Talán kevésbé fontosak lesznek számunkra a másokkal való kapcsolataink a Mennyországban, mint a jelenben? Ha kapcsolataink értékének gyökere a bűn és átok, akkor nyilván nem akarnánk gonoszt. Az Új Földön azonban minden kapcsolat igazságban gyökerezik majd. Sokkal jobban fogjuk értékelni az emberekkel való kapcsolatainkat, mivel Istenhez fognak vezetni.

Az öröm a megosztott tapasztalatokból fakad, amint azt minden olvasó klub, rajongói klub vagy szociális szervezet is bizonyítja. Isten úgy tervezett meg bennünket, hogy szükségünk legyen más emberekre. Az Ő képmására teremtettünk, és Ő maga Szentháromság- Atya, Fiú és Szentlélek. „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá.” (1.Mózes 1:26). Az Atya, a Fiú, a Szentszellem örülnek egymás társaságának. Jézus beszélt az Atyához, miközben „ujjongott a Szentlélek által” (Lukács ev. 10:21). Hasonlóképpen Isten azért teremtett bennünket, hogy örömünket leljük az Ő közelségében, társaságában és egymás társaságában is.

Bármely olyan elképzelés, amely tagadja az emberek társadalomban való értelmes kapcsolatát, tagadja Istennek azt a kijelentését, mely szerint nem jó az embernek egyedül lennie. Ugyanakkor számtalan igéjét tagadja a Szentírásnak, amelyek arról beszélnek, hogy lesz emberi társadalom az Új Földön (Pl. Jelenések 21:24-26, 22:2).

HOGYAN FOGUNK BÁNNI EGYMÁSSAL?

Csakis a legjobb formáját fogjuk megtapasztalni az emberi kapcsolatoknak. Az élet terheitől és tragédiáitól teljesen mentesek leszünk. Szabadok leszünk mind attól, ami Isten szemében nem kedves és megrontja az emberi kapcsolatokat. Nem lesznek abortusz klinikák vagy pszichiátriák. Nem lesznek eltűnt gyermekek. Nem lesz nemi erőszak vagy bármiféle visszaélés. Nem lesznek drogfüggők számára rehabilitációs centrumok. Nem lesz semmi féle bigottság, fanatizmus, rablás vagy gyilkosság. Nem lesz aggodalom, depresszió vagy gazdasági válságok. Nem lesznek háborúk. Nem lesz munkanélküliség. Nem lesz a kudarc vagy kommunikáció hiány miatti szorongás. Nem lesz látszat, képmutatás vagy álarcok. Nem lesznek kórházak. Nem lesznek titkolt hátsó szándékú tervek, árulások, összeesküvések.

Képzelj el étkezéseket csupa nevetéssel, történeteket hallgatva, olyan örömmel, amelyet nem ront meg az érzéketlenségtől vagy a nem megfelelő viselkedéstől való félelem, a harag, a pletyka, a testiesség, féltékenység vagy bármi más, ami beárnyékolhatná az örömöd. Ilyen lesz a Mennyország-

Jonathan Edwards szerint a mennyei kapcsolatok:

„Annak az áldott világnak a benépesítői soha nem fognak azért búslakodni, mert szeretteik semmibe veszik őket, vagy mert az adott szeretetet nem, vagy csak részlegesen viszonozzák mások…Nem lesz felületesség, hamisság vagy kétszínűség a Mennyben, ott egy örökkévalóságon át tökéletes őszinteség fog uralkodni. Mindenki az lesz majd, akinek látszik, és valóban olyan szeretetteljes lesz majd igazából, amilyennek látszik. Nem olyan lesz, mint ebben a világban, ahol viszonylag kevés dolog az, aminek látszik, ahol könnyelműen vagy értelmetlenül fogadkoznak. Ott viszont a szeretet minden megnyilvánulása, kifejezése a szív legmélyéről jön majd, és mindaz, amit vallanak valóban és igazán érezhető lesz.”

MINDEN EMBER EGYENLŐ LESZ?

Minden ember egyformán értékes, azonban különböznek tehetség és teljesítőképesség tekintetében. Isten alkotta a különbözőséget, ez a különbözőség pedig „egyenlőtlenséget” jelent a tehetség terén (1.Korinthus 12:14-20). Mivel Isten azt ígéri, hogy különböző képpen jutalmazza meg az embereket attól függően, hogy mennyire voltak hűségesek, nem várhatunk egyenlőséget a mennyei tulajdonok között.

Ha mindenki között minden tekintetben egyenlőség lenne a Mennyben, azt jelentené nem lennének példaképek, hősök, senki, akire felnézhetünk, nem lenne esélyünk, hogy bölcs szavakat halljunk attól, akit csodálunk valamiért. Nem lehetünk egyenlőek, ha olyan személyekre gondolunk, mint Hudson Taylor, Susanna Wesley, George Müller, vagy C.S.Lewis. Szeretnénk az ő példájukat követni, de nem kell velük egyenlővé lenni.

Nincs rá okunk, hogy azt higgyük, mi mind egyforma magasak vagy erősek leszünk, vagy, hogy egyformán tehetségesek leszünk valamiben, vagy egyformák lesznek az intellektuális képességeink. Ha mindannyian ugyanabban a dologban lennénk tehetségesek, nem lenne semmi különleges. Ha te tehetsz valamit, amit én nem, én pedig olyasmihez értek, amihez te nem értesz, akkor van valami különleges, amit felajánlhatunk egymásnak.

Olyan kultúrában élünk, amely az egyenlőséget imádja, isteníti, azonban hibázunk, amikor az egyenlőséget azonosságként vagy hasonlóságként értelmezzük. Teljesen logikátlan azt feltételezni, hogy a Mennyországban bárki képes lesz, hogy egy koncert darabot komponáljon, vagy mindenki egyforma messzire fogja tudni eldobni a labdát. Egy tökéletes világban Ádám nagyobb és erősebb volt, mint Éva, és Éva érzékenyebb volt a szépség iránt és jobban értett a szép dolgokhoz. Más szavakkal élve a diverzitás, a különbözőség és nem az azonosság jellemezheti a tökéletes világot.

Órákon át ülhetünk és beszélgethetünk érdekes dolgokról egy művelt személlyel…Ha ezek a beszélgetések ennyire különlegesek itt, ahol végső soron a legbölcsebb ember is oly keveset tud, és fog fel, mit mondhatnánk egy ilyen beszélgetés élvezetéről a Mennyben?

– J. BOUDREAU-

Az Szentírás világosan beszél arról, hogy különböző megjutalmazásban és pozícióban részesülünk majd a Mennyben a szerint, hogy ezen a földön hogyan és milyen hűséggel szolgáltunk az Úrnak. Mivel mindannyian boldogok leszünk, feltevődik a kérdés miben áll ez a különbség? Jonathan Edwards ezt mondta: „A szentek olyanok, mint sok különböző formájú edény, amelyet a boldogság tengerébe merítenek, ahol minden edény csordultig megtelik, és az örök életen át az ember képességei szerint teljes mértékben beteljesedik ezzel. Azonban mindenekfelett Isten az Ő szuverén hatalmából, az Ő jókedve szerint határozza meg az edények nagyságát.”

A fél literes és az egy literes edény is egyaránt tele lesz, de a nagyobb üveg többet tartalmaz. Ugyanígy a Mennyben mindannyian telve leszünk örömmel, de egyeseknek nagyobb lesz a befogadó képessége, mert ebben a földi életeben az Isten iránti ragaszkodásuk és Tőle való függésük megnagyobbította őket. Bunyan János jól mondta, hogy „Az, aki a leginkább Isten kebelén van, és így Érte él itt, az fogja leginkább élvezni Isten jelenlétét a Mennyben.”

LESZ-E MAGÁN SZFÉRÁNK?

Néhányan úgy fogják fel a Mennyországot, mint a teljesen közös élet helyét, ahol mindig másokkal leszünk és nem lesz magánéletünk.

A Szentírás beszél arról, hogy lesz saját otthonunk, ami feltételezi a magán életet, magán szférát is (Lukács ev. 16:9). Az Új Föld kontextusában Isten azt mondja „Szolgáinak pedig más nevet ad.” (Ézsaiás 65:15)

Hasonlóan Jézus is ezt mondta: „Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud csak az, aki kapja.” (Jelenések 2:17b). A név, amelyet csak az ismer, aki kapja és Isten, az teljesen személyes, és arra mutat, hogy Isten, mint különálló személyekhez fog viszonyulni hozzánk, nem pedig úgy, mint egy csoporthoz vagy tömeghez.

C.S. Lewis ezt kérdezte, „Mi lehetne jobban az ember sajátja, mint az új neve, mely az örökkévalóságban is olyan titok lesz, amelyet csak Isten és ő tud? Mit jelenthet ez a titokzatosság? Bizonyosan minden megváltott örökké jobban fogja ismerni és dicsőíteni az isteni szépség egyes vonásait, mint bármelyik más teremtmény. Mi másért lennénk különbözőnek teremtve, mint azért, hogy Isten, aki végtelenül szeret mindannyiunkat, egyenként és különbözőképpen szerethessen bennünket?”

A különböző személyiségünk, megjutalmazásunk, pozícióink és neveink a Mennyben nem csak a mi személyes vonásainkról beszél, hanem arról is, hogy Isten egyedülálló okokból szeret bennünket. 

Olyanok vagyunk, mint egyedülálló, különleges hangszerek, amelyeket egy zenekarban szólaltatnak meg, hogy egyetlen gyönyörű darabot szólaltassanak meg, amely gazdag változatos hangokban. Mindannyiunknak meg van az egyedülálló, ránk szabott részünk Isten dicsőítésében. Mindannyian valami létfontosságút és egyedülállót viszünk a dicsőítés koncertjébe.

LESZ-E MAGÁNTULAJDON A MENNYBEN?

A XIV. századi „Theologica Germanica” azt mondja „A Mennyben nincs magán tulajdon. Ha bárki bármit is magáénak mondana ott, azon nyomban kivettetne a Pokolba és gonosz lélekké válna.”

Hasonlóképpen, néhány keresztyén írók azt állítják, bibliai alátámasztásokat teljesen nélkülözve, hogy az emberek semmit sem fognak birtokolni a Mennyben. Akkor viszont mi a helyzet a különböző lakhelyekkel, amelyekkel az emberek rendelkeznek majd a Mennyben (Lukács 16:4-9)? Mi van azokkal a kincsekkel, amelyekről Krisztus azt hagyta nekünk, hogy gyűjtsünk mennyei kincseket (Máté 6:20)? Mi a helyzet a különböző koronákkal és megjutalmazásokkal, amelyet Isten munkánk szerint ad majd nekünk (2.Korinthus 5:10).

Annyira az enyém is lesz a te koronád, mint a tied? Természetesen nem. Mi a helyzet a fehér kövecskével, amelyet Isten a győzteseknek adni fog, a személyek új nevével, amely rá lesz ezekre írva, olyan név, amelyet senki más nem tud majd (Jelenések 2:17)? Te és én egyformán birtokoljuk majd azt a kövecskét és az új nevet? Nem. Amit Isten neked fog adni az a tied lesz. Amit pedig nekem fog adni, az az enyém lesz, nem a tied. Talán önző vagy rossz ez a birtoklás? Nem. Az a tulajdon sosem lehet rossz, amelyet Isten ad nekünk, hogy birtokoljuk.

Isten maga fog adni nekünk örökséget a Mennyben (Kolossé 3:24). Az örökség szó talán nem valami kézzel fogható dologra utal, amely hozzánk tartozik majd? Ez az örökség az, amelyet az Atya személyre szabottan ad gyermekeinek a hűségükért és jellemességükért.

Isten megígérte Dánielnek: „…elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt örökségedre a végső napon”. (Dániel 12:13). Mindazokra, akik ezen a földön Krisztust szolgálják, előre kijelölt örökség vár a Mennyben. Az, ami Dániel számára volt kijelölve, az övé lesz, nem lesz az enyém vagy a tied.

Az Új Földről beszélve Krisztus ezt mondja: „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.” (Jelenések 21:7). Azok, akik hőségesen szolgáltak Krisztusnak nem csak egyszerűen élni fognak az új Univerzumban, hanem birtokolni fogják azt, uralkodnak részein Isten dicsőségére, aki mindennek a legfőbb birtokosa.

A Mennyország nem egy szocialista utópia, ahol a magán tulajdon valami rossz dolog vagy bűn. A materializmus, kapzsiság, irigység, önzés, valóban bűnök, viszont a tulajdonjog nem az. Egy ókori tudós azt mondta, „Isten az egyetlen, Aki tulajdonnal bír”. Ez nagyon lelkinek tűnik, azonban Isten ugyanakkor Az is, aki ad és megajándékoz. Ha Ő ad nekünk, akkor mi is birtokosai leszünk annak, amit Tőle kaptunk.

Isten tulajdona nem csak mindaz, ami a Mennyben van, hanem az is, ami a Földön (V.Mózes 10:14). Tehát, ami a „mienk” végső soron mind Istené. Viszont ez éppen annyira igaz itt a földön, mint ahogyan a Mennyben is. Az, hogy Istené minden, ami az „enyém” és a „tied” nem azt jelenti, hogy nincs különbség közötte. Az első keresztyének megosztották a vagyonukat (Ap.csel. 4: 32-35), azonban ez sosem tagadta a magán tulajdon meglétét. Péter elmondta Ananiásnak, hogy a tulajdona az övé volt, mielőtt eladta és a pénz is az övé lett miután eladta azt (Ap.csel. 5:4). A Mennyben kétségkívül örömmel osztjuk meg egymással kincseinket, de attól még azok a mi kincseink lesznek, amelyeket Isten bőkezűen adott nekünk.

Jézus azt mondja, hogy azok, akik hűen kezelik Isten vagyonát, Istennek hű sáfárai a Földön, Isten mennyei tulajdont készít a számukra. „És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?” (Lukács 16:12). Ő azt is parancsolta nekünk „…hanem gyűjtsetek kincseket a Mennyben…” (Máté 6:20). Arra utalt, hogy most megosztva kincseinket ezzel befektetünk a Mennyben, ahol majd várnak bennünket, amikor megérkezünk.

LESZ-E LEHETŐSÉGÜNK ELVESZÍTETT KAPCSOLATOK VISSZANYERÉSÉRE?

Van családod vagy barátaid, akikkel szeretnél több időt tölteni? A Mennyben végtelen sok időd lesz, amit velük tölthetsz. 

Egy fiatal nő, aki Kelet-Európában meglátogatott egy misszionáriust azt kérdezte tőle: „Ugye nehéz a számodra, hogy olyan messze vagy a felnőtt gyermekeidtől és nem lehetsz ott életük fontos pillanataiban?”

„Igen, nehéz”-válaszolta a misszionárius-„De a Mennyben minden idő a rendelkezésünkre áll majd, hogy együtt lehessünk. Most viszont a Király dolgaival kell foglalkoznom”. Ez az asszony tudja, hol van az ő igazi otthona, és azt is, hogy az ottani élet igazi élet lesz, és Isten népe között visszanyerjük kapcsolatainkat, sokkal jobban, ahogy talán itt nem is tudtuk ápolni azokat.

Nem jönnek vissza azok a lehetőségek, amelyeket hűtlenségünk miatt kihagytunk, viszont mindazt visszanyerjük, amit feladtunk, hogy hűséggel szolgáljuk Istent. Jézus azt mondta: „Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégítettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket és kitörlik neveteket, mint gonosz nevet az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok! Ímé nagy a ti jutalmatok a Mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.” (Lukács 6: 21-23).

Talán valami módon az Új Földön annak az öt misszionáriusnak, akiket az Auca indiánok megöltek, a családja, a feleségeik és gyermekeik kapnak egyféle időbeli kárpótlást a szeretteikkel. Gondolj csak a sok millió keresztyénre, akik szenvedtek a fogságban és meghaltak hitükért, akiket elszakítottak a családjuktól, megfosztva a lehetőségtől, hogy megöleljék a gyermekeiket, szüleiket, házastársukat. Nem jutalmazhatná-e meg Jézus őket azzal, hogy kárpótolja az elvesztett időt- és persze még ennél is sokkal jobb dolgokkal? Nagyon találóak Jim Elliot szavai: "Nem bolond, aki odaadja, amit úgy sem tarthat meg, hogy megnyerje, amit nem veszíthet el”

Sok mindent tartottam a kezemben, és mindent elvesztettem.

De minden, amit Isten kezébe tettem, még mindig az enyémek.

- Luther Márton-

A Mennyország többet kínál, mint vigaszt, kárpótlást ígér. Ugyanúgy, ahogyan az éhezők megelégítettnek a Mennyben, és akik most sírnak nevetnek majd, ugyanúgy fognak mindazok, akik most tragédiát élnek át a kárpótló győzelmet megtapasztalni? Talán azok, akik elvesztették magzatukat vagy betegségben vagy balesetben a gyermekeiket lesz sok közös időtöltésre lehetőségük az Új Földön.

Ha egy édesapa meghal a lánya esküvője előtt, és ha ők mindketten a Krisztuséi, akkor majd jelen lesz a lánya legnagyobb esküvőjén, amikor úgy áll a megváltottakkal, mint Krisztus menyasszonya. Sokkal nagyobb örömet fognak tapasztalni akkor az Új Földön, mint, amit itt tapasztalhattak volna. Ha azelőtt halt meg az édesapa, hogy hallotta volna, hogy a lánya híres zongorista lett, hallhatja majd a zongorajátékát az Új Földön, a lánya pedig láthatja majd az örömet az arcán. Ha nem látta a fiát kosárlabdázni ezen a földön és mindketten az Úréi voltak, az új Földön nemcsak, hogy láthatja majd a fiát, de játszhat is majd vele.

Azok számára, akik Istent ismerik ez az érzés biblikus. Ő olyan Isten, aki megváltja az elvesztegetett lehetőségeket- főként azokat, melyeket hűséges szolgálatunk miatt vesztegettünk el. Ahogyan az átok elvétetik, és a halál örökre véget ér, sokat megélhetünk az elveszített időből, amelytől meg lettünk fosztva ezen a Földön.

Ha két barát arról álmodozott, hogy egyszer elmennek egy különleges helyre, de sohasem sikerült, képesek lesznek elmenni arra a különleges helyre az Új Földön. Az a férfi, aki nem tudott kiszállni a tolószékéből, hogy biciklizzen a fiával, soha többé nem kell kihagynia majd ezt.

MILYENEK LESZNEK A TALÁLKOZÁSAINK?

Számunkra a nagy találkozást számtalan közös kaland követi majd. Sok mostani elválást majd biztos találkozás követ. De soha többé nem kell attól tartanunk, hogy elválaszthat a halál. Soha többé nem kell azon tűnődnünk vajon fogjuk-e viszont látni azokat, akiket szeretünk. Ryle püspök egyszer ezzel vigasztalta nyáját „Azok, akiktől sírva búcsúztatok el, jó helyen vannak. Higgyétek el, gondolkozzatok ezen. Nyugodjatok meg ebben. Ez mind igaz.”

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Kelemen Krisztina