Az egyik neves bibliamagyarázó személy a következő vallomást tette: ,,Gyermekkoromban, a mennyország gondolata valóságos félelmet és rettegést okozott nekem. Jobban féltem a menny gondolatától, mint a pokol gondolatától. Mert a mennyországot úgy képzeltem el, mint egy olyan helyet, ahol folytonosan csak vasárnapok lesznek, folytonos, véget nem érő istentiszteletekkel, amitől soha örökké nem lehet majd szabadulni.” (David Lloyd George)

Elég sok mindent megtudhatunk a jelenlegi mennyországról a Jel. 6:9-11 szakaszból: „és mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.” Ebből a három igeversből hadd figyeljünk meg egy pár fontos jellemvonást, amit megtudhatunk a jelenlegi mennyországról:

1. Amikor ezek a mártírok meghaltak a földön, azonnal a mennyországba kerültek (9.v.).
2. Ezek az emberek a mennyben ugyanazok voltak, akik az Úr Jézusért életüket vesztették a földön. Ez egy folytonosságot bizonyít a mi földi életünk és mennyei életünk között. Ezeknek a mártíroknak a személyes történelmük visszanyúlik a földi életükre. Azok tehát, akik a mennybe kerülnek, nem más emberek lesznek, hanem ugyanazok a személyek.
3. A mennyben levő emberekre az ő földi életük kapcsán tekintenek és emlékeznek. Ezeket úgy ismerték és úgy azonosították be, mint akiket megöltek az Úr Jézusért.
4. Nagy szóval (hangosan) kiáltottak (10.v.). Ami azt jelenti, hogy képesek magukat hallható formában is kifejezni. Ez talán azt sugallja, hogy fizikai formájuk is lehet, olyan, amelyiknek vannak hangszálai, vagy más módja arra, hogy hallható módon kifejezzék magukat.
5. Felemelhetik hangukat. Ez arra utal, hogy ezek az emberek racionális, közlékeny és érzelmi lények, épp úgy, ahogy itt a földön is éltek és élünk.
6. Nagy szóval kiáltottak. Nem szavakkal. Ez utal arra, hogy a mennyben tökéletes egység és harmónia létezik.
7. A mártírok teljesen tudatuknál vannak, gondolkodnak, ismeretük van egymásról, Istenről, és a földön végbemenő helyzetről is.
8. Azt kérik Istentől, hogy lépjen közbe a földön, és cselekedjen értük: ,,meddig nem ítélsz még és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon…”
9. A mennyben levő emberek szabadok arra, hogy kérdezzenek Istentől, ami azt jelenti, hogy Isten kész bármikor meghallgatni őket. De ha kérdezhetnek, ez azt is jelenti, hogy tanulhatnak, vagyis ott tovább lehet ismeretet szerezni. Értelmet és bölcsességet tovább lehet kutatni, és ezek a mártírok keresik is ezt.
10. A mennyben levő emberek tudják jól, hogy mi történik jelenleg a földön. Tudják azt és felfogták, hogy Isten még nem gyakorolt ítéletet azokon, akik őket megölték.
11. A menny lakóinak van egy mély igazság- és bosszúérzetük. Amikor a mennybe jutunk, nem válunk passzívakká, érdektelenekké aziránt, ami a földön történik. Sőt, az ellenkezője az igaz. A mi igazságérzetünk és érdekeltségünk Isten munkájában sokkal nagyobb lesz. Nagyobb szomjúsággal keressük az igazságot! Isten és a menny lakói sem nyugodnak addig, amíg Isten ellenségei nem lesznek megítélve. Addig, amíg végre testünk feltámad, a bűn és a Sátán legyőzetik, a Földet újjáteremti Isten, és az Úr Jézus felmagasztaltatik mindenek fölé.
12. A mártírok világosan emlékeznek az ő személyes, földön eltöltött életükre (10.v.). Még arra is emlékeznek, hogy megölték őket.
13. A mártítok a mennyben ítéletért és igazságért könyörögnek az ő ellenségeik felett, akik még mindig gyilkolják az igazakat a földön. Együttéreznek a földön levő szentekkel, és közbenjárnak értük. Ez azt sugallhatja, hogy a mennyben levő szentek látják a földön levő szenteket, és imádkozhatnak is értük.
14. A menny lakói világosan látják Isten tulajdonságait: mindenhatóság, szentség, igazság stb. Ami arra enged következtetni, hogy sokkal jobban megértjük majd Isten ítéleteit és gondolatait.
15. A menny lakói mind egyedi és különálló személyek (11.v.): ,,adatának azoknak egyenként fehér ruhák.” Egyenként! Személyiségünk nem olvad össze! Különálló egyének maradunk a mennyben is.
16. Az, hogy fehér ruhát kaptak, azt sugallja, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy valamilyen fizikai formát, alakot öltsenek, amire felveszik a fehér ruhát. Testetlen lelkek nem tudnak magukra semmilyen ruhát ölteni. Igaz, hogy a ruhákat lehet jelképesen is értelmezni, de nem zárja ki annak lehetőségét, hogy fizikai, szószerinti értelme is lehet. A mártíroknak fizikai alakjuk volt, amit János valóságosan láthatott.
17. Isten megválaszol a kérdésükre (11.v.), ami azt sugallja, hogy a mennyben van és lesz kommunikáció, de azt is sugallja, hogy a mennyben sem fogunk mindent tudni, mert, ha mindent tudnánk, nem kérdeznénk semmit Istentől. A mártírok többet tudtak, több ismeretre szert tettek, miután Isten válaszolt nekik. Lesz lehetőségünk tovább tanulni ott, és több ismeretet szerezni.
18. Isten megígéri, hogy teljesíti a mártírok kérését, de azt mondja nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, várjanak. A menny lakói jelenleg reménységgel néznek elébe a jövőben beteljesedő ígéreteknek. A jelenlegi mennyország egyszerre és párhuzamosan létezik a földi léttel.
19. Van idő a jelenlegi mennyországban (10-11.v.). A mártírok egy időt feltételező kérdést tesznek fel: meddig még? Tudatában vannak az idő múlásának, és reménységgel néznek elébe Isten ítéletének a jövőben. Isten azt válaszolja, hogy még várniuk kell egy keveset, amíg bizonyos dolgok be nem következnek a földön. A várakozás is időt feltételez.
20. A mennyország lakóinak egy erős család és hovatartozás érzete van, mert úgy olvassuk: ,,amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma.” A földön levő szenteknek és a mennyben levő szenteknek ugyanaz az Atyjuk. Nem létezik semmilyen fal az Úr Jézus menyasszonyán belül. Mind testvérek vagyunk, azokkal is, akik a mennyben vannak. Egyetlen nagy családot alkotunk. Egy csodálatos összeköttetést látunk itt a földön történő események és szentek, valamint a mennyországban történő események és szentek között.
21. A mi mindenható Istenünk a legapróbb részletekig tudja, hogy mi történik és mi fog történni a földön. Minden egyes vércsepp, ami a szentekből ontatik, ismeretes Isten előtt. Minden szenvedésüket látja és ismeri Isten. Úgy tartják, hogy manapság évente több mint 150 ezer ember hal mártírhalált az Úr Jézusért. Átlagosan 400, egyetlen nap alatt. Isten ismeri mindegyik nevét és történetét. Ő azt is tudja, hogy még hány mártírnak kell meghalnia, és kész visszatérni, felállítani királyságát, ahogy az utolsó mártír is meghal.

Ezeket a megfigyeléseket a jelenlegi mennyországról mindössze három igeversből szedtük össze. Feltételezhetjük, hogy ami ezekre a mártírokra érvényes és igaz- ahogy ők ott élnek most- az mind igaz kell legyen minden eltávozott hívő emberre. Igaz lesz ránk nézve is.

A MENNY LAKÓI: EMLÉKEZNEK-E A FÖLDÖN ELTÖLTÖTT ÉLETÜKRE?

Ahogy láttuk a mártírok esetéből, ők nyilvánvalóan emlékeztek bizonyos dolgokra, amik velük történtek a földön, pontosan arra, hogy nagy szenvedésnek és üldöztetésnek voltak kitéve a földön. Ők emlékeztek tehát az ő mártírságukra, feltételezhetjük, hogy más dolgokra is emlékezhettek, ami a földi életük során történt. Valószínű az is, hogy a mennyben sokkal jobban fogunk emlékezni a földi életünkre, mint amennyire most emlékezünk. Látni fogjuk azt is, hogy milyen sokszor Isten és az Ő angyalai közbeléptek a mi életünk során, hogy megvédjenek minket, segítsenek rajtunk, sok esetben olyankor is, amikor mi nem is gondoltunk erre.

Miután meghalunk, mi számot kell adjunk Istennek a földi életünkről, annak részleteiről, tetteinkről, szavainkról. Azt jelenti, hogy a mi memóriánk, emlékezésünk sokkal elevenebb lesz akkor, mint most. Ha számot kell adjunk minden tettünkről és beszédünkről, akkor nyilvánvaló, hogy emlékezni is fogunk mindezekre a tettekre és beszédekre

A mennyei megjutalmazás tanítása épp azon nyugszik, hogy mennyire hűségesek voltunk itt, a Földön. Sőt, még azt is olvassuk a Jel. 19-ben, hogy a menyasszonynak, Isten népének adatik majd egy fehér ruha: ,,és adott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” A mi igazságos tetteink nem kerülnek a feledés tengerébe, hanem követnek minket a mennybe. A mennyei jutalom, amit ott élvezni fogunk, állandóan emlékeztet majd minket a mi hűséges és igaz cselekedeteinkre, amiket a földön tettünk. Mert, amit teszünk itt, a földön, az határozza meg a mennyei jutalmunkat a mennyben.

Az ember memóriája, emlékezőképessége része a személyiségének, személyiségünk alapvető alkotóeleme. Ha mi megőrizzük identitásunkat a mennyben (és meg fogjuk őrizni), akkor léteznie kell emlékeink folytonosságának a földről, egészen a mennyig. Mi ott nem más emberek leszünk, hanem ugyanazok maradunk, akiket Isten majd csodálatosan áthelyez a földről a dicsőséges mennybe. A menny megtisztít minket, de a mi eredetünket és történelmünket nem törli el. Kétség nélkül emlékezni fogunk Isten nagy tetteire, amiket életünkben véghez vitt, amikor vigasztalt, fenntartott és megerősített minket a szükség idején.

A MENNY LAKÓI: LÁTJÁK-E, HOGY MI TÖRTÉNIK A FÖLDÖN?

Ha a mennyország mártírjai tudják, hogy Isten még nem szolgáltatott igazságot a földön az ő ellenségeik felett, akkor világos, hogy a jelenlegi mennyország lakói láthatják, hogy mi történik a földön, legalábbis bizonyos dolgokat. Amikor Babilon is elpusztul, egy angyal rámutat a földön történő eseményekre és azt mondja: „Örülj őrajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel” (Jel. 18:20). Az angyal a menny lakóit szólítja meg, ebből is lehet következtetni, hogy a menny lakói látják, hogy mi történik a földön.

A Jel. 19-ik részében látjuk, hogy egy nagy sokaság a mennyben dicséri Istent bizonyos eseményekért, amik a földön történnek; ez megint azt bizonyítja, hogy közelről figyelik mindazt, ami a földön történik.

Mivel a menny szentjei visszatérnek majd az Úr Jézussal, hogy felállítsák királyságukat, ezért nehéz arra gondolni, hogy mindaz idő alatt, amíg azok a mennyben voltak, teljesen tudatlanok maradnak mindarról, ami a földön történik. A föld lakói lehet tudatlanok a menny lakóival szemben, de a menny lakói nem tudatlanok a föld lakóival szemben és azzal szemben, ami itt történik.

Ott van még egy történet az ószövetségből, amikor az endori halottidéző visszaidézi Sámuel prófétát Saul királynak. Az meg is ijedt, amikor meglátta Sámuel prófétát. De érdekes módon, Sámuel tudott mindenről, ami történt és amit Saul tett, pedig Sámuel halott volt. Igaz, hogy Isten is megjelenthette neki, de mégis valószínűbb az, hogy Sámuel azért tudta, mert a menny lakói nagyon is ismerik és követik a földön történő eseményeket.

A megdicsőülés hegyén, amikor az Úr Jézusnak megjelenik Mózes és Illés, olyan dolgokról beszélnek az Úr Jézussal, ami megint arra enged következtetni, hogy azok teljesen napirenden vannak mindazzal, ami a földön történik, nem tudatlanok. A megváltás nagy drámája itt bontakozik ki a földön, Isten előtt középpontban a föld és annak lakói állnak, hiszen ide fog visszatérni az Úr Jézus. Ez is arról beszél, hogy a mennyország jelenlegi lakói nagyon is jól tudják, hogy mi történik a földön.

Az Úr Jézus azt mondja a Luk. 15:7-ben: „nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” A 10.v-ben megint: „ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.” Nem azt mondja, hogy az angyalok örvendeznek, habár ők is tehetik, hanem azt, hogy örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt. Kik azok, akik örvendeznek? Isten mindenképp, de a szentek, az igazak, akik már ott vannak, azok is örülnek. De ha ők örülnek, amikor egy ember megtér, akkor világos, hogy tudniuk kell azt, hogy mi történik a földön.

A MENNY LAKÓI: IMÁDKOZNAK-E A FÖLD LAKOSAIÉRT?

Abból, amit a Biblia megoszt velünk, még arra is lehet következtetni, hogy az eltávozott hívők, akik most a mennyországban vannak, közbenjárnak értünk, akik még a földön élünk, legalábbis bizonyos mértékben.

Az Úr Jézusról tudjuk, hogy feltámadt és megdicsőült testtel a mennyben van, és ott Ő most közbenjár értünk. Létezik tehát legalább egy személy a mennyben, aki közbenjár a föld lakosaiért. A mártírokról is azt láttuk, hogy közbenjárnak a földön élő szentekért. Akárhogy is van, az Igéből az látszik, hogy vannak némelyek, akik eltávoztak és jelenleg a mennyben vannak, és közbenjárnak mindazért, ami a szentekkel történik itt, a földön.

Igaz, hogy a Bibliában sehol nem olvasunk olyan utasítást, hogy nekünk szentekhez kellene imádkoznunk, akik a mennyben vannak, hanem egyedül csak Istenhez. De az nincs kizárva, hogy a szentek a mennyben imádkoznak és közbenjárnak miértünk, akik még a földön élünk.

Ha meg van engedve nekik, hogy bizonyos dolgokat lássanak abból, ami a földön történik (és láttuk, hogy a mártírok esetében ez a helyzet), akkor várható is, hogy ezek a szentek imádkozni fognak testvéreikért a földön.

Ha mi azt hisszük a mennyországról, hogy az egy olyan hely, ahol tudatlanság és érdektelenség uralkodik a földi léttel kapcsolatosan, akkor azt is fogjuk feltételezni, hogy a menny lakói nem is imádkozhatnak a földiekért. Ha azonban elhisszük, hogy a menny lakói előtt nem ismeretlen mindaz, ami a földön történik, és azt is, hogy Istennel beszélhetnek az Ő tervét, céljait illetően, akkor feltételezhetjük azt, hogy imádkoznak is a föld lakóiért.

De honnan ered az a feltételezés, hogy a menny lakói teljesen el vannak zárva a föld eseményeitől? Egy olyan téves elképzelésből vagy feltételezésből, hogy a menny lakói csak akkor lehetnek boldogok, ha nem tudják mi történik itt a földön. Nézzük meg ezt az érvelést közelebbről.

A MENNYORSZÁG LEHET-E MENNYORSZÁG, HA A MENNY LAKÓI TUDATÁBAN VANNAK BÁRMI ROSSZNAK, AMI A FÖLDÖN TÖRTÉNIK?

A mennyország témájával foglalkozó nagyon sok könyvben azt találjuk, hogy mindazok, akik a mennyben vannak most, nem ismerhetik a földi embereket és eseményeket, mert akkor, látva a sok szenvedést és bűnt, boldogtalanságot okozna nekik, akkor pedig a menny nem lenne menny. Nem biztos, hogy ez az érvelés megállja a helyét. Hiszen Isten maga most is látja és tudja, hogy mi történik a Földön, de ez nem gyengíti a mennyországot az Ő számára, és ettől nem lesz boldogtalanabb. A menny, mennyország az angyalok számára is, pedig ők is tudják mi történik a földön. Sőt, az angyalok a pokolban levő gyötrelmeket is látják, de ez nem gyengíti az ő örömüket Isten jelenlétében. Ábrahám és Lázár látták a gazdag ember szenvedéseit a pokolban, de ettől még a Paradicsom Paradicsom maradt. Semmi, amit a földön láttak, nem rontotta meg vagy gyengítette az ő örömüket vagy élvezetüket a mennyországban (de itt újból megemlítjük, hogy ebből a történetből nem szabad egyből arra következtetni, hogy a menny lakói állandóan betekinthetnek a pokol világába).

Az is lehetséges, hogy habár az öröm uralkodni fog a jelenlegi mennyországban is, ideiglenes szomorúságot is lehet érezni ott azért, mert a földön még mindig jelen van a bűn és fájdalom. Az Úr Jézus szomorkodott a bűn miatt, amikor a földön járt. Vajon most a mennyben már nem szomorkodik, amikor látja a bűnt? Vajon nem fáj neki az, amikor az övéit üldözik és verik? De igen. Azt mondja Saulnak az Úr Jézus: ,,Saul, Saul, miért üldözöl engemet?” Amikor Saul megkérdezte, hogy ki ő, azt válaszolta: ,,én vagyok Jézus, akit te kergetsz, üldözöl.” Az Úr népét üldözte Saul, de az Úr Jézus együttérzett az ő népével. És most is együttérez.

Felmerül akkor a kérdés, ha az Úr Jézus, aki most a mennyben van, érezhet szomorúságot, bánatot követői miatt, vajon a menny többi lakója nem tapasztalhatja ugyanezt? Mert egy dolog nem sírni többet, amikor már nem lesz miért sírni, ami az Új Földön lesz csak, de más dolog nem sírni többet, amikor még szenvedés és bűn van a földön. Vajon az Úr Jézus jelenlétében megszűnik a mi együttérzésünk azok iránt, akik a földön élnek?

Ne felejtsük el azt sem, hogy a Jel. 21:4 az az igevers, amit a leggyakrabban idézünk a menny örömével kapcsolatosan, kifejezetten a végleges és örök mennyországra vonatkozik, vagyis az Új Földön található életre: ,,És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” De ez az ígéret akkor hangzik el, miután a régi világ megszűnik, a nagy Ítélet után, ami a nagy Fehér Trón, Királyiszék előtt történik majd meg, miután minden, ami régi, elmúlik. Mert az előző vers így hangzik: ,,és hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük.”  Egyértelmű, hogy itt az Új Égről és Új Földről van szó.

Értsük meg hogy a jelenlegi mennyország és a végleges, örök mennyország nem egy és ugyanaz. Biztosak lehetünk abban, hogy az Új Földön nem lesz semmilyen bánat, fájdalom, sírás. Habár a jelenlegi mennyország egy sokkal jobb hely, mint ez a bűnnel telt földi lét, ami átok alatt van, de a Szentírás nem tanítja azt, hogy a jelenlegi mennyországban nem érezhetünk semmilyen bánatot.

A jelenlegi mennyország öröme NEM tudatlanságból ered, mintha Isten ott el kellene zárja a szenteket attól, hogy tudják mi történik a földön, mert, ha tudják, akkor már nem lesznek boldogok. A szentek most egy bűn nélküli környezetben élnek, közösségben Istennel, az Úr Jézussal, egymással. Akik Krisztus jelenlétében vannak most, nagy örömet találnak Isten imádatában folyamatosan. Mivel Isten állandóan munkálkodik a Földön, a szentek a mennyben állandóan dicsérik őt, látva azt, hogy miket tesz, ahogy az embereket vonzza magához. De azok a szentek reménységgel várják azt is, hogy az Úr Jézus visszatérjen ide, hogy megtörténjen a feltámadás, hogy új testet kaphassanak, és hogy az Új Földön élhessenek.

Mert ott, és csak ott éri el tetőfokát Isten megváltói munkája, ott és csak akkor törli ő el teljesen a bűnt, a gonoszt, minden szenvedést és fájdalmat. Ott lesz tehát a szentek öröme teljes és végleges.

Közben mi, akik itt lakunk még e haldokló földön, örvendhetünk, és meg lehetünk nyugodva azok felől, akik már az Úrnál vannak. Igen, gyászolunk értük sokszor, de nem úgy szomorkodunk, mint akiknek nincs reménységük. A mi elválásunk csak egy rövid időre szól, mert lesz egy nagy viszonttalálkozás. Nem veszítettük el őket, mert tudjuk, hogy hol vannak. Ők most az Úr örömében élnek az Ő jelenlétében, egy csodálatos helyen, amit az Úr úgy hívott, hogy paradicsom. De egy napon mi is ott leszünk, és mindenkor az Úrral leszünk, és vele maradunk.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Szerkesztette: Szabó Edit