Mennyire nélkülözhetetlenül szükséges a Szentlélek jelenléte és ereje! Lehetetlen Isten dicsőségét munkálnunk, vagy áldásul szolgálnunk az emberi lelkeknek, ha a Szentlélek nincs bennünk, és velünk. Akik azon az emlékezetes pünkösd-napon egy akarattal együtt voltak, mind az imádság és hit kiváló emberei voltak. De még ezek az értékes ajándékok is csak akkor érhetők el és fejthetők ki, ha a mennyei Tűz gyújtja őket lángra. Az ott levők mind a tapasztalat emberei voltak. Sokan közülük az Ige prédikátorai és csodatevők voltak. De Isten Lelke nélkül még a tapasztalt keresztyének is olyan gyengék, mint a víz. Ott voltak köztük az apostolok és a hetven evangélista. De még ezek a kiválasztott és nagytiszteletű szentek sem tudnak semmit sem tenni a Szentlélek Isten lehelete nélkül. Ha ez így volt velük, sokkal inkább így van ez a mi esetünkben. Az ajándékok és tisztségek csak olyanok, mint a zengő érc és pengő cimbalom, hacsak nem kíséri őket Isten Lelkének megelevenítő hatása!

Nézzük meg, mit tanít az Ige a Szentléleknek Pünkösdkor történt leszállásáról. Az első századokban ezen a különleges napon, szokás volt a gyülekezetekben egy nagy keresztséget tartani, és akkor is a keresztelendők, akárcsak nálunk, fehérbe voltak öltözve. Megnézzük először a Lélek kitöltetésének időpontját; aztán a módra, melyben az megnyilvánult; majd magát a dolgot fogjuk tárgyalni; és negyedsorban az eredményeket, melyek követték ez eseményt.

A LÉLEK KITÖLTETÉSÉNEK IDŐPONTJA

Hogy olvassuk - „amikor a pünkösd napja eljött.” –

Isten Lelke az Istentől választott és meghatározott időben adatott. Van egy meghatározott idő, melyben Ő könyörül a Sionon. A Lélek nem minden időben egyformán aktív az Ő látszólagos munkáiban. „A szél fúj, ahová akar” – ezt az igazságot Isten jól kiszámította, azért, hogy minden büszkeséget elrejtsen az embertől. A felüdülés idei egy gyülekezetben vagy községben nem jöhetnek másként, csak úgy, amint a Teremtő Lélek meghatározta. A második születés nincs a véletlenre bízva. Isten meghatározott idejében, tehát, a mennyei világosság fel fog ragyogni. Ez nem arra szolgál, hogy bennünket visszatartson a Lélekért való mindennapi könyörgésben. Hanem bátorításul szolgál számunkra, várnunk kell rá, mert a maga idejében el fog jönni, eljön, nem késik el!

Krisztus mennybemenetele után történt. Isten Lelke nem adatott meg addig, míg Jézus meg nem dicsőíttetett. A különböző áldások, melyeket nyerünk, Krisztus munkájának különféle szakaszaiból fakadnak. Az Ő halála hoz nekünk bűnbocsánatot. Feltámadása ránk ruházza a megigazulást. Felemeltetése megszerzi nekünk a Szentlelket, és azokat a lelki ajándékokat, melyek a testet építik.

De bizonyára Isten Lelke azért adatott Pünkösdkor, mert akkor volt a legnagyobb szükség rá. Ez alkalommal nagy néptömeg gyűlt össze, mindenfelől Jeruzsálembe. A bölcsesség Istene mindig tudja, hogy időzítse ajándékait. Mi értelme lett volna a nyelveken szólás adományának, amikor nem lettek volna idegenek, hogy hallják? Ha nem lettek volna párthusok és médek és elámiták, és Mesopotámiából valók összegyűlve Jeruzsálemben, úgy nem lett volna semmi szükség a tüzes nyelvekre. Kiáltsunk mi is Ahhoz, akinél van a Lélek-tartalék, hogy adjon nekünk egy új Pünkösdöt! Imádkozzunk, hogy Isten Lelke leszálljon miránk is!

Az alapvető ok, amiért a Szentlélek leszállt e különleges időpontban, mert: „mindnyájan egy akarattal együtt voltak.” Valljuk be: arra számítunk, hogy mennyei napokat fogunk látni a földön. A lelki ébredés napjait kívánjuk látni. Csak homályos, kicsiny megindulásokat látunk. Mi az oka ennek? Talán egységünk hiányában található. „Ők mindnyájan egy akarattal voltak együtt.” A hívők nem lehetnek mind egy helyen. De ha nem lehetnek is mind egy helyen, lehetnek mégis mind egy akarattal. Ó, amikor nincsenek rideg szívek és előítéletek, hogy megosszanak bennünket; sem tévtanítás, mely éket ver a nyáj közé; nincsenek szakadások, melyek szétszaggatni igyekeznek Isten népét, akkor várhatjuk, hogy meglátjuk Isten Lelkét megnyugodni rajtunk! Amikor a gyülekezet egy értelemben lesz, akkor számíthatunk rá, hogy nagy esőnek zúgását fogjuk hallani az égből!

Mindnyájan imádkoztak! Nem csak egységben voltak, hanem buzgón ráadták magukat egy nagy dologra - imádkoztak. Az egész időt, az Úr felemeltetése óta, folytonos esedezésben töltötték, és így, mivel éjjel és nappal könyörögtek, nem volt nagy csoda, hanem természetes volt, hogy az ég tárházai megnyittattak. Kell legyen egység, de ez az egység nem egy fagyos egység kell legyen, hanem egy lángoló, izzó egység. Sokat imádkoztak, és utána még mindig ott ülnek. Amikor Isten népe várakozást társít az imádkozáshoz, akkor az áldás nem fog többé késni. Hisz kérjük mi az áldást, de nem várjuk, és nem számítunk rá, hogy megkapjuk. Imádkozunk, de talán semmi sem okozna nagyobb riadalmat nekünk, mint az imáinkra adott felelet. Ha megérkezne a Szentlélek, - miután tusakodtunk Istennel, hogy küldje el azt nekünk,  - sokan nem hinnék el. És vannak sokan, akik szemeiket teljesen becsuknák előtte. Nem vennék komolyan.

Vajon keserű lelkületemmel nem akadályozom-e a Lélek eljövetelét? A szeretet bármilyen hiányával nem járulok-e hozzá a gyülekezet megosztottságához? Olyanok-e az imáim, hogy azok meghallgatást nyerhetnek? S amikor imádkozom, várom-e Isten áldását? Ha nem, ezáltal megrabolom a gyülekezetet, miattam mások is kárt szenvednek.

A LÉLEK KITÖLTETÉSÉNEK MÓDJA

Hirtelen! Nem fújt a kürtjébe egy hírnök sem – de mégis, miként ők várták: egy pillanat alatt a mennyei vihar bekövetkezett. Bár, a Lélek titokban készíti elő az emberek szívét, mégis, az ébredés valódi munkája hirtelen történik, a megfigyelők nagy meglepetésére.           

Ez így történt az új-angliai nagy ébredésben, mikor Jonathan Edwards felállt, és elolvasta prédikációjának kéziratát. Szeméhez szorosan közel tartotta a kéziratot, mert rövidlátó volt. Ez egy olyan prédikálási módszer volt, amiről sohasem gondolnánk, hogy valaha is felkelti a hallgatóság érdeklődését. De mégis, miközben abból az igéből prédikált, hogy „Lábuk megtántorodik”, Isten Lelke hirtelen leszállott. És az emberek elkezdtek remegni és kiáltozni a bűneik súlya alatt. S az ébredés futótűzként terjedt el abban az egész tartományban, és sok ezerrel szaporodott Isten népe!                    

Így történt ez Livingstone esetében is, a Skót Egyházban! A presbitérium hosszas szolgálatokat és prédikációkat rendezett, minden nagyobb eredmény nélkül. És épp a befejezéskor Livingstone-t kérték fel prédikálni. Egy sírkőre állt fel, és zuhogó esőben szólt az összegyűlt sokaságnak. És leszállt a Szentlélek, sokkal hatalmasabban, mint a felhőből záporozó eső, és százak születtek újjá egy napon Krisztus számára. 

S ugyanígy volt ez George Whitefield alatt, abban a nevezetes ébredésben, melyben őt használta eszközként az Úr: a Lélek villámként jött alá az égből! Ne legyünk gyanakvók, amikor halljuk, hogy ezek a dolgok hirtelen bekövetkeznek.

Egy hang! Ez a hang, a szél zúgásához hasonlított. A szél példája jelentős jelképként volt választva, egyrészt annak titokzatossága miatt: „nem tudod, honnan jön és hová megy”; aztán annak szabad útja miatt: „oda fúj, ahová akar”; és különböző megnyilvánulásai miatt, mert a szél egyik percben gyenge áramlatként fúj, majd hirtelen üvöltő orkánná erősödik. A Szentlélek egyik alkalommal vigasztalni jön, máskor meg felriasztani! Egyszer gyöngéden, ígérettel, máskor meg rettentéssel, fenyegetéssel. A következő mondat: „Betöltötte az egész házat, ahol ültek.” A hangot nem csak az apostolok hallották, hanem úgy tűnik behatolt a szomszéd szobákba is, a nagy felházon kívül, ahol ők egybe voltak gyülekezve. Amikor Isten Lelke megjelenik, Ő sohasem korlátozza magát az egyházra vagy felekezetre. Hatása meglehet, nem lesz üdvös a kívül levőkre nézve, de érezni fogják! Egy vidéki ébredés elhat az italozóba is! Amikor Isten Lelke munkálkodik az egyházban, hamarosan érezhető lesz a gazdasági udvarban is, a műhelyben is és észlelhető lesz a gyárban is! Nem lehet a Lelket korlátok közé szorítani, amikor egyszer eljön! Azt se felejtsük el, hogy egy nyelv volt ott. Mert tetszett Istennek, hogy az emberi nyelvvel hatalmasabb dolgokat vigyen végbe, mint akár karddal, vagy pennával. Tetszett Istennek, hogy a prédikálás bolondsága által tartsa meg a hívőket. „Üle mindenikre.” Nem táncolt s vibrált ide-oda, s nem távozott el tőlük.  Ott maradt. Ilyen módon Isten Lelkének maradandó hatása van, és a szentek állhatatosan kitartanak. 

Ó, bárcsak tetszenék Istennek elküldeni a Vigasztalót minden egyes léleknek közülünk! Senki se legyen erő nélkül közülünk!

A LÉLEK KITÖLTETÉSÉNEK LÉNYEGE

Maga a dolog lényege röviden így van kifejezve: „és beteltek mindnyájan Szentlélekkel.” Nem a zendülés volt a Szentlélek, s a tűznyelvek sem voltak azonosak a Szentlélekkel. Ezek csak munkájának jelképei voltak. A tényleges munka akkor történt meg, mikor a jelenlevők mind beteltek Szentlélekkel. Mert „ha valaki újonnan nem születik Lélektől, nem láthatja az Isten országát.” Csakis az igazi hívők tudják, mit jelent venni a Lelket. De csak kevesen tudják, mit jelent beteljesedni vele – egész csordultig telve lenni a Lélekkel. Ez felülemeli az embert a világi gondokon, képesíti arra, hogy Istent imában megragadja, megfüröszti őt a menny örömében, s aztán áldást áraszt embertársaira. Micsoda különbség létezett a Lélekkel teljes Péter és a Lélek nélküli Péter között! Nem is lehet összehasonlítani a kettőt. Világos ellentétben áll a testi, Lélek nélküli Péter, és a Szentlélekkel teljes Péter apostol! Csak egyszer legyünk telve a Lélekkel, és nem tudjuk, mi következhet! Nevetni fogunk a lehetetlen felett, nekilátunk annak, amiről sohasem álmodtunk azelőtt, és végbe visszük, amiről mindig is azt gondoltuk, hogy messze felülmúlja képességünket.

A LÉLEK KITÖLTETÉSÉNEK EREDMÉNYE

Végül is, e sebesen zúgó szél, meg ez a tűz, és a többi, milyen eredményhez vezetett? Mi mit vártunk volna? Azt, hogy királyok hulljanak remegve a porba? Vagy hintójukon száguldva tegyenek tiszteletet az apostoloknak?– Nem. Nem történt semmi ilyesmi. Nem ilyen eredményekhez vezetett a Szentlélek. Isten országa lelki, nem testi királyság. Az eredmény három dologban rejlik – egy prédikációban, bizonyos számú érdeklődőkben, és egy nagy keresztségben! Ez minden! Mégis, bár ez minden, de ez a legnagyobb dolog az egész világon!

A prédikáció. Isten Lelke azért adatott, hogy segítse Pétert prédikálni. Bizonyára kíváncsiak volnánk, milyen prédikációt mondott egy ilyen ember, ki egészen tele volt Szentlélekkel. Most nyilván valami dicsőséges következik! De semmit sem látunk ebből! Sohasem volt még egyszerűbb prédikáció a Péterénél! És hadd mondjuk azt, a Szentlélek egyik áldott hatása abban nyilvánul meg, hogy az igehirdetőket képesíti egyszerűen prédikálni. Arra van szükség, hogy a Szentlélek tartsa az igehirdetőket alacsonyan, hogy a komoly tárgyakat érhető módon tárják elénk! Mi volt a témája e prédikációnak? Péter egyszerűen feláll, és mondanivalója lényegében ennyi: „a Názáreti Jézus Krisztus közöttetek élt. Ő volt a régtől megígért Messiás. Ti megfeszítettétek Őt. De az Ő Nevében üdvösség van! És mindazok közületek, kik megtérnek és megkeresztelkednek, irgalmat s kegyelmet fognak találni Istennél!” Ennyi volt az egész. Bárcsak kitöltetne Isten Lelke, hogy tanítsa prédikátorainkat egyszerűen prédikálni! Mert ez az, amire feltétlenül szükségünk van! Amikor Isten Lelke eltávozik egy gyülekezettől, nagyon sokat adnak ott az ékesszólásra! Akkor minden igehirdető rendkívül tanult és okos lesz. Egy feljavított, újdonsült teológiát akarnak. Ó, Testvéreim! Nagy szükségünk van a Szentlélekre, hogy mindezt elsöpörje.

Az érdeklődők. A következő eredmény az volt, hogy az emberek szívükben megkeseredtek, és kezdtek kiáltozni: „Atyámfiai, férfiak! Mit cselekedjünk?” Micsoda rendetlen dolog ilyet tenni egy prédikáció alatt! Rakjuk ki azt az embert az imaházból! Nem engedhetjük meg, hogy így kiáltozzanak: „Mit kell nekem tennem, hogy üdvözüljek?” Ó, áldott felfordulás, áldott zűrzavar az, mit Isten Lelke eredményez! Ilyen eredmények kísérnek minden prédikációt, melyekben Isten jelenléte érezhető. Az emberek érezni fogják, hogy valami olyat hallottak, ami lelkük legmélyéig hatolt, hogy olyan sebet kaptak, amit semmivel sem tudnak gyógyítani. S a következő érdeklődési-alkalmon sokan lesznek, kik ezt mondják: „Hogyan találhatok békességet? Hogyan nyerhetek bűneimre bocsánatot?”

Egy nagyméretű keresztség. „Jó, jó!” – mondja valaki – „Én nem gondolom, hogy megéri látnunk egy Pünkösdöt, csak azért, hogy egy pár egyszerű prédikációt, megtérést és keresztséget eredményezzen.” De hadd mondjuk: épp a megtérések és keresztségek miatt támad örömének a mennyben! Nem gondoljuk, hogy különösen felfigyeltek volna a mennyben azon a napon, amikor az EU vezetők vonultak végig valamelyik főváros utcáin. De valahol csak a Megváltó utáni vágy, sóhaj, vagy óhajtás támad egy szívben, Istennel való megbékélésre vágyik a lélek, - s mindenekfelett, ahol csak egy megújult szív nyilvánosan Jézusnak szenteli magát, ahol a lélek vallást tesz - az ilyen eseményeknek örülnek az angyalok, s ezért van szükségünk a Szentlélekre, hogy ilyen dolgok történhessenek!

Milyen nagyon fontos a megtérés, a hit és a keresztség! Ha Isten Lelke mennyből a földre száll csak azért, hogy ezeket kimunkálja, úgy ne nyugodjunk, míg nem részesülünk mi is személyesen ezekben az áldásokban! –Lássuk meg, továbbá, a prédikálás fontosságát, mert íme, a Szentlélek leszáll, csak azért, hogy segítse a prédikátort! – És aztán lássuk, legvégül, a Szentlélek mindenek-feletti fontosságát! Nélküle nem tudunk prédikálni, nem tudjuk hallgatni az igét sem úgy, hogy higgyünk és üdvözüljünk! Imádkozzunk és kérjük, hogy az Úr teljesítse ígéretét: „Ha ti, gonosz létetekre, tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.”

Spurgeon "Pünkösd" című prédikációja nyomán - feldolgozta és szerkesztette: Trinfa Johanna