Néhány gondolat a gyülekezeti illemszabályokról: “Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket…”

Ahogy, a társadalmi élet minden területén figyelnünk kell a helyes és illedelmes viselkedésre, ugyanúgy érvényes ez a gyülekezetben is.

1. PONTOSSÁG. A pontosság alapvető. Ajánlott, az istentisztelet megkezdése előtt, már 15-20 perccel megérkeznünk. Ha véletlenül mégis elkésnénk, keressük meg a megfelelő pillanatot arra, hogy helyet foglaljunk, anélkül, hogy másokat zavarnánk.

2. ÖLTÖZET. Az alkalomhoz illő viselet kötelező. Nem öltözhetünk sportosan, egy ilyen alkalom ünnepi öltözetet kíván.

3. TELEFONOK. A telefonokat minden közösségi eseményen le kell halkítanunk vagy ki kell kapcsolnunk, mennyivel inkább az imaházban.

4. CSEND. Még csak suttogva sem szabad beszélni (a motyogás zavarhat másokat), nem teszünk megjegyzéseket, nem kiabálunk be, stb.

5. ÉTEL. Nem eszünk és nem iszunk az alkalom alatt. Rágógumizni is illetlen.

6. KAPCSOLATOK. Ha a teremben észreveszünk ismerős arcokat, egy mosollyal és fejbólintással üdvözöljük. Az istentisztelet végén pedig személyesen is köszöntjük.

7. TESTTARTÁS. Nem nyújtózkodunk vagy támasztjuk a lábunkat az előttünk levő széknek.

8. JÁRKÁLÁS. Nem hagyjuk el a termet az alkalom vége előtt. Ne zavarjunk másokat, azzal, hogy ki, be járkálunk.

9. REND. A termet úgy hagyjuk el, ahogy beléptünk abba. Amit magunkkal hoztunk, vigyük is haza. Ne hagyjunk szemetet, papírt, játékokat, stb. magunk után.

10. GYERMEKEK. A gyermekek sem kivételek az illemszabályok alól. Egy gyermek, amelyik folyamatosan zavarja az istentiszteleti alkalmat, azzal, hogy járkál, beszél, nem azt mutatja be, hogy gyermek, hanem, hogy neveletlen gyermek.

* Ezek a szabályok különböző közösségi eseményeken érvényes illemszabályokról szóló cikkekből lettek kiválogatva és átdolgozva. Ha egy hitetlen civilizált módon tud a színházba menni, annál inkább egy keresztény, kulturált módon kell viselkedjen, ha imaházba/templomba megy.

Forrás © | Fordította: Paniti Helga

Jézus Krisztus tanításai voltak a tetteire a magyarázat- a cselekedeteit pedig megerősítették a tanításai. Jézus Krisztus sohasem sugallta azt tanításaival, hogy „Tedd, amit mondok, de ne úgy, ahogyan én teszem.” A szavai és a cselekedetei tökéletes harmóniában voltak egymással.

Amikor az életrajzunk utoljára írattatik, Isten adja, hogy ne csupa beszéd legyen az egész, hanem legyen történelme mindannak, amit mondtunk és megtettünk.  És lakna a Lélek bennünk, hogy végül látható legyen, hogy a beszédünk nem volt ellentmondásban a tetteinkkel. Egy dolog prédikálni, de másik dolog azt gyakorolni; és hacsak a tanítás és a gyakorlat nem megy együtt, akkor maga a prédikátor halálra van ítélve, és az ő beteg szokása tömegeket halálos ítélet alá vonó eszközzé válik, téves irányba vezetve őket. Elvégzel egy szakmát, mint Isten szolgája, megfelelsz annak a végzettségnek, és ha úgy gondolod, hogy szükségszerű serkenteni másokat a hatékonyságra, vigyázz arra, hogy példát mutass. Nem lehet semmi jogod a tanításra, hogyha te magad nem tanultad meg a leckét, amit másoknak tanítanál. Az előttünk lévő elbeszélés a hit három szintjét mutatja be. 

Gyakran halljuk: „most még nem értjük, de a mennyben mindent megértünk”. Egy író véleménye szerint a mennyben az emberek: „könnyen megértik az isteni titkokat”. Igaz ez? Valóban mindent ismerni fogunk a mennyben?

MINDENT TUDNI FOGUNK?

Maga Isten mindentudó. Amikor meghalunk, tisztábban látjuk majd a dolgokat, és több ismeretünk lesz mint most, de soha sem leszünk minden ismeret birtokában.

Pál apostol írja: „mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten” (1Kor 13:12). A kiemelt szavak két különböző görög szóra épülnek: ginosko és epiginosko. Az epi előtag hangsúlyozza a „valóban ismerni” vagy a „kiteljesedetten ismerni” fogalmát. Azonban az emberre vonatkoztatva, soha nem jelent teljes ismeretet.

Wayne Grudem írja a Rendszeres Teológia című művében: „1Kor 13:12 nem azt mondja, hogy mindentudóak leszünk (Pál apostol mondhatta volna, hogy mindent ismerni fogunk, tapanta, ha akarta volna), de egy átfogóbb fordítás szerint egy teljesebb és mélyebb módon ismerünk, `amint már ismertünk`, vagyis hamis tévhitek nélküli ismeretünk lesz.”

A The New Living Translation szerint: „most tökéletlen módon látjuk a dolgokat mintegy homályos tükörben”. Pál apostol idejében a tükröknek sok hiányosságuk volt. Korintus híres volt a bronz tükreiről, de a színek kifakultak és a formák torzultak. A tükörkép nem adta vissza a szemtől-szembe való találkozást. A megismerés és a látás majdnem rokon értelműek voltak a görög gondolatmenetben. Minél többet láttál, annál többet tudtál.

Egy nap meglátjuk Isten arcát és ezért valóságosan megismerjük Őt (Jelenések 22:4). Az Átok alatt rövidlátóak vagyunk. Amikor feltámadunk, helyreáll a látásunk. Végre képesek leszünk örök valóságokat látni, melyek egykor láthatatlanok voltak számunkra (2Kor 4:18).

Isten tisztán és átfogóan lát. A mennyben sokkal tisztábban látunk, de soha sem fogunk átfogóan látni. Isten tudásához viszonyítva mi „teljesen” vagyis tisztán fogunk látni, de nem mindent olyan átfogóan mint Isten.

A mennyben szeplőtelenek leszünk, de nem lesz tudomásunk mindenről, ami szeplőtelen. Ez része a véges természetünknek. Az igazságos angyalok nem tudnak mindent és több ismeretre vágynak (1Péter 1:12). Szeplőtelenek, de végesek. Vágynunk kellene a több ismeret elsajátítására, miként az angyalok. És az örökkévalóságot egyre több tudás megszerzésével töltjük. 

Az egyedülálló teljes és gyümölcsöző élete

Azt szeretnénk, ha életünk teljes és gyümölcsöző lenne. Amennyire csak lehet, szeretnénk megélni mindazt, amit Isten készített és adott nekünk, és szeretnénk, ha ebben a rövid életben minden megtapasztalásunk Isten dicsőségére és mások javára lenne. Sajnos túl gyakran, amikor egyedülállóként élünk, ezt a fajta boldogságot és jelentőséget csak a házasságra tudjuk korlátozni. Voltak napok- nagyon sok nap- amikor nem tudtam elképzelni, hogy teljes és gyümölcsöző életem legyen egy feleség nélkül.

Bármennyire is szereti Isten a házasságot, nem arra tervezte, hogy elhordozza az örökkévaló célunk és boldogságunk terhét. Már a legelejétől kezdve az volt a célja, hogy megtapasztaljunk és kifejezzünk egy sokkal nagyszerűbb egyesülést- Istennel való szövetségünket Krisztuson keresztül, az Ő Lelke által. Pál azt mondja, hogy ezt a szabadságot, amit a kereszten szereztek meg nekünk, a Lélek által tudjuk megtapasztalni (Gal. 5:16), hátat fordítva a test kívánságainak, és új gyümölcsöket teremve- szeretetet, békét, örömöt, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, önmegtartóztatást (Gal. 5:22). Krisztusban találhatod meg a szabad és teljes életet, a keresztyén életet ez a kilenc ajándék és az a folyamat foglalja össze, ahogy egyre krisztusibbá válsz.

Sok ember így gondolkodik: ,,A mennyország tökéletes lesz, de egy bűntelen környezet még nem jelenti azt, hogy nem tudunk vétkezni; Ádám és Éva bebizonyította ezt. Egy bűntelen helyen éltek, mégis vétkeztek”.

Az igaz, hogy a Sátán megkísértette őket, de ő maga is egy tökéletes teremtmény volt egy tökéletes környezetben, aki ugyanúgy látta Istent. Nem csupán a mennyben nem volt bűn, hanem az egész univerzumban nem volt. A Sátán mégis vétkezett. Ezért úgy tűnik, hogy a menny tökéletessége nem garancia arra, hogy nem lesz bűn a jövőben.

Néhányan azzal érvelnek, hogy az emberi mivoltunk szabad akarattal jár, ezért minden bizonnyal képesek lehetünk a mennyben is a gonoszt választani. Ha ez igaz, akkor átélhetünk egy újabb bűnbeesést.

Nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon fontos kérdés.

A János Evangéliuma 5:24-29 igeszakaszban az Úr Jézus úgy mutatkozik be, mint aki az életnek és a halálnak is Ura. Ekkor beszél az igazak és a gonoszok feltámadásáról. Azt is mondja, a feltámadás az Ő ereje által fog megtörténni: „ne csodálkozzatok ezen!” (28. vers), „mármint ezeken a szavakon amiket mondtam, ne csodálkozzatok azon, hogy ezt én mondom most, mert az én jelenlétem, személyem a ti szemetekben most nem ér sokat, alacsony sorsú embert láttok, de a nap közelget, amikor az összes halottak feltámadnak majd az én erőmmel és az én parancsomra!” A feltámadás az Evangélium lényeges része. Négy fő kérdésre keressük a választ az Igéből: 1. Miért fogunk feltámadni? 2. Vajon biztosan megtörténik majd? 3. Mikor fogunk feltámadni? 4. Hogyan fogunk feltámadni?

Máté 27:33-44. Az Úr Jézus keresztre feszítése áll előttünk, úgy, ahogyan azt Máté örökíti meg az ő evangéliumában. Több minden áll az olvasó szeme előtt, nézzük meg!

Méreggel elegyített ecet. 34. vers.

Az első, amit a katonák tettek, mikor a Golgota helyszínére értek, hogy az Úr Jézusnak ecetet akartak adni, hogy igyon. Ezt még mielőtt keresztre feszítették volna. Márk úgy írja: „mirhás bort adtak neki inni.” (Márk 15:23) De ez a kettő egy és ugyanaz, mert egy ecetes, keserű bor volt, amit abban az időben a katonák is ittak. Ezt akarták neki adni. Alkohol volt, ami zsibbasztotta az érzékszerveket. Azért akarták adni neki ezt, hogy jobban elviselhesse a keresztre feszítéssel járó fájdalmakat. És íme, még ez is előre meg volt prófétálva: „szomjúságomban ecettel itatnak vala engem!” (Zsoltárok 69:21) De az Úr Jézus visszautasította ezt, nem ivott belőle. Azt akarta, hogy az ő beszéde és minden tette a kereszten nem egy elszédült, kába Megváltó szavai legyenek, hanem, mint aki teljesen józanon, ura a helyzetnek és önként áldozza fel életét a világ bűnéért.

Az evéssel, étkezéssel és étellel kapcsolatos szavak és kifejezések több, mint ezerszer fordulnak elő a Szentírásban, az angol fordításban az „ünnepi lakoma” további 187 alkalommal fordul elő. Az ünnepség magába foglalja a vidám, ünnepélyes hangulatot, és mélységesen társasági jelentést hordoz magában. Jó beszélgetések, történet mesélések, kapcsolat építések, és nevetés az étkezéssel legtöbbször egyidejűleg történő dolgok. Az ünnepek, mint például a Páska ünnepe, lelki ünnepek voltak, és egyenesen Istenre, az Ő nagyságára és megváltó munkájára irányították a figyelmet.

Azok az emberek, akik szeretik egymást, egymás társaságát, szeretnek együtt étkezni. Jézus ezt mondta tanítványainak: „és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt, hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székben ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.” (Lukács ev.: 22:29-30). Így szól az Ige Ézsaiás könyvében: „Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros velős falatokból, letisztult újborokból.” (Ézsaiás 25:6).

Tartottál már valaha rózsaszirmot a kezedben azon gondolkodva, mennyire törékenyek és finomak? A rózsáról úgy tartják, hogy ő a „Virágok Királynője”. Ez a gyönyörű virág a szeretet, szerelem, romantika, szépség és a gyönyörűség szimbólumává vált. Minden virága egyedi és különleges. A rózsák szívósak és törékenyek egyszerre. Különböző féle rózsák különböző illatúak. A rózsák kaleidoszkópszerű színválasztékban léteznek, több színben fordulnak elő, mint bármely más virág. Mivel évelő növények évről évre virágoznak.

Megfelelő gondoskodás mellett a rózsák nagyon hosszú életűek lehetnek. néha több száz évet is elérnek. A rózsák jól öntözött földben nőnek a legjobban, ahol megfelelőek a fényviszonyok. Noha téli időszakban nem virágzanak, javukra válik a metszés, amelyet a hideg idő miatt végeznek rajtuk.

Szeretnénk, ha úgy gondolnál a lelkipásztorod feleségére, mint egy rózsára. Ő a gyülekezeted királynője. Minden lelkipásztor feleség egyedülálló és szeretett a közösségben. Sok gyülekezeti tag azt mondja nekik van a „legjobb pásztor feleségük”. A pásztor felesége erős és törékeny egyszerre. A pásztor felesége számtalan megpróbáltatáson megy át, és ez a „metszési” folyamat jó a számukra, a már megtanult leckéket hasznosítva taníthatnak másokat a gyülekezetben. (Nem a mi feladatunk metszeni őt!) A pásztor felesége mást jelent minden nő számára a gyülekezetben. Akkor virágzik, amikor gondozzák, táplálják és „világosságban van”.

Az első imádságok, amelyek előjönnek sok szívből Istenhez, nyomorúság által vannak a kis egyetlen legkedvesebben szeretettekért. Nincs megírva, „És egy kis gyermek vezeti őket?” Ugyanez volt ezzel az emberrel is; Jézushoz lett hozva a problémák által; Jézushoz lett hozva egy gyermek iránti aggodalom miatt. Talán most is vannak a kedves olvasók között olyanok, akik olvassák ezt, mert nagy szenvedésben vannak: lehetséges, hogy egy kedves kisgyermek lebetegedett, és a szívük kiált Istenhez, hogy ha lehetséges, a drága élet óvja meg. Most a képernyő előtt vagy az imádság házában éreznek valami vigasztalást; de a szívük kész, hogy összetörjön az elveszítés miatt, amitől rettegnek. Imádkozunk, hogy az Úr tegye ezt a nyomorúságot a kegyelem eszközévé!