Sok ember így gondolkodik: ,,A mennyország tökéletes lesz, de egy bűntelen környezet még nem jelenti azt, hogy nem tudunk vétkezni; Ádám és Éva bebizonyította ezt. Egy bűntelen helyen éltek, mégis vétkeztek”.

Az igaz, hogy a Sátán megkísértette őket, de ő maga is egy tökéletes teremtmény volt egy tökéletes környezetben, aki ugyanúgy látta Istent. Nem csupán a mennyben nem volt bűn, hanem az egész univerzumban nem volt. A Sátán mégis vétkezett. Ezért úgy tűnik, hogy a menny tökéletessége nem garancia arra, hogy nem lesz bűn a jövőben.

Néhányan azzal érvelnek, hogy az emberi mivoltunk szabad akarattal jár, ezért minden bizonnyal képesek lehetünk a mennyben is a gonoszt választani. Ha ez igaz, akkor átélhetünk egy újabb bűnbeesést.

Nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon fontos kérdés.

HONNAN TUDHATJUK, HOGY NEM FOGUNK VÉTKEZNI?

Krisztus azt ígérte, hogy az Új Földön "halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel. 21:4). Mivel "a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23), ezért az ígéret, hogy nem lesz többé halál, arra is ígéret, hogy nem lesz többé bűn. Azok, akik soha többé nem halnak meg, soha nem vétkezhetnek, mivel a bűnösök mindig meghalnak. A bűn gyászt, sírást és fájdalmat okoz. Ha mindezek nem fordulnak többé elő, akkor bűn sem lesz többé.

Figyeld meg a Jelenések 21:4 utolsó részét: "mert az elsők elmúltak”. Ami a mert szót követi, meg is magyarázza, hogy miért nem lesz a mennyben gyász, sírás és fájdalom. Ezek a régi dolgok szerint voltak, amit örökre a hátunk mögött hagyunk. A bűn, ami mindezt okozta, többé nem fog létezni. Nem kell egy második bűnbeeséstől félnünk.

Az Írás kihangsúlyozza, hogy Krisztus egyszer halt meg a bűnökért, és többé nem kell meghalnia (Zsid. 9:26-28; 10:10; 1 Pt. 3:18). Isten igazsága leszünk (2 Kor. 5:21). Nem fogunk bűnt elkövetni ugyanabból az okból kifolyólag, amiért Isten sem vétkezik: ő nem tud vétkezni. Krisztus vére miatt többé soha nem leszünk képesek bűnt elkövetni.

"Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10:14). A mi Megváltónk örökre megvásárolta a tökéletességünket a kereszten, a feltámadással megpecsételve ezt.

"És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé” (Jel.21:27). Ez a szakasz nem azt mondja, hogy ha valaki tisztátalan, szégyentelen vagy csaló lesz, azt az embert ki fogják taszítani a mennyből. Teljesen nyilvánvaló a különbség a bűnösök és az igazak között. A Sátán és a gonosztevők a tűz tavába vettetnek örökre (A Jel. 20:10 és 21:8 az mutatja, hogy az Új Földön örökre el lesz választva a gonosz). A menny teljesen mentes lesz a bűntől, nem fenyeget minket a kísértés. Az Írás az utolsó két részben háromszor is az mondja, hogy akik bűnben vannak, azok nem mehetnek be soha a mennybe (Jel. 21:8, 27; 22:15).

A gonosz többé nem lesz befolyással ránk a mennyben, erre utal Jézus is, amikor ezt mondja: "Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek. És bevetik őket a tüzes kemencébe… Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában” (Mt. 13: 41-43).

A Zsidók 9:26 határozottan azt mondja, hogy Jézus feláldozta magát azért, hogy "félretegye a bűnt” vagy "megszüntesse a bűnt”. A bűn a múlté lesz.

Úgy fogunk feltámadni, mint akiket már nem lehet megvesztegetni (1 Kor. 15:22). A megvesztegethetetlen szó erősebb, mint a romolhatatlan. A feltámadt testünk és így az új lényünk is immunis lesz a romlásra. Mivel a bűn zsoldja a halál, mi pedig nem halhatunk meg, ezért nem is vétkezhetünk.

"Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róma 6:7). Krisztus nem hagyja, hogy sebezhetőek legyünk pont abban a dologban, amiért ő meghalt értünk. Mivel az igazságunk Krisztusban gyökerezik, aki örökké igaz, ezt soha nem veszíthetjük el.

SZABAD AKARATUNK LESZ A MENNYBEN?

Néhány ember úgy véli, hogy ha szabad akartunk lesz a mennyben, akkor szabadok leszünk vétkezni is, ahogy azt az első emberek tették. De Ádám és Éva helyzete más volt. Ártatlanok voltak, viszont nem lettek igazzá téve Krisztus által. Mi viszont igazak lettünk Krisztus bűnhődése által: "Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek” (Róma 5:19). Ha azt mondjuk, hogy a mienk Krisztus igazsága, de mégis vétkeznénk, az olyan, mintha azt mondanánk, hogy Krisztus is képes lenne vétkezni. Isten teljes mértékben megszabadított minket a bűntől- beleértve a bűnnek való kiszolgáltatottságunkat is.

Még most is "az isteni természet részeseivé lehetünk, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon” (1 Pt.1:4). A mennyben nem lesznek gonosz kívánságaink, nem lesz romlottság, és mindnyájan részesei leszünk Isten bűn nélküli tökéletességének.

Mit jelent az emberi szabadság? Néhányan azt állítják, hogy a szabad választásunk csak egy ideiglenes állapot a jelenlegi életünkre nézve, és ez a tulajdonság nem jellemez majd minket a mennyben. Viszont úgy tűnik, hogy a választás lehetősége pont az emberi mivolt egyik része. Nehéz elhinni, hogy Istennek tetszene az imádatunk, hogy ha nem is lenne más lehetőségünk, mint megadni ezt neki. Az egy dolog, hogy megengedi, hogy imádjuk őt. Az pedig egy másik dolog, hogy ránk erőltetné azt, automatikussá vagy önkéntelenné tenné. Krisztus udvarol az ő menyasszonyának; nem "megjavítja”, ezért annak nincs más lehetősége csak szeretni őt.

Képzelj el egy férjet, aki vágyakozik a felesége szeretete után, és hogy biztosítsa ezt a szeretetet, befecskendez egy vegyszert a nőbe, hogy eltávolítsa annak szabad akaratát, kényszerítve, hogy szeresse őt. Ez nem szeretet, ez kényszer. Miután azzá válunk Krisztusban, aminek a szuverén Isten teremtett, és annak látjuk őt, aki ő, akkor mindent -beleértve a bűnt- annak látunk majd, ami valójában az. Istennek nem kell korlátoznia minket. A bűnnek egyáltalán nem lesz vonzóereje. Szó szerint elképzelhetetlen lesz.

A vétkezésre való képtelenségünk nem feltétlenül sérti meg a szabad akaratunkat. Az, hogy nem lehetek Isten, egy angyal, egy nyúl vagy egy virág nem megsértése a szabad akaratomnak. A mennybéli új természetünk -Krisztus igazsága- egy olyan természet, ami képtelen vétkezni, ahogy egy gyémánt sem lehet puha, kék vagy vörös. Isten nem tud vétkezni, mégis egyetlen lénynek sincs nagyobb szabad akarata, mint neki.

Paul Helm teológus mondja: "A menny szabadsága tehát a bűntől való szabadság; nem csupán annyi, hogy a hívő szabad lesz a bűntől, hanem olyanná lesz, aki képtelen vétkezni. Nem akar vétkezni, és nem is akarja, hogy vétkezni akarjon”.

MEG LESZÜNK VALAHA IS KÍSÉRTVE?

Meg leszünk kísértve, hogy hátat fordítsunk Krisztusnak? Nem. Mi kísértene meg? Az ártatlanság valaminek (bűn) hiánya, az igazság pedig valaminek (Isten szentségének) a jelenléte. Isten soha nem vonná meg tőlünk a szentségét; ezért képtelenek vagyunk vétkezni.

Soha nem felejtjük el a bűn csúfságát. Akik szereztek már súlyos égési sérüléseket, nem éreznek kísértést arra, hogy besétáljanak egy tábortűzbe. Ismerve a halált és az életet, mi, akik megtapasztaljuk az életet, soha nem akarunk már visszamenni a halálba. Nem fogunk arra gondolni, hogy Isten visszatart valami jót tőlünk, vagy hogy a bűn a saját érdekeinket szolgálja.

A Sátánnak nem lesz semmilyen hozzáférése hozzánk. Ha lenne is, akkor sem lennénk megkísértve. Nem csak azt tudnánk, hogy mi az igazság, hanem azt is, hogy mi (volt) a bűn. Mindig tudnánk, hogy a bűnnek ára van. Minden alkalommal, amikor Jézus átszegzett kezeit látnánk, emlékeznénk erre. Úgy látnánk a bűnt, ahogy Isten látja azt. Már nem vennék körül az illúziók, ezért nem is lenne vonzó a számunkra.

Mivel a szívünk tiszta lesz, ezért az embereket is olyannak látjuk majd, amilyenek valójában, a mennyben minden kapcsolat tiszta lesz. Mindnyájan hűségesek leszünk életünk szerelméhez: Jézus királyunkhoz. Semmit nem tennénk a háta mögött, még akkor sem, ha megtehetnénk. Soha nem lenne bennünk vágy erre nézve.

Mindenkit szeretni fogunk, férfiakat, nőket, de csak Jézusba leszünk szerelmesek. Soha nem leszünk megkísértve, hogy lealacsonyítsuk, használjuk vagy bálványozzuk egymást. Soha nem hisszük el azt a kínzó hazugságot, hogy a legmélyebb szükségeinkre Jézuson kívül bárki más válasz lehetne.

Sokszor úgy viselkedünk, mintha az univerzum csak körülöttünk forogna. Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy minden Krisztusról szól, és nem rólunk. A mennyben a valóságot is olyannak látjuk, amilyen valójában az, ezért soha nem kell kiigazítanunk a gondolkodásunkat. Ez lesz a menny kopernikuszi forradalma- egy paradigmaváltás, amiben többé soha nem magunkat látjuk a gravitáció középpontjának. Krisztus lesz a vitathatatlan középpontunk, és nem is szeretnénk, ha ez másképp lenne.

TÉNYLEG TÖKÉLETESEK LESZÜNK?

Valaki ezt kérdezte: "Lesz olyan ember a mennyben, aki továbbra is idegesítő lesz? Az örökkévalóság elvégre hosszú idő!” A bosszúságot néha mások bűne, a mi bűnünk vagy mindkettő okozhatja. Mivel a bűnt száműzik, így a bosszúságot is. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek nem lesznek meg az egyéni sajátosságaik, csak azt, hogy nem gyökerezik meg bennünk a bűn, és senki nem alacsonyítja le, vagy utasítja el a másikat.

Jonathan Edwards mondja: "A világon a legjobb ember sem tökéletes. De a mennyben nem így van. Nem lesz jelen a szennyezés, a deformitás, a sértő hiányosság semmilyen formája, emberben és más dologban sem; a mennyben mindenki tökéletesen tiszta és szerethető lesz”.

A mennyben tökéletesen emberiek leszünk. Ádám és Éva is tökéletesen emberiek voltak, amíg nem vétkeztek. Akkor elvesztettek valamit, ami az emberségük eredeti része volt- erkölcsi tökéletességüket. Azóta a bűn átka alatt emberiek vagyunk, de nem tökéletesen emberiek.

Nem emlékszünk olyan időre, amikor ne lettünk volna bűnösök. Mindig magunkkal hordoztuk a bűn terhét. Micsoda megkönnyebbülés lesz, hogy nem kell a szemünket és az értelmünket kordában tartanunk. Nem kell védekeznünk a büszkeség és a bűnös vágyaink ellen, mert azok nem léteznek majd.

A mennyben nem csupán annál leszünk jobbak, mint amilyenek most vagyunk- jobbak leszünk Ádámnál és Évánál, még a bűnbeesésük előtt. A feltámadt testünk valószínűleg hasonlítani fog az övékhez, a bűnbeesés előttihez, de megváltott emberiség leszünk Isten ismeretével, kegyelmével.

Természetesen Ádám és Éva is velünk lesz a feltámadt testükben. Náluk jobban senki nem tudja majd, hogy miből maradtunk ki. Ők élhettek az eredeti földön, a bűnbeesés utáni földön és az új földön.

Milyen nagyszerű lesz az az öröm, amit nem szennyez be a bűn, amiből nem hiányzik semmi jó, ami szabadságot tud adni Isten dicséretére, aki minden mindenekben. Szent Ágoston

A mennyben tökéletesen emberiek leszünk, mégis végesek. A testünk tökéletes lesz abban az értelemben, hogy nem lesz beteg vagy nyomorék. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem lesznek korlátjaink.

A tökéletes kifejezést gyakran rosszul használjuk, amikor a mennybeli állapotunkat írjuk le. Van, aki azt mondja, hogy tökéletesen kommunikálunk majd, ezért soha nem leszünk a szavak hiányában. Ezzel nem értek egyet. Arra számítok, hogy sokszor nem tudjuk majd szavakkal leírni azokat a csodálatos dolgokat, amiket megtapasztalunk. Isten dicsősége előtt szótlanul fogok állni. Tökéletes leszek tudásban, de ez nem jelenti azt, hogy mindent vagy bármit megtehetek (Ádám és Éva tökéletesek voltak tudásban, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan feltalálták volna a nukleáris tengeralattjárókat, vagy meghatározták volna a gravitációt. Tökéletesek voltak, mégis végesek, ahogy mi is azok leszünk).

Valaki azt kérdezte, hogy ha bűntelenek leszünk, akkor még mindig emberek leszünk? Annak ellenére, hogy a bűn a lényünk egy része, nem létszükséglete az emberi mivoltunknak- valójában idegen attól. Ez az, ami elferdít és távol tart minket attól, akik egyszer voltunk- és akik egy nap leszünk.

A mennyben a legnagyobb felszabadításunk saját magunktól lesz. A büszkeségünktől, romlásunktól, önigazultságunktól, önelégültségünktől, képmutatásunktól- ezek mind örökre eltűnnek.

Frederick Buechner teológus és regényíró így láttatja az új énünket az új földön: "Minden eltűnt, ami Jeruzsálemet alkotta. Már békében járhatsz az utcákon. A gyerekek felügyelet nélkül játszanak a parkban. Nem járnak olyan idegenek az utcán, akiket ne tudnál jó barátként elképzelni. A város azzá vált, aminek mindig is megálmodták. Az új Jeruzsálem, ami a menny titka. Az új Chicago, Leningrad, Hiroshima, Beirut. Az új buszvezető, hot-dogos bácsi, varrónő, fodrásznő. Az új te, az új én, az új mi.”

MIBEN REMÉNYKEDJÜNK A BŰN NÉLKÜL?

Milyen reménységért éljünk? Ez több, mint a fájdalomtól való szabadság. A bűntől való felszabadításunk arra is szabaddá tesz, hogy teljesen emberek legyünk. Pál mondja: "Mert reménységben tartattunk meg” (Róma 8:24). Milyen reménység? Az előző vers elmondja: "a mi testünknek megváltása” (23. vers). Ez a végső feltámadás, amikor a halál teljesen felszívódik és a bűn megsemmisül, soha többé nem érhet hozzánk. Ez után kell vágyakoznunk, és ezért kell élnünk. A feltámadás sok mindent magába foglal- beleértve azt is, hogy nem lesz több bűn.

Vágyakozol-e minden nap, reményt lelsz egy feltámadt világban, egy feltámadt életben, a feltámadt Krisztusban és az ő feltámadt embereiben? Része-e ez az evangéliumnak, amit másokkal megosztasz? Pál azt mondja, hogy a halottakból való feltámadás a mi reményünk, amiben megtartatunk. Ez egy dicsőséges tetőpontja lesz Isten megmentő munkájának, ami az újjászületésünkkel kezdődött el. Ez vet véget minden bűnnek, ami elválaszt Istentől. Amikor felszabadulunk a bűntől és annak minden következményétől, a feltámadás szabaddá tesz arra, hogy együtt éljünk Istennel, nézzük őt, és élvezzük a folyamatos közösséget vele örökké, anélkül a fenyegetettség nélkül, hogy bármi újra közénk állna.

Isten őrizzen attól, hogy ennél kevesebben reménykedjünk. Örvendezzünk, ahogy megérezzük a megváltásunk magasságát, mélységét, hosszúságát és szélességét.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Szabó Edit