Richard Baxter, puritán író, 1649-ben ’A szentek örök nyugalma’ címmel kiadott könyve a legnagyobb befolyással bíró könyv volt, amelyet a Mennyországról valaha írtak. Baxter azon álmélkodott, hogy miért nem teszünk mindent félre, előre tekintve a Mennyországra, hogy bizonyosak lehessünk afelől, hogy oda jutunk. Azonban, valahogyan a Mennyország nem ragadta meg a fantáziánkat vagy ennek tudata nem formálta az életünket.

Milyen lesz az élet a Mennyben? Mit mond a Szentírás arról, amit tulajdonképpen tenni fogunk örökkévaló hazánkban?

FOGUNK-E PIHENNI?

Amikor Isten megteremtette a világot, a hetedik napon megpihent (1.Mózes 2:2). Ez a biblikus Szombatnap vagy Nyugalomnap alapja, amikor minden ember és teremtett állat megpihent (2.Mózes 20:9-11). Isten elrendelte, hogy legyen nyugalom nap, vagy hét, sőt még a földnek is kellett nyugalmi időt adni minden hetedik évben (3.Mózes 25:4-5). Ez az a nyugalom, amelyet az Új Földön várhatunk, - az örömteli dicsőítés és nyugodt közösség ideje.

A mennyei életünk magába foglalja a pihenést is (Zsidók 4:1-11). „És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: ’Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.’” (Jelenések 14:13).

Éden olyan képet mutat a nyugalom- munka kapcsolatáról, amely jelentőségteljes, élvezhető, bőséges élelem, gyönyörű környezet, Istennel, emberekkel és állatokkal való probléma mentes barátságok jellemzik. Még Éden nyugalommal teljes tökéletességében is egy nap különlegesen a dicséret és megpihenés számára lett elkülönítve. A munka üdítő lesz számunkra az Új Földön, mégis a rendszeres megnyugvás is része lesz az életünknek.

Részben annak köszönhetjük, hogy nem vagyunk képesek értékelni a Mennyet, mint megnyugvás helyét, hogy már itt a földön is képtelenek vagyunk hetente egy napot mindent félretéve megnyugodni. Ritkán vesszük le a tekintetünk a felelősségeinkről, így nehezen tudjuk elképzelni, előre vetíteni az eljövendő szabadulást a bűn átka alól a teljes nyugalomba.

„Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba…” (Zsidók 4:11). Valahogy ironikus, hogy olyan nagy erőfeszítésbe kerül egy kis időt szakítani a pihenésre, de ez tényleg így van. Számomra is és még sokak számára nehéz úgy kordában tartani a napi teendők áradatát, hogy tudjunk erre is időt szakítani, de megéri. A nyugalom napja a Mennyország és Jézus felé irányítja a mi tekintetünket, Aki ezt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek” (Máté ev. 11:28).

Mi is lehetne jobb érzés, mint a párnádra hajtani a fejed egy kemény munkanap után? (És milyen lesz majd egy egész életnyi munka után megpihenni?) Jó hátra dőlni egy kellemes jegesteával a kezedben, érezni a nap sugarát az arcodon, vagy csak hátra dőlni a heverőn és becsukni a szemeid. Jó, amikor nincs semmi más tennivaló, és csak olvashatsz egy jó könyvet vagy elviheted a kutyás sétálni, vagy a kedvenc zenéd hallgathatod és elmondhatod Istennek, milyen nagy hála van a szívedben az Ő kedvessége és jósága iránt. Jó dolog a pihenés. Annyira jó, hogy Isten részévé tette a teremtésnek és az Ő törvényének.

Néhány ember alig várja, hogy gyarapíthassa társadalmi kapcsolatait, mások belefáradnak éppen ebbe. Vannak, akik a magányt kedvelik, mások pedig egyáltalán nem szeretnek egyedül lenni. Az Új Földön mindannyian örülünk majd, élvezzük mások társaságát, de lesz alkalmunk egyedül is megpihenni.

Bepillantást nyerhetünk abba, hogy ott egyaránt élvezni fogjuk a munkát és a pihenést is. Akkor éreztem ilyesmit, amikor a testem, a gondolataim és a természet egyszer mind összhangba kerültek a tíz mérföldes kocogás alkalmával. Ugyanez az érzés töltött el egyszer, amikor bicikliztem, minden annyira harmonikus volt, hogy azt hittem örökké tudnák pedálozni, valahogy a pedálozás is pihentető volt abban a pillanatban. Elszántan dolgozhatok valamit, amit igazán szeretek, mégis inkább üdítőnek és pihentetőnek érzem ilyenkor a munkát, mint fárasztónak.

Isten megpihent a hetedik napon, még az előtt történt ez, hogy a bűn bekerült a világba. Ő előírta a pihenést a bűntelen Ádámnak és Évának is, és azoknak is előírta, akik már a bűn átka alatt éltek. A rendszeres pihenés az Új Földön való életünk része lesz. (Nem lenne-e bölcs dolog, már most megtanulni, hogyan pihenhetünk meg egy kicsit?)

FOGUNK-E ALUDNI?

Ha az Új Földön nyugalommal teljes lesz az életünk, akkor szükségünk lesz-e alvásra? Néhányan egyetértenek abban, hogy nem fogunk aludni, mivel tökéletes lesz a testünk. Azonban ugyanezt az érvet hozzák fel az evéssel kapcsolatban is, és amint azt már láthattuk, fogunk étkezni. Ádám és Éva tökéletesnek volt megalkotva, azonban olvasunk arról, hogy ők aludtak volna? Hát, feltételezhetjük, hogy aludtak is. Ha ez így van, akkor az alvás nem a tökéletlenség jele. Ez Istennek az élet ritmusával kapcsolatos tervébe be volt építve.

Az alvás az élet élvezetei közé tartozik. Ez Istennek a testben élő emberek számára alkotott tökéletes tervéhez hozzá tartozik. Az alvászavarok és álmatlanság a bűn és átok következményei, azonban az alvás Isten ajándéka. Ha szükségünk lesz rá, biztos élvezni is fogjuk.

Vannak, akik azt mondják „Ott nem lesz fáradtság”. Miért nem? Nem merülhetnek le és töltődhetnek újra a forrásaink, egy tökéletes világban, ugyanúgy, ahogyan Édenben is történt? Megnyugszunk és felfrissülünk a Mennyben. Mi lehet frissítőbb és pihentetőbb egy jó alvásnál? Ha fogunk enni, járni, szolgálni, dolgozni, nevetni, játszani, miért ne alhatnánk?

FOGUNK-E DOLGOZNI?

A Mennyországban való munka gondolata meglehetősen idegen sok ember számára. Azonban az Ige világosan tanít erről. Amikor Isten megteremtette Ádámot, akkor „Fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.” (1.Mózes 2:15). A munka része volt az édeni életnek. Része volt a tökéletes emberi életnek a földön.

A munka nem az átok része volt. Az átok csupán alantassá, unalmassá, frusztrálóvá tette a munkát: „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradtsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél…” (1.Mózes 3:17-19).

Mégis, az Új Földön a munka is meg lesz váltva és azzá válik, amivé Isten eredetileg tervezte: „Nem lesz többé átok a városon, hanem Isten és a Bárány trónusa lesz benne, szolgái imádják Őt” (Jelenések 22:3). A ’szolgálni’ szó egy ige. A szolgák olyan személyek, akik aktívak és azzal vannak elfoglalva, hogy kivitelezzenek feladatokat.

Isten maga is munkálkodik. Nem csak megteremtette a világot és aztán nyugdíjba vonult. Jézus ezt mondta: „…Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (János ev. 5:17). Jézus nagy örömet talált a munkája végzésében „Jézus ezt mondta nekik: ’Az én eledelem az, hogy teljesítsem Annak akaratát, Aki elküldött engem és bevégezzem az Ő munkáját’”. (János ev. 4:34). Nekünk is lesznek feladataink, amelyek elégedettséggel és örömmel töltenek el, és alig várjuk majd, hogy újra végezhessük őket, olyan munka lesz ez, amelyet élvezettel végzünk, nem robotolás. Isten az első, aki dolgozott és mi, mint az Ő képmásának hordozói kell, hogy dolgozzunk. Mi is alkotunk, létrehozunk, célokat állítunk fel és elérjük azokat- mindezt Isten dicsőségére fogjuk cselekedni.

A ’Mennyország öröme’ című könyvében Boudreau atya vitatja Aquinas azon nézőpontját, hogy a Mennyország egy abszolút nyugalmi állapot lesz, amikor eggyé vállunk és Isten-lényét fogjuk csodálni:

 Természetünkből fakadóan aktívak, tevékenyek vagyunk. Így a cselekvés, mint a testi és szellemi aktivitás, létünk törvénye, amely nem változhat úgy, hogy gyökeresen meg ne változtatná a létünk vagy el ne pusztítaná teremtett természetünket. Sőt, ahelyett, hogy elpusztítaná azt, a Mennyben sokkal aktívabbak leszünk, mint ezen a földön lehetünk…Jézus Krisztus Lelke már itt a földön, halandó testben is örvendezett az üdvözültek láttán. Ebben a vonatkozásban talán Ő nem tehetett semmi mást mint részévé vált volna az isteni esszenciának? Nyilván nem így volt. Ő szolgált és tanított, ivott is és aludt is, meglátogatta a barátait és még sok ezer más dolgot is tett.

Figyeljük meg Jézus mit tett: ács műhelyben dolgozott, bejárta az országot, halászott, hajózott, találkozott emberekkel, beszélgetett velük, tanította őket, evett- egész életén át munkálkodott. Még feltámadása után is egyik helyről a másikra ment, kapcsolatba lépett a tanítványaival és folytatta a munkáját. (Ez pedig ízelítője a feltámadás utáni életünknek).

Figyeljük meg a következő igeverseket, amelyek a munka teológiáját mutatják be röviden:

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor, minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (2.Korinthus 9:8).

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint az embereknek.” (Kolossé 3: 23).

„És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!” (Kolossé 4:17).

„Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.” (2.Timótheus 2: 21).

„A püspök, ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen…” (Titusz 1:7).

„Bízzatok vezetőitekben és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.” (Zsidók 13:17).

„Ha pedig, mint Atyátokat hívjátok Őt segítségül, Aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét.” (1.Péter 1:17).

„Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és álhatatosságodról…” (Jelenések 2:2).

Mivel a munka már a bűn és átok előtt létezett, és mivel Isten, Aki bűntelen, munkálkodik, levonhatjuk azt a következtetést, hogy az emberek fognak dolgozni az Új Földön. Betölthetjük azt a feladatot, amelyet Isten Ádámnak és Évának adott, Isten uralmát képviselhetjük a földön, Isten dicsőségére kormányozva azt.

Mi erre nem csak következtethetünk, az Ige világosan beszél erről. Amikor a hű szolga a Mennybe ér, nem nyugdíjat ajánlanak neki jutalmul, hanem: „Ura így szólt hozzá: Jól van jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be Urad ünnepi lakomájára!” (Máté ev. 25:23).

Mi féle munkát fogunk a Mennyben végezni? Talán a názáreti Józseffel együtt fogsz építeni egy szobát. Talán bárányokat legeltetsz majd Dáviddal, vagy orvostudományról beszélgetsz Lukáccsal, varrsz Dorkásszal, ruhát készítesz Lídiával, új sátrat tervezel Pállal vagy Priszcillával, éneket írsz Isaac Wattsal, vagy John Wesleyvel lovagolsz vagy Keith Greennel énekelsz. Talán egy teológiai könyvet írsz a Szentháromságról, megosztva gondolataid Pállal, Jánossal, Polikarposszal, Ciprianusszal, Szent Ágostonnal, Kálvinnal vagy Wesleyvel…vagy éppen Jézussal.

A mi munkánk mindenképpen örömteli lesz, és kiteljesedhetünk benne Isten dicsőségére. Mi lehetne ennél jobb? Általában a munkanélküli emberek nem boldogok. Az átok ellenére is sokunk megelégedett, ha a munkájára gondol. Spurgeon egyszer megkérdezte a gyülekezetét: „Ismeritek, drága barátaim, a munka édes ízét?”

Jézus ezt mondta az Atyának: „Én megdicsőítettelek Téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” (János ev. 17:4). Hogyan fogjuk Istent egy örökkévalóságon át dicsőíteni? Úgy, hogy mindent megteszünk, amit reánk bíz. Mit mondott először Isten az emberiségnek? Töltsd be a földet és uralkodjál rajta. Mit teszünk tehát egy örökkévalóságon át dicsőséget adva Istennek? Uralkodni fogunk a földön, bemutatva Isten kreativitását és leleményességét, mint az Ő képmásának hordozói, Krisztust dicsőítő kultúrát eredményezve.

LESZ SAJÁT OTTHONUNK A MENNYBEN?

Lehet ismerősen cseng számodra Jézus ígéreté a János ev. 14. részéből: „Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, vajon mondtam volna e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?” (János ev. 14:2). A latin Biblia, a Vulgata, a hajlék szó helyett, kastély, bírtok szót használja, amelyet a Jakab Király féle fordítás is átvett. Sajnos ez félrevezető lehet, ha arra gondolunk, hogy nagy és jól elhatárolt birtokokról van szó. A valós értelme sokkal inkább arra utal, hogy saját otthonunk lesz ugyanazon a birtokon vagy saját szobánk egy hatalmas otthonban.

A. Carson, az Új Szövetség tudósa azt mondja: „Mivel a Mennyország úgy van itt ábrázolva, mint egy Édesapa háza, sokkal természetesebb, magától értetődőbb úgy gondolni a hajlékokra, mint egy házon belüli szobák vagy lakrészek…. Az egyszerűbb magyarázat a legelfogadhatóbb: „az én Atyám háza” a Mennyországra utal, és a Mennyben sok szoba, sok hajlék van. Nem a lakrészek fényűzése a fő mondanivaló, hanem az, hogy ilyen világosan előrevetíti, hogy több, mint elégséges hely van a Jézus tanítványai számára, hogy Vele éljenek az Atya házában.”

Az angol új fordítás (NIV) így adja vissza a János ev. 14:2 „Az én Atyám házában sok szoba van…elmegyek helyet készíteni nektek”. A hely az egyes számban van, de a sok szoba, az többes számot takar. Ez azt sugallja, Jézus mindannyiunk számára külön részt készít, egy kisebb részt a nagyobb helyen. Ez a hely lesz az otthonunk, a szó leg egyedülállóbb, legszorosabb értelmében.

A szoba szó használata meghitt és bensőséges. A ház vagy bírtok szavak pedig tágas térre utalnak. Ilyen a Mennyország, olyan hely, amely egyszerre tágas, mégis meghitt. Vannak, akik a meghittséget szeretik, saját zugukba húzódva, mások a nagy, és tágas lakásokat szeretik. Legtöbbünk pedig mindkettőt szeretni tudja- és az Új Földön mindkettőt lesz lehetőségünk megtapasztalni.

Keresztyének, gondoljatok sokat a Mennyre,

ez segíteni fog kitartani és segít elfeledni az út küzdelmeit.

A könnyeknek ez a völgye csupán egy ösvény egy jobb világba.

A szomorúságnak ez a földje csupán egy ugródeszka a boldogság világába.

És mi minden jön a halál után?

Milyen csodálatos világ fog kibontakozni az ámuló szemeink előtt?

~CHARLES SPURGEON~

Valószínűleg a Mennyben nem sok egyforma lakóhely vár. Isten szereti a különbözőséget, és Ő alakítja különbözőre gyermekeit és személyre szabja az ellátásukat is. Amikor meglátjuk azt a bizonyos helyet, amely csak nekünk készült- nagyon boldogok leszünk, hogy végre a számunkra ideális otthonban lehetünk.

Amikor késő éjjel utazol és nem tudod még, hol fogsz megszállni, semmi sem elkeserítőbb, mint egy „nincs szabad szoba” táblát látni. A Mennyben nem lesz ilyen. Ha mi megtettük a helyfoglalásunkat azzal, hogy elfogadtuk, amit Isten Jézus Krisztusban felkínált nekünk, akkor a Mennyország szélesre nyílt kapukkal vár bennünket. Jézus tudta, milyen az, amikor beteltek a helyek és egy istállóban kellett aludnia. Az Új Földön sok szobája lesz, mindannyiunk számára elégséges.

Amikor az Ige különböző terminusokat, szavakat használ, mint az Új Föld, ország, város, vidék, hely, ház, szoba- akkor csak több árnyalattal ábrázolja az otthon fogalmát. Amikor sokáig vagyunk távol otthonunktól, honvágyunk lesz. Természetesen nem csak a hely az, ami hiányzik, hanem a család, a barátok, gyülekezet. Mégis az a hely, ahol vagyunk a rutinos, szokásos napi cselekvések számára megfelelő, az ágyunk kényelme, a könyveink a polcon, nem csak képzelet, hanem otthon a számunkra. A honvágyunk, a vágyunk egy itteni otthon után csak egy pillanatképe az örök otthonunk utáni vágyakozásunknak.

Egy igeszakasz Ézsaiás könyvében így kezdődik: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” és azzal végződik, hogy „…nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki-mondja az Úr”. (Ézsaiás 65:17-25). A közbeeső versek az Új Földön zajló életre utalnak: „Házakat építenek és laknak bennük, szőlőket ültetnek és élvezik gyümölcsüket.” (Ézsaiás 65:21). Ez nem csak házakról, hanem földterületről is beszél. (Néhányan egyet értenek azzal, hogy mivel az előző versek a halálról beszélnek, ez a vers csakis a Millenniumra vonatkozhat.)

Az Új Föld lakosai tehát fognak építeni, ültetni és enni, ahogyan az emberi lények a földön mindig is tettek. Mint Ádám és Éva Édenben, mi is örökölni fogunk egy helyet, amelyet Isten készített nekünk. Szabadon építkezhetünk rá és fejleszthetjük megfelelőképpen, mindezt Isten dicsőségére.

FOGUNK VENDÉGEKET FOGADNI?

A Szentírás beszél arról, hogy az Új Földön megnyitjuk vendégek előtt az otthonainkat. Ezt Krisztusnak azokra a szavaira alapozhatjuk, amelyeket a Lukács ev. 16. részében találunk megírva.

Amikor a hamis sáfár példázatát mondja el, elmondja annak vágyát, hogy földi javakat használjon fel arra, hogy „legyen, aki befogadjon a házába” (4.v), Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy használják a földi lehetőségeiket, hogy barátokat nyerjenek meg, azzal, hogy segítenek rajtuk életük folyamán (9.v). Miért is? „…hogy amikor elfogy (véget ér a földi élet), befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” (9.v).

Úgy néz ki a Mennyországban azok lesznek a „barátaink”, akikre hatással volt az életünk a földi lét alatt, akiknek akkor örökkévaló hajlékuk lesz. Olyan, mintha a Lukács 16:9 azt mondaná, hogy ezek az örökkévaló hajlékok, amelyek a barátainké olyan helyek, ahol örülhetünk a társaságuknak, tartózkodhatunk, mint második otthon szolgálnak a számunkra, ahogyan a Királyságban élünk.

Mivel sok ember, tévesen úgy hiszi, hogy a Menny nem fog a földhöz hasonlítani, éppen ezért sosem értelmezik szó szerint ezt a részt. Azt hiszik, hogy az „örökkévaló hajlékok” csak egy általános megfogalmazás a Mennyre nézve. Nyilván nem azt mondja itt Krisztus, hogy azért fogunk mennybe jutni, mert bölcsen használtuk az anyagi javainkat a földön. A példázatban az örökkévaló hajlékok a magánházak Mennybeli megfelelői, amilyenekben a hamis sáfár lakhatott a földön.

Elhihető-e az, hogy mi gyakorlatilag megosztjuk a szállásunk, ételünk és közösségben leszünk barátainkkal Isten Királyságában? Igen, bár néhány olvasó valószínűtlennek tartja majd. Ez azonban csakis azért fordulhat elő, mert amikor a Mennyországra gondolunk, nem feltámadott emberekre gondolunk a feltámadott Földön, akik saját otthonukban laknak, esznek és közösséget gyakorolnak egymással. Mégis, nem ez az, amit az Ige tanít nekünk?

Mincaye, az auka indián, aki megölte Nate Saint-t, most Jézus követője. Amikor megkérdezték Mincaye-t, hogy mit fog tenni, amikor Nate Saint-el találkozik a Mennyben, ezt válaszolta: „Oda szaladok majd és átkarolom Nate Saint-et, és megköszönöm neki, hogy elhozta Jézus Krisztust az én népem közé.” Azt is hozzátette, úgy gondolja, hogy őt Nate Saint fogja fogadni a mennyei otthonban.

Milyen sok ismerkedésre és régen várt találkozásra tekinthetünk előre várakozással? „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ez által egyesek, tudtukon kívül- angyalokat vendégeltek meg.” (Zsidók 13:2). Talán nem csak emberek otthonainak, de angyalok otthonainak is a vendége lehetünk, akik viszonozzák majd a régi földön irántuk tanúsított vendégszeretetet.

Talán Jézus is egyike lesz azoknak a vendégeknek, akiket az otthonodban fogadsz majd? Amíg itt a földön élt, Jézus gyakran meglátogatta barátainak, Mártát Máriát és Lázárt. Az utolsó vacsora alkalmával, Jézus így szólt tanítványaihoz: „De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.” (Máté ev. 26:29). Ő akkor mondta ezt, amikor együtt evett velük egy házban. Amikor ismét együtt vacsorázik enni és inni fog tanítványaival az Új Földön, lehet-e jobb helyet találni erre az alkalomra, mint valaki otthona?

Jézus ezt mondja: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3:20) Bár itt átvitt értelemben szól, mégis biztosan érdekelni fogja az életünk az Új Földön is, olyannyira, hogy meglátogasson otthonainkban.

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, Jézus örül a társaságunknak. Ő készít helyet számunkra a Mennyben. Az otthonába fogad minket. És azt is várhatjuk, hogy egyszer Őt vendégelhetjük meg mennyei otthonunkban.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Kelemen Krisztina