes történelmi feljegyzéseket tartalmaznak minden egyes személy földi életéről. Mindannyiunk részesei vagyunk ennek az emlékiratnak. Ismertek lesznek a titkos események, a szavak, melyeket csupán néhány ember hallott. A hűségről és a kegyességről valló tetteink, melyekről senki sem tud, Isten előtt jól ismertek. Isten feljegyzi azokat az Ő könyvében. S a mennyben megfizet értük.

Milyen gyakran tettünk apró szívességeket a földön anélkül, hogy felfogtuk volna ezek behatását! Milyen gyakran beszéltünk Krisztusról az embereknek, akikről úgy tűnt, hogy nem igazán figyeltek ránk, de akik később Jézushoz jöttek részben az általunk elültetett igemagból kifolyólag! Milyen gyakran emeltük fel a szavunkat a meg nem született gyerekekért minden eredmény nélkül, de valaki mégis úgy döntött, hogy megtartja a gyerekét, megmentve így az életét! Milyen sok edényt mostunk el, és mennyi pelenkát cseréltünk és énekeltünk a síró gyereknek az éjszaka közepén, és nem láttuk milyen hatást vált ki szeretetünk! És milyen gyakran nem jött semmi válasz, de Isten mégis elégedett volt az erőfeszítéseinkkel!

Isten résen van. Feljegyzi a dolgokat. A mennyben megjutalmazza a hűségünket iránta, egészen az utolsó hideg vizes pohárig, melyet a szükségben levőknek adtunk az Ő nevében (Márk 9:41). És Isten állandóan feljegyzi a történéseket a könyvében.

LESZNEK MÁS KÖNYVEK  IS AZ ISTEN KÖNYVÉN KÍVÜL?

Hiszem, hogy az Új Földön olvasunk könyveket, újakat és régieket, melyeket emberek írtak. Mivel nagyszerű elménk lesz, erős tudásvágyunk, és végtelen idő áll rendelkezésünkre, valószínű a könyveknek nagyobb szerep jut a mennyei életünk során mint most. Az Új Föld könyvtárai, elképzelem, hogy nagyszerűek lesznek. Semmiben nem lesz hiányunk ami a tanulást és az ismeretek elsajátítását illeti. Egyszer segítettem egy fiatal barátomnak megkeresni a biológiai anyját, és régi hivatalos feljegyzéseket néztünk át a megfelelő kulcsszót keresve. Végül megtaláltuk az anyát. Kiváltság volt számomra bemutatni az anyát és a fiát egymásnak. A menny előíze volt – ahol elképzelésem szerint nem minden találkozás egyszerre zajlik majd le, hanem az örökkévalóság kibontakozása során történnek.

Szomjazni fogjuk majd a tudást, és végzünk kutatásokat az Új Földön? Miért ne?

A földi történelemmel ellentétben a mennyei könyvek tárgyilagosak és pontosak lesznek. Nem lesz bennük túlzás vagy lódítás, nem vetnek jobb fényt bizonyos emberekre, és nem marasztalnak el másokat. Képesek leszünk elődeink tévedéseit kezelni, miként nekik is helyes rálátásuk lesz a miénkre.

Minden bibliai nemzetségtáblázat Istennek a történelem, a világörökség és a földi események kibontakozását célzó érdeklődésének bizonysága. Vajon megszűnik Istennel a föld iránti érdeklődése? Nem. A föld történelme magába foglalja az ősi idők történelmét. De egy új történelem jön létre, egy új civilizáció épül, mely rendkívüli módon minden elképzelést meghalad. És mi, akik ismerjük a Királyt, részesei leszünk ennek a csodának.

A könyvek részei a kultúrának. Úgy gondolom sok új könyvet, nagyszerű könyveket írnak majd az Új Földön. Azt is vallom, hogy némely, az ó föld idejéből származó könyv átvészeli az idők viszontagságait. Bármilyen könyvnek, mely hamisságot tartalmaz és tiszteletlen Istennel szemben, nem lesz helye a mennyben. Mi lesz a nagyszerű könyvekkel, a fikciós és a nem fikciós jellegűekkel? Vajon megtaláljuk az új földön a következőket: A.W. Tozer: A Szent ismerete, J.I. Packer: Isten ismerete, John Piper: Desiring GW, John Bunyan: A Zarándok útja, és Charles Sheldon: Az Ő nyomdokában? Csodálkoznék, ha nem találnám ott ezeket a könyveket, mint ahogyan azt se tudom elképzelni, ha senki nem énekelné John Newton: Csodálatos kegyelem című művét.

Némely író közülünk valószínűleg újra fog írni bizonyos már korábban kiadott művet az újonnan nyert távlatok fényében. Vagy a többi könyvet nézve, rájövünk, hogy azok már nem is fontosak – és némelyek közülük soha nem is voltak. Az Új Föld, gondolom, sok mindent aláhúz majd, amit ebben a könyvben leírtam. Teljesen lehámozza némelyekről a salakot. „Mire gondolok itt?” Kérdezem magamtól. (Ha tudnám, melyik részek lesznek érvényesek a mennyben, már most kivágnám a többi részt. )

És csodálkozni fogok, mennyivel meghaladja minden elképzelésemet az élet az Új Földön.

MEGÁLLJA OTT A HELYÉT MINDAZ, AMIT A FÖLDÖN LEÍRTAK?

Vajon az Új Földön viszontlátod a kamasz fiadnak írt bátorító levelet? Vagy a Krisztusról tanúskodó apukádnak írt levelet? Vagy a sorsfordító szavakat az egyetemi dolgozatban? Számos ilyesmi, amit az életed során leírtál, sokkal fontosabbnak bizonyul mint a könyvek.

Némely régi könyv új kiadásban jelenik meg az Új Jeruzsálemben. Vagy ha az Úr úgy akarja, megőrzi a könyvek eredeti vagy nyomtatott formáját. Kíváncsi lennék, vajon maga John Wycliffe fogja a kezében tartani újból a kéziratokat. Harriet Beecher Stowe viszontlátja-e az Uncle Tom`s Cabin lapjait, vagy Tolkien a Gyűrűk Ura szereplője elszenvedi-e a tüzet? Újra elolvassuk majd C.S. Lewis Mere Christianity vagy Narnia Krónikái című művét?

Vajon Isten megőriz némely könyvet jelen életünk idejéből? Az Új Földön múzeumban vagy könyvtárakban őrzik majd őket? Vajon Isten, aki embereket, állatokat, csillagokat, folyókat, fákat tesz újjá, egyidőben fog megújítani bizonyos személyes tárgyakat, mint amilyenek a könyvek, melyek előbb elégtek, majd újjá lettek? C. S. Lewis ily módon mutatja be ezt:

„Barátom mondta: Nem látom miért ne lennének könyvek a mennyben. De azt találod majd, hogy a mennyei könyvtáradban csak néhány könyv lesz ott a földi könyvtáradból. Melyek? - kérdeztem. Azok, melyeket kölcsön adtál vagy teljesen odaadtál valakinek. Remélem, a kölcsön adott könyvek nem lesznek tele az illető személyek mindenféle ujjlenyomatával – mondtam. Ó, persze, válaszolta. De miként a mártírok sebei szépségekké változnak, hasonlóképpen azt fogod tapasztalni, hogy az ujjlenyomatok csodásan fényes nagybetűkké vagy különleges fametszetekké változnak.”

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Deák Melinda