Isac Asimov Scifi író ezt írja: „Én nem hiszek a halál utáni életben, így nem kell azzal töltenem az egész életem, hogy a pokoltól rettegek vagy a mennyországtól talán inkább rettegnék. Mert bármilyen is a pokol kínja, a menny unalma attól csak rosszabb lehet.”

Szomorú, hogy még keresztyének között is terjed az a mondás, hogy a Menny unalmas lesz. Néha képtelenek vagyunk elképzelni mást, mint a hárfák pengetését vagy az arany utcák fényezését. Ebben utat engedünk a Sátán azon stratégiájának, „hogy szidalmazza az Ő (Isten) nevét, és az Ő sátorát és akik a mennyben laknak.” (Jelenések 13:6).

MIT TESZÜNK MAJD UNATKOZÁS HELYETT?

Néha azt mondják az emberek: „Én inkább lennék a pokolban, ha jobban telik ott az idő, mintsem unatkozzam a Mennyben.” Sok ember úgy képzeli el a poklot, mint egy olyan hely, ahol egész nap a barátaival lóg, biliárdozik és vicceket mesél. Ez talán az Új Földön megtörténhet, de biztosan nem a pokolban.

A pokol a szenvedés, a magára hagyatottság helye, ahol nem léteznek barátságok sem jó időtöltések. A Pokol a szó szoros értelmében halálosan unalmas lesz. Minden, ami jó, örömet szerez, érdekes és különleges Istentől származik. Isten nélkül nincs semmi, de semmi érdekes dolog, amit tehetnél. Dávid Király ezt írta a Zsoltárokban „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad, a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké” (Zsoltárok 16:11). Isten jelenlétében teljes öröm van.

A Nem látott dolgok (Things Unseen) című könyvében Mark Buchanan lelkipásztor felteszi a kérdést, hogy:

’Miért nem fogunk mi unatkozni a Mennyben?’ – Mert ez az egyetlen hely, ahol mindkét hajtóerő- hogy tovább menjünk s haza menjünk- tökéletesen kapcsolódnak és tökéletes beteljesülést nyernek. Ez az egyetlen hely, ahol folyamatosan felfedezünk, ahol mindig minden friss és a dolgok birtoklása legalább olyan élvezetes, mint azok megszerzése- és mégis teljesen otthon leszünk – ahol minden olyan, amilyennek lennie kell és ahol ott lesz az a töretlen csodálatosan titokzatos valami, amit képtelenek vagyunk megtalálni idelenn…És az életen át tartó mélabúja annak, hogy arra vágyunk, hogy bárcsak valaki mások lennénk vagy valahol máshol élnénk, teljesen el fog tűnni. A vágyunk, hogy mindig tovább haladjunk teljesen megvalósul, mély megelégedés és öröm jellemez majd.

Az a hiedelem, hogy a Mennyország unalmas egy igazi árulás, eretnekség – azt feltételezi, hogy Isten unalmas. Nincs nagyobb értelmetlenség. Minden vágyunk és az öröm megtapasztalása is egyenesen Isten kezéből érkezik. Ő teremtette az ízlelésünket, az adrenalint, az idegvégződéseket, amelyek az élvezet ingerét szállítják az agyunkhoz. Ugyanígy a képzelőerőnk, sőt az örömre és vidámságra való képességünk is annak az Istennek az alkotásai, Akit unalmassággal vádolunk. Lehetünk annyira arrogánsak, hogy azt gondoljuk az emberi lények találmánya a szórakozás?

„Nem lesz talán unalmas mindig jónak lenni?” - kérdezik egyesek. Figyeld csak meg, mi következik ebből: a bűn érdekes, jónak lenni viszont unalmas. Ha így gondoljuk, máris beleestünk az ördög hazugságának csapdájába. Az ő legalapvetőbb stratégiája az, hogy velünk is elhitesse csakúgy, mint Ádámmal és Évával, hogy a bűn beteljesülést hoz. A bűn nem teszi érdekessé az életet, sőt ellenkezőleg, üressé teszi azt. A bűn nem teremt kalandot, hanem tompítja azt, a bűn nem kiterjeszti az életet, hanem aláássa azt. A bűn üressége óvhatatlanul unalomhoz vezet. A teljességben, örömben, szépségben megláthatjuk Istent olyannak, amilyen Ő valójában- végtelen forrása a csodáknak- az unalom teljességgel lehetetlenné válik.

Azok, akik azt hiszik, hogy nem lehet valami izgalmas, vagy érdekes bűn nélkül, bűnnel fertőzött gondolatvilággal élnek. A drogfüggők azt hiszik, hogy kábítószerek nélkül nem élhetnek boldog életet. Tulajdonképpen, ahogyan mindenki más is látja és tudja ezt, éppen a kábítószerek teszik őket szánalmassá, nyomorulttá. A bűntől való szabadulás azt jelenti, hogy szabaddá leszünk, hogy azzá váljunk, akinek Isten látni akar, azt a szabadságot jelenti, hogy sokkal nagyobb örömet találunk mindabban, amit Isten ad. Ahogyan a Zsoltárok 16:11 is leírja, a Mennyben örökkévaló öröm és gyönyörűség vár reánk.

MIÉRT GONDOLNÁ BÁRKI IS, HOGY UNATKOZNI FOGUNK?

Egy idős úriember megkérdezte egy keresztyén alkalmazottját, hogy „Fogunk-e örvendezni a mennyben?”

„Áh, nem.” - válaszolta az asszony, miközben szemmel láthatóan csodálkozott a kérdésen.

Miért válaszolt így ez a keresztyén nő? Mert a krisztoplatonizmus hibás elképzeléseitől áthatva automatikusan összekapcsolta a szórakozás és a bűn, az unalom és a szentség fogalmát. Nem is tévedhetett volna nagyobbat, hiszen Isten azt ígérte, hogy a Mennyben örülni fogunk és örökké tart a gyönyörűség az Ő országában.

Valaki azt mondta, hogy unalmas lesz a Mennyben, mert unalmas lesz mindig célba találni. De miért feltételezzük azt, hogy mindenki egyforma képességű lesz, és képtelenek lesznek a fejlődésre? Éppen úgy, ahogy értelmünk gyarapodni fog, a feltámadás utáni testünk is fejlődhet bizonyos készségekben.

Egy másik oka annak, hogy az emberek azt gondolják, hogy a Menny unalmas lesz az, hogy a saját keresztyén életük unalmas. Ez nem Isten hibája, hanem a saját hibájuk. Isten arra kér minket, hogy kövessük Őt, ez egy életre szóló kihívás és kaland. Az Ő szépsége, kreativitása, jósága és hatalma végtelen. Ha megtapasztaljuk Isten Lelkének megelevenítő és felkavaró munkáját, bízva Benne és engedve, hogy megtöltse lényünket Isten szerinti célokkal, megtapasztalva, mint egy gyermek, a naponkénti örömét az Ő kegyelemmel teljes kedvességének, akkor tudni fogjuk, hogy Isten érdekes és lebilincselő, és a Mennyország vidám hely. Azok az emberek, akik szeretik Istent epekednek az Ő társasága után. Az Ő jelenlétében lenni teljesen ellent mond minden nemű unalomnak.

Úgy tekintünk magunkra, mint akik szeretjük a szórakozást míg Istenről azt tartjuk, hogy nincs humora, és nem szereti a vidámságot. Viszont épp fordítva van, nem Isten az unalmas, hanem mi magunk. Talán mi találtuk fel a szellemességet, a humort vagy nevetést? Nem, Isten volt Az, Aki feltalálta ezeket. Sosem tudjuk kimeríteni Isten humorérzékét s kalandvágyát. Igazából az a kérdés, hogy nem fog Isten unatkozni a társaságunkban?

Sokunk elképzelése szerint pár napig vagy hétig boldogok lennénk, de mit szólsz egy egész évnyi folytonos és teljes boldogsághoz? Azt gondoljuk, ez lehetetlen, mert még sohasem tapasztaltunk hasonlót. Úgy tekintünk a bűn átka alatti életre, mintha ez lenne a normális, csak mert sohasem tapasztaltunk mást. Egy száz vagy akár millió éven át tartó boldogság, teljesen felfoghatatlan a számunkra. Épp úgy, ahogyan azok az élőlények, amelyek egyetlen síkban léteznek, nem képesek felfogni egy háromdimenziós teret, mi sem vagyunk képesek megérteni, mi is az, hogy végtelen öröm. Mivel a boldogságnak ez a foka teljesen lehetetlen ezen a bukott világon, arra következtetünk, hogy az Új Földön sem valósulhat meg. Ebben viszont tévedünk, ahhoz, hogy valóban felfoghassuk a Mennyet le kell vennünk a szemünkről a torzító lencséket, amelyek a bűn átkával kerültek ránk.

VONZÓ LESZ-E SZÁMUNKRA A MUNKÁNK?

Az Új Földön Isten megújult gondolkodással ajándékoz meg, és csodálatosan felépített testünk lesz. Teljes emberek leszünk tele energiával és elképzelésekkel. James Campbell ezt mondja: „Odaát a munka, bármilyen természetű is, személyre szabottan a képességeinkhez és erőnkhöz lesz megfelelő. Azt a munkát kapjuk majd, amelyet a lehető legjobban el tudunk végezni és amely örömet okoz annak, aki végzi.”

Még az átok alatt élve is bepillanthatunk, hogy a munka hogyan gazdagít bennünket, hogyan köthetünk új kapcsolatokat általa, hogyan vagyunk képesek fejlődni benne. A munka kiterjeszti képességeinket úgy, hogy okosabbakká, bölcsebbekké tesz, kiteljesedik az életünk. Isten arra teremtett bennünket, hogy jó dolgokat vigyünk véghez, jó cselekedetben járjunk (Efézus 2:10) nem fogja megváltoztatni a céljait, amikor feltámaszt bennünket, hogy örököljük az új univerzumot. A Biblia olyan képet tár elénk amelyben a feltámadott emberek élettől lüktető társadalomban munkálkodnak: Isten megbízottjai leszünk az univerzumról való gondviselésben (Lukács ev. 19:11-27).

Azt mondja az Ige, hogy Istent fogjuk szolgálni a Mennyben (Jelenések 7:15; 22:3) és ez egy aktív nem pedig passzív folyamat. Magába foglalja olyan felelősségek vállalását, melyekbe erőt fektetünk, viszont a munka a Mennyben nem lesz frusztráló vagy gyümölcstelen, hanem magába foglalja a folyamatos és tartós eredményt, amelyet nem akadályoz többé a fáradtság vagy a bukás, végtelen erőforrásokkal. Azzal a buzgalommal közelítünk a munkánkhoz is, mint a kedvenc sportunkhoz, vagy hobbinkhoz.

Az elképzelt gonoszság talán romantikusnak és változatosnak tűnhet,

de igazából gonosz, egyhangú, és unalmas.

A képzeletben a „jó” unalmas,

a valóságosan jó mindig új, csodálatos és egyre terjed.

-SIMONE WEIL-

A Mennyben együtt uralkodunk majd Krisztussal, gyakoroljuk a vezetést s hatalmat, fontos döntéseket hozhatunk. Ez azzal jár, hogy sajátos felelősségeink lesznek azokra nézve, akik vezetésünk alatt lesznek (Lukács 19:17-19). Célokat állítunk majd fel, amelyek elérésére lesznek terveink, és megosztjuk egymással az ötleteink. A jelenlegi földön a legjobb munkanapunk, amikor minden jól alakul, mindennel időben megvagyunk, a csoportunk együttműködő és jól halad csupán kicsiny előíze annak az örömnek, amelyet az Új Földön fog számunkra a munkánk jelenteni.

A test nélküli lét valóban unalmas lenne, azonban a testben való feltámadásunk valósága minden unalmat kiöl. Képzeld csak el, ahogyan zoológusok kutatják és játszanak együtt az állatokkal, vagy a botanikusok a virágokkal. Tehetséges asztronómusok és felfedezők egyik csillagrendszerről a másikra utaznak, galaxisról galaxisra járva csodálják és tanulmányozzák Isten csodáit. Ha úgy gondoljuk, hogy az Új Földön az élet unalmas lesz, akkor egyszerűen nem is értjük a dolgot. Nézd meg jobban milyen Isten, vedd komolyan a szavait és az Ő jelenlétében minden unalmad tovaszáll.

FOLYTATJUK MAJD A FÖLDI FOGLALKOZÁSUNK?

Mivel lesz kontinuitás a régi föld és az Új Föld között, lehetséges, hogy folytatni fogunk olyan foglalkozásokat, amelyeket a régi földön végeztünk. Úgy gondolom ugyanazok a dolgok fognak érdekesek lenni a számunkra, mint itt, vagy amikről álmodoztunk, hogy megteszünk a halálunk előtt. Nyilván azok a munkakörök, amelyek a bukással együtt járnak, nem fognak többé létezni az Új Földön: mint pl. a fogorvos (bukás következménye), rendőr (bűnözés), temetkezési vállalkozók (halál), biztosító cégek (szerencsétlenségek), és sokan mások új munkát kapnak majd a Mennyben, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy munkanélküliek lesznek. Ami most csak érdekli őket vagy a hobbiuk, a fő állásuk lehet majd. Mások talán hasonló feladattal folytatják, mint amit most is végeznek, talán, mint kertészek, mérnökök, építészek, művészek, állat gondozók, zenészek, tudósok, kézművesek, vagy akár több száz más feladatot kaphatnak. A nagy különbség az lesz, hogy az erőlködés, fájdalom, romlandóság és bűn akadályától mentes lesz minden munka.

Victor Hugo, élete munkásságára visszatekintve, arról beszélt, hogyan képzeli el a munkáját a mennyben:

Érzem magamban az eljövendő életet. Olyan, mint az erdő, amelyet lenyírtak és az új hajtásai sokkal erősebbek és élettel telibbek, mint a régiek voltak. Legvalószínűbb, hogy az örök életre támadok fel, és minél közelebb kerülök a véghez, annál teljesebb számomra a szavak halhatatlan szimfóniája, mely hívogat engem. Közel fél évszázadon át öntöttem a gondolataim prózába és lírába, drámába, filozófiába, romantikus művekbe, klasszikus irodalomba, ódákba, szatírákba és énekekbe. Mindezt kipróbáltam. De úgy érzem, még ezrelékét sem tudtam megmutatni abból, ami bennem van. Amikor a sírba szállok, elmondhatom, ahogyan mások is: „A napi munkám elvégeztem”, de nem mondhatom, hogy az életem véget ér. A munkám másnap reggel újra kezdődik. A sír nem egy sötét sikátor, hanem egy összekötő út. Alkonyattal zárul, de új hajnalra virrad a másik oldalon.

Hugonak talán igaza volt abban, hogy a keresztyén élet munkája, lehet nem pont ugyanaz, ami itt a földön, de folytatódni fog az Új Földön. Bárhogyan is, az elhívásunk, hogy Istent dicsőítsük soha nem évül el. Éppen annyira vonatkozik az itt és mostra mind a majd odaátra, és sok régi útján is megvalósul és új módokon is.

A mennyország biblikus tana (The Biblical Doctrine of Heaven) című könyvében ezt mondja „A mennyben megadatik számunkra, hogy befejezzük, véghez vigyük mindazokat a dolgokat, amelyekről álmodtunk, hogy megtehetjük itt a földön, azonban sem időnk, sem erőnk, sem képességeink nem engedték meg, hogy elérjük. James Campbell ezt írja:

„Ez bizonyos mértékig megvilágítja az élet fájdalmas titkát, amely hamar még ereje teljében véget ért. Egy ilyen tragédia láttán azt kérdezzük, miért ez a pazarlás? Minden képzettsége, fegyelmezettsége, kultúrája választása ennek a léleknek megsemmisül? Nem, ez nem lehet, Isten univerzumában semmi sem vesződik el. Egyetlen felkészülés sem hiábavaló. Szükség van odafenn a tiszta fejre, meleg szívre és képzett kézre…Ha itt véget is érnek egyes munkák örökre, újabb megbízatás felelősségét kapjuk, ha egyes feladatokat le is kell tennünk újabbakat kapunk. És bármilyen bánata a munkának itt feloldódik abban az örömteli várakozásban, amellyel azt a magasabb, szebb feladatot várjuk, amely készen vár reánk a mennyei Atyánk királyságában… Nem engedi, hogy mennybeli reményeink megsemmisüljenek, hanem valósággá teszi az élet legboldogabb elképzeléseit.”

Milyen lesz majd valamilyen feladatot végrehajtani, építeni vagy alkotni abban a tudatban, hogy amit teszünk örökre megmarad? Milyen lesz majd, amikor mindig újabb és újabb készségeket tanulhatunk, így a legjobb alkotásunk mindig a következő darab lesz? Mivel erőnk, szellemi és testi képességeink nem kopnak meg, a munkánk az alkotásaink mindig jobbak és jobbak lesznek. Az épületek nem csak ötven évig tartanak majd, és nem csak húsz éven át adnak ki egy könyvet, örökké fognak tartani.

LESZ-E KULTURÁLIS FEJLŐDÉS?

Anthony Hoekema ezt mondja „kezdetben az ember egyféle kulturális megbízatást kapott, hogy hajtsa uralma alá a földet és Istent dicsőítő kultúrát hozzon létre. Az ember bűnbeesése miatt ez a kulturális küldetés soha nem lett kivitelezve olyan módon, ahogyan azt akkor Isten eltervezte. Kizárólag az Új Földön jut ez tökéletes és bűn nélküli beteljesülésre. Csak akkor leszünk képesem megfelelően uralni a földet."

Lett volna emberi kultúra a bűneset nélkül? Természetesen igen. A kultúra az a természetes Isten által eltervezett terméke az Ő ajándékai sokféleségének, és egy felhívás az emberiségnek, hogy uralkodjanak a földön. A Szentírás leírja a fejlődést a gazdálkodásban, vaskohászatban s a hangszerek készítésében (1.Mózes 4:20-22) nem sokkal a bűneset utáni időszakban. Ha Isten számára nem lettek volna fontosak ezek a kulturális előre lépések, nem említette volna őket. Isten arra teremtette képmásának hordozóit, hogy dicsőítsék Őt kreatív, alkotói teljesítményükkel is, és elégedett volt ezekkel. 

Az emberiség történetében csupán két ember, Ádám és Éva, ízlelhette meg, milyen volt teljesíteni Isten parancsát és uralmuk alá hajtani a földet, és sajnos nem jutottak ebben sokáig. Talán Isten nem volt elég előrelátó ahhoz, hogy számoljon a bukással? Talán lemondott Ádámról és Éváról miután vétkeztek? Egyáltalán nem, Neki már volt egy terve, amely végrehajtja az eredeti tervét sokkal hatalmasabb módon. A feltámadott kultúra soha nem ért magaslatát éri majd el, amilyet még nem látott egyetlen társadalom sem.

A Jövő igérete (The promise of the future) című művében a teológus, Cornelius Venema így ír: „Minden jó és tökéletes gyümölcse az emberi kultúrának az új élet dicsőségének lesz tulajdonítva. Az új teremtésnek sokkal inkább egy teljesen új kezdet lesz, amelyben az emberiség kiválóságának nemes gyümölcse még gazdagabbá tesz”

Bruce Milne hasonló nézőponton van ebben a kérdésben: „Az, Aki az élet egészének Ura, sosem szándékozott bennünket végül örökké tartó szűk mentális korlátok közé szorítva érzelmeinktől és kreativitásunktól, alkotói képességünktől megfosztottan éltetni. A kreativitás minden bizonnyal értékelve lesz ott, ehhez az elképzeléshez pedig elég az Ő természetére gondolnunk, aki a hajnalcsillagnak egy éneket adott, amikor megalkotta azt kezdetben és amelynek örömteli éneke visszhangzik az új teremtésen át- ’Íme mindent újjá teszek’!... Az, hogy milyen lehetőségeink lesznek kreativitásunk megéléséhez az örökkévalóságon át, a jelenlegi képzeletünk meg sem sejtheti.”

Készíthetjük a képzeletünket mindarra a csodára, amely ránk fog várni. Isten megváltó munkája sokkal nagyobb, mint ahogyan mi elképzelhetnénk, mivel Isten maga sokkal nagyobb, mint ahogyan mi elképzelhetnénk.

MENTŐCSÓNAK VAGY BÁRKA TEOLÓGIA?

Paul Marshall beszél arról az uralkodó ám félrevezető felfogásról, mely szerint mi folyamatosan tönkre tesszük a világot. „Ami fontos ebben a pillanatban az az, hogy megmentsük az emberek életét a zátonyra futástól.” Ő ezt úgy hívja mentőcsónak teológia. „Ez olyan, mintha a teremtettség a Titanic volna, és most, hogy a bűn jéghegyének ütközött, nem maradt számunkra semmi más lehetőség minthogy beszálljunk a mentőcsónakokba. A hajó gyorsan süllyed, Isten lemondott róla és egyedül az emberek megmentése fontos most a számára. Minden próbálkozásunk, mely arra irányul, hogy megmentsük Isten teremtményeit olyan, mintha a fedélzeten a székeket rendezgetnénk. Mások szerint ehelyett az egyetlen lehetőségünk az, hogy minél gyorsabban beszálljunk a mentőcsónakokba, tartsuk őket a víz felett és mentsük ki a fulladókat, és hajózzunk mindaddig, amíg elérjük a Mennyet és ott mindannyian jól leszünk.”

Marshall úgy véli a legtöbb evangéliumi keresztényt ez jellemzi. Ő felvetette a mentőcsónak teológia egy alternatíváját, amelyet bárkateológiának nevez: „Noé bárkája nem csak az embereket mentette meg, hanem Isten más teremtményeit is. A bárka célja nem az volt, hogy elmeneküljön, hanem az, hogy visszatérve újrakezdjen mindent.” Az, hogy Isten megmentette az embert és állatokat az egész földet arról beszél, hogy Isten nem mondott le a teremtményeiről. Gyakorlatilag az özönvíz után ugyanazt a parancsot adta Noénak mint Ádámnak és Évának a bűneset előtt, hogy töltsék be és hajtsák uralmuk alá a világot. Noé szőlőt ültetett (1Mózes 9:20), és az emberiség ismét dolgozott a földön.

A képességeink és érdeklődésünk- az, amilyenek vagyunk- nem véletlen. Isten teremtett minket ilyennek. Ő egyenként úgy tervezett meg bennünket, hogy egyedülállóan tudjuk tükrözni az ő dicsőségét. Pál apostol ezt mondja, amikor arról beszél Isten hogyan adja nekünk lelki ajándékait: „Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.” (1Korinthus 12:7). Egyetlen nagy közösség leszünk az Új Földön. A tehetségünk, készségeink és szenvedélyünk, amelyet Isten mindannyiunknak ad, nem csak az Ő dicsőségére lesz, hanem nagy családunk javára is. Isten örvendezni fog, amikor látja, hogyan fejlődünk, és hogyan működünk együtt az Új Föld kreatív kultúrájában.

HOGYAN FOGJUK KIFEJEZNI A KREATIVITÁSUNKAT?

Ebben a világban, még a bűn átka alatt is, az emberi képzelőerő és képesség néhány igen figyelemre méltó munkát alkotott. A Húsvét szigetek szobrai, Stonehenge, Shakespeare darabjai, Beethoven 9. szimfóniája, a Golden Gate híd, baseball, szív átültetések, prenatális sebészet, mikrohullámú sütő, DVD-k, űr siklók, csokifagyi, palacsinta, sportkocsik, olyan ez, mint egy véget nem érő lista.

Azokkal a forrásokkal, amelyeket Isten pazarlóan nagylelkűen ad nekünk az Új Földön, mi mindenre leszünk képesek? Amikor erre gondolunk olyan, mint amikor a gyermekek várják a Karácsonyt – ahogyan kilopakodnak az ágyukból, hogy lássák mi van a karácsonyfa alatt.

Kreativitás nélkül a zene csak hangok unalmas sora lenne. Kreativitás nélkül a könyvek színtelenek és felszínesek lennének. Nem vonnák be a történetbe a szívünket és a gondolatainkat. A festmények élettelenek lennének vagy egyáltalán nem is léteznének. A házaink olyanok lennének, mint az építő kockák. Isten készít a számunkra egy csodálatos helyet és bennünket is mindennel megajándékoz, hogy dicsőségére fejlődhessünk és bontakozhassunk ki.

Antony Hoekema ezt mondja: „Azok a lehetőségek, melyek most szemeink előtt feltámadnak észbontóak. Talán lesznek ’jobb Beethovenek” az Új Földön?... jobb Rembrandtok, jobb Raffaelek? Jobb költészetet olvasnánk, jobb drámát és jobb prózát? A tudósok továbbra is egyre előbbre jutnak majd a tudományban, a technológiai fejlődésben, a geológusok folytatni fogják a kincsek feltárását, és a mérnökök impozáns épületeket terveznek és építettnek meg? Talán lesznek izgalmas utazásaink az űrben?...A kultúránk oly módon fogja megdicsőíteni Istent, hogy minden váradalmunkat és elképzelésünket felülmúlja.”

A legjava még hátra van.

-JOHN WESLEY-

Elképzelem, hogy az emberek ruhatervezésben is kiélik kreativitásukat. Az Új Jeruzsálem drágakövei arra utalnak, hogy az ékszerek is helyet kaphatnak az Új Földön. Most néhány ember számára az ékszer egy státusz kifejező tárgy, azonban az Új Földön az Isten szerinti ékszereket Isten képmásának hordozói a Teremtő szépségét tükrözik majd. Az Ézsaiás 65:21 azt sugallja, hogy építünk majd házakat és élni fogunk bennük az Új Földön. Ha valóban így lesz, biztosan gyönyörűen dekoráljuk majd.

Az Új Jeruzsálem épületei túláradó kulturális fejlődésről beszélnek majd. Az emberi építők Isten tervét használnák, épp úgy, ahogyan Leonardo Da Vinci is tanult miközben a madarak repülését, felépítését tanulmányozta, miközben a repülőgépén dolgozott. Mi mindent lesznek képesek megalkotni és építeni azok az emberek, akik Isten világosságában vannak, és nem érintették őket a bűn és bukás korlátai. Mit érhetünk el, amikor feltámadott testben, feltámadás utáni értelemmel örökre együtt dolgozunk majd?

Egyes kutatók azt mondják, hogy átlagosan az agyunk, értelmi képességünknek csupán 10%-t használjuk. Ádám és Éva valószínűleg 100 %-t használhatták az értelmi képességeiknek- ez messze felülmúlta a mi képességeinket. (Az evolúciós elméletekkel ellentétben, a Szentírás szerint az emberiség legnagyobb kapacitása a múltban volt). Az Új Földön Isten ajándékai nem fognak elvesztődni az idők folyamán vagy halál, bizonytalanság vagy akár lustaság miatt. A bűntől mentesen, az emberiség minden eddigit meghaladó innovatív fejlődést hajt végre Isten dicsőségére.

ÚJ FORMÁT VESZ MAJD FEL A KULTÚRA?

Éden kertjében, Isten azt mondta Ádámnak, hogy adjon nevet minden állatnak, és „mert amely nevet adott az ember az élő állatnak az annak a neve” (1Mózes 2:19). Megfigyelhető, hogy attól a pillanattól Isten azon a néven szólította az állatokat, amelyet Ádám adott. Ez bizonyítja azt a magas és jelentőségteljes szerepet, amelyet Isten ad nekünk a kultúra formázásában és irányításában.

Ádám nem csak óvta a teremtettséget, de formálta is. Paul Marshal ezt írja „Van egy kreatív feladatunk a világban. Mi úgy kell néha bizonyos dolgokat formáljunk, hogy nem kapunk egészen világos útmutatást. Ezért van az, hogy a képzelőerő nem csak a művészet megnyilvánulása, hanem az emberi lét megnyilvánulása is. Képzelőerő nélkül, kísérletezés nélkül, új kérdésekre és lehetőségekre való nyitottság nélkül, nem létezhet tudomány sem technológia. Mi nem kísértjük Istent, amikor ezzel élünk, ha alázatban és hitben tesszük ezt. Nem lopunk tüzet az istenektől. Mi vállaljuk Isten előtt azt a felelősséget, amelyet nekünk adott, hogy formáljuk mindazt, ami a kezünkben van, ami rendelkezésünkre áll.”

Az angyalok fenntarthatták volna a világot úgy ahogyan Isten megteremtette. Azonban Isten képmása hordozóinak a feladata, hogy fejlesszék, gazdagítsák a földet. Ez a kultúra. Magába foglalja a művészetet, tudományt, technológiát. Annak kérdése, hogy ezek folytatódni fognak, létezni fognak-e az Új Földön is, akkor merül fel, ha elhisszük, amit a Biblia mond arról, hogy mind az emberiség mind pedig a Föld valós fizikai formában fog létezni. Ha ez valóban így van, akkor a kultúra is folytatódni fog.

Ha ez inkább úgy hangzik számodra, mint az Új Föld túlhangsúlyozása, mint az Isten személyének kellő hangsúlyozása, gondold csak át Krisztus szavait: „… és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának a nevét, az Új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől és az én új nevemet.” (Jelenések 3:12). Jézus azt mondja, felírja reánk az Ő nevét és az Új Jeruzsálem nevét- egy hely emberekkel, épületekkel, kultúrával. Isten azt választja, hogy ne csak személye, hanem lakóhelye nevével is megjelöljön minket.

Isten az Alkotó, és arra teremtett minket, hogy mi is alkossunk, ennélfogva, mindaz, amit mi alkotunk Isten alkotói munkájának kiterjedése. Ő elfogadja, szereti és örömét leli alkotásainkban- épp így cselekedett a nevekkel, amelyeket Ádám adott az állatoknak. Ő örvendez nekünk épp úgy, ahogyan mi is örvendezünk gyermekünk kreativitását látva. A Mennyország felfedezése (Exploring Heaven) című könyvében Arthur Roberts arról elmélkedik milyen lesz majd az életünk miután eltűnik a bűn és a bűn átka:

Az emberek városa megremeg az eljövendő dicsőségtől. A civilizációnak egészséget és biztonságot hozott, szabadulást hozott a szenvedéstől, és alkotói örömöt eredményezett sok millió embernek. Mennyivel inkább fog virágozni a társadalom a bűn átkától szabadon?! A Menny a városi és vidéki életmód számára is tökéletes lesz. Az emberek városa már galaxisokat vizsgál, térképezi az emberi genomot…A bűn átkának elvétele, az apokalipszis után, az emberek minden bizonnyal Istennek szolgáló megbízottjai lesznek abban is, hogy kipótolják, bővítik a dolgok és ötletek univerzumát. Az egész teremtettség sóhajtozik és nyög várva az emberek megváltatását- mondja Pál apostol. A civilizáció nem idős, alig kezdődött el.!

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Kelemen Krisztina