Találkozunk-e olyan személyekkel a Mennyországban, akiket a Szentírásból vagy az egyháztörténeti feljegyzésekből ismerünk? Minden kétséget kizáróan, igen. Jézus azt mondta együtt ülünk az ünnepi vacsorán Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal (Máté ev. 8:11). Ha velük ülhetünk az asztalnál, akkor bizonyosan másokkal is találkozhatunk. Mit tesznek az emberek a vacsora asztalnál? A közép keleti kultúrákban a vacsora nem csak a jó ételekről és italokról szól, hanem kapcsolatépítésről és kapcsolat ápolásról is, beszélgetések és történet mondások ideje ez.

Kivel fogunk beszélgetni a Mennyben? Én szeretném megkérni Máriát, hogy mondjon történeteket arról, milyen volt az Úr Jézus gyermekként. Örülnék, ha beszélgethetnék Simeonnal, Annával, Erzsébettel és Keresztelő Jánossal is. Szívesen hallgatnám Noét, hogyan élt az özönvíz ideje alatt a bárkában. Kíváncsian hallgatnám Mózes szemszögéből, hogy milyen volt akkor az Istennel töltött idő ott a hegyen. Szeretném megkérdezni Illést, hogy milyen volt a tüzes szekereken egyenesen a Mennybe ragadtatni és Énókot és a feleségét is, hogy milyen volt, amikor Isten őt magához vitte.

Szeretnék beszélgetni Máriával, Mártával és a testvérükkel, Lázárral. Megkérném az embereket, hogy mondjanak el mindent, amit még nem tudunk a Szentírás történeteiről vagy az egyháztörténelemből. Szeretnék pár millió új történetet hallani. Nyilván, egyszerre csak egyet, így több ezer évig is eltarthatna. Elképzelem, hogyan ízlelgetjük majd ezeket a csodálatos történeteket, kérdezgetjük egymást, együtt nevetünk, és csodálkozva bólogatunk.

Mindannyiunknak meglesz a magunk története, amit elmondhatunk – meglesznek az emlékeink és a tehetségünk, hogy jól el tudjuk mondani őket. Most is, épp ma, éljük azt az életet, amelyről egykor mesélhetünk. Az örökkévalóság gondolatával a szemeid előtt éled a mát? Lesznek új kalandjaink az Új Földön, amelyekből újabb történetek születnek majd, de úgy hiszem ennek az életnek a történetei mindig érdekesek maradnak a számunkra.

Várhatjuk, hogy újra találkozhassunk sok régi barátunkkal épp úgy, mint édesanyánkkal és édesapánkkal.  Várhatjuk, hogy találkozhassunk William Careyvel, Hudson és Maria Taylorral, Amy Carmichellel, Jim Elliottal, Charles Spurgeonnel, Dwight L. Moodyval, Harriet Beecher Stoweval, az Amistad rabszolgáival és másokkal.

Ki van a te listádon?

Szolgálod-e úgy Krisztust a mában, hogy valaki listáján ott legyél?

FOGUNK-E TÖREKEDNI ÚJ KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA?

Szeretnék ismét időt tölteni azokkal az emberekkel, akik fiatal keresztyénként nagy hatással voltak az életemre. Nem tudom hány felmenőm volt keresztyén. Lehet nem sok. De alig várom, hogy találkozhassak azokkal, akik azok voltak és hallhassam a történetüket.

Szeretnék időt tölteni a fogyatékkal élő barátaimmal és látni, hogyan élvezik az életet az addigi korlátoktól mentesen, új testükben, teljesen megújultan. Várom az érdekes beszélgetéseket azokkal, akik itt a földön Alzheimer kórosan fejezték be a tanulmányaikat.

Szeretnék időt tölteni a mártírokkal, olyanokkal, akiknek olvastam a történetét. A legtöbbjük nem is ismerte egymást itt a földön, de a Jelenések 6:9-11 arról beszél szoros közösségben vannak a Mennyben.

Minden bizonnyal sok új kapcsolatot alakítunk ki, amelyek talán közös érdeklődési körön, tapasztalatokon vagy e földi közös történeten alapulnak majd. Ha különösképpen érdekel Róma az I. században, talán majd ott megismerhetsz olyanokat, akik abban a korban éltek ott.

Beszélgethetünk angyalokkal, akik látták, hogyan teremtetett a Föld és társaik lázadásának is szemtanúi voltak. Találkozni fogunk azokkal az angyalokkal is, akik őrangyalaink voltak és szolgáltak felénk földi életünk folyamán. Nem várod, hogy kérdezhess tőlük valamit?

Ha a beszélgetéseink csupán a Föld múltjára határolódnának, valószínű kimerülnénk a beszédtémából úgy ötvenezer év alatt. De ott lesz az a hatalmas szépség, hogy legalább annyi érdekes dolog lesz a mennyben, mint itt a földön, sőt sokkal-sokkal több. Sosem fogunk kifogyni a témából. Nem merülnek ki a tartalékjaink, mert naponként újra töltődnek és egyre csak bővülnek.

HA A SZERETTEINK A POKOLBA KERÜLNEK, NEM LESZ – E KESERŰ SZÁMUNKRA A MENNYORSZÁG?

Sok embernek vannak vagy voltak szerettei, akik nem ismerték Krisztust nem hittek Benne. Néhányan úgy vélik, hogy a Mennyországban nem fogják tudni az emberek, hogy van pokol. Azonban ez azt sugallaná, hogy a Menny öröme attól függ majd mennyire tudunk eltekinteni a pokol valóságától, ezt pedig sehol sem tanítja a Szentírás.

Akkor, hogyan örülhetünk a Mennyországnak, tudva azt, hogy egy szerettünk a pokolban van? J.I. Packer kissé nehézkes ám biblikus választ ad erre:

Isten az Atya, (Aki most arra hívja az emberiséget, hogy elfogadják a békéltetés evangéliumát, amelyet Krisztus halála mindenki számára biztosított) és a Fiú Isten (Aki a mi bíránk lesz, Aki sírt Jeruzsálem felett) a végső ítéletkor igazságot szolgáltatnak a lázadó emberiség felett. Itt bele tekinthetünk mennyire szent és igaz Isten, Isten helyesen fog cselekedni, igazságot szolgáltat és minden ellenségét végleg eltávolít és mindent visszavesz, amit azok bitoroltak…(Olvasd csak el a Máté ev. 25, János ev. 5:22-29, Róma 2:5-16, 12:19, 2.Thesszalonika 1:7-9, Jelenések 18: 1-19:3, 20:11-15 és tisztán fogod látni ezt). Isten igazságosan fog ítélni és minden angyal, a szentek és mártírok dicsőíteni fogják Őt ezért. Tehát, elkerülhetetlenül valóságos, hogy mi is velük együtt egyet fogunk érteni Isten igazságszolgáltatásával, igaz ítéletével olyan emberek felett, akik lázadók voltak és maradtak, akkor is, ha itt ismertük és szerettük őket.

A Mennyben mindent új és sokkal jobb szemszögből látunk majd. Teljesen egyetértünk Isten ítéletével a gonoszok felett. A Mennyben a mártírok arra kérik Istent, hogy hozzon ítéletet a romlott emberiség fölött (Jelenések 6:9-11). Amikor Isten ítéletet tesz a gonosz Babilon városa felett, a Mennyben azt mondják: „Örülj neki te menny, és örüljetek, ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta az ítéletet értetek.” (Jelenések 18:20).

A pokol önmagában sötét hátteret szolgáltat majd Isten ragyogó dicsőségének és felfoghatatlan kegyelmének. Ez arra késztette Jonathan Edwardsot, hogy ezt mondja: „Amikor dicsőségben a szentek látni fogják az átkozottak gyászos állapotát, mennyire megvilágítja ez saját helyzetük áldottságát, amely túláradóan, mindent meghaladóan másabb lesz ettől. Látva az örökre átkozottak szörnyű nyomorúságát, megértik azt, hogy ők is ugyanezt érdemelték, és csak Isten szuverén kegyelme volt, semmi más, ami őket mássá tette.”

Sohasem fogjuk megkérdőjelezni Isten igazságosságát azon csodálkozva, hogy hogyan küldhet jó embereket a pokolba. Inkább telve leszünk az Ő kegyelmének szépségével, azon csodálkozva, hogy milyen nagy dolgot tett azért, hogy a rossz emberek Mennybe mehessenek. Soha többé nem lesz az az illúziónk, hogy a bukott emberek lehetnek jók Krisztus nélkül.

A Mennyországban tisztán látjuk majd, hogy Isten minden egyes embernek kinyilatkoztatta magát, hogy mindenkinek, minden szívnek adott lehetőséget a megtérésre, hogy válaszoljanak az Ő hívására (Róma 1:18-2:16). Azok, akik hallották az evangéliumot nagyon sok lehetőségük volt válaszolni Krisztusnak (Róma 10:13-17), de minden hitetlen a bűn miatt visszautasította Krisztusnak a teremtésben, a lelkiismereten vagy az evangéliumon keresztüli kinyilatkoztatását az ő számára.

Mindannyian pokolt érdemlünk. Senki sem érdemli meg, hogy a Mennybe jusson. Jézus azért halt meg a kereszten, hogy mindenki számára felajánlja a megváltást (1.Jázos 2:2). Isten tökéletesen szuverén és nem akarja, hogy bárki Krisztus nélkül haljon meg (1.Timótheus 2: 3-4, 2.Péter 3:9). Mégis sokan elvesznek majd a hitetlenségük miatt (Máté ev. 7:13).

Megértjük és magunkévá tesszük, milyen nagy Isten szentsége és igazsága. Dicsőíteni fogjuk Őt a jóságáért és kegyelméért. Isten lesz az örömünk forrása. A pokol távoli árnyéka nem fog Istenben gyökerező örömünkre borulni. (Mindennek ösztönöznie kell bennünket, hogy megosszuk az evangéliumot családunkkal, barátainkkal, szomszédainkkal és az egész világgal).

Meg fogjuk érteni a 2Péter 3:9-ben írt igazságokat: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” Csodálni fogjuk Istennek irántunk és szeretteink iránt tanúsított türelmét, és azt, hogy hogyan tartotta vissza sokáig a jogos ítéletet azért, hogy időt adjon a megtérésre.

Még ha elkerülhetetlenül keményen is hangzik, ezt a gondolatot ajánlom tovább gondolni: valamiféle értelemben egyetlen szerettünk sem lesz a pokolban, hanem csak némelyek, akiket egykor szerettünk. A mennybeli társaink felé a szeretetünk egyenesen Istenhez kötött. Őt fogjuk bennük látni. Nem fogjuk többé szeretni azokat, akik a pokolban lesznek, mert amikor meglátjuk Jézust olyannak, amilyen Ő valójában, akkor csak azt fogjuk szeretni és nem vágyunk mást szeretni, csak azt, ami vagy aki Őt dicsőíti, Neki tetsző, Őt tükrözi. Mindaz, amit szerettünk azokban, akik meghaltak Isten szépsége volt, amelyet egyszer vagy többször megláthattunk bennük. Amikor Isten örökre eltávozik tőlük, akkor úgy hiszem többé már azok nem lesznek az Ő képmásának hordozói, és nem tükrözik semmiben az Ő szépségét. Még ha ugyanazok az emberek is lesznek attól, de Isten nélkül megfosztatnak minden jellemzőtől, ami bennük kedves, szeretetre méltó volt a számunkra. Éppen ezért, valamiképp ellentmondásos, de nem lesznek többé azok az emberek, személyek, akiket mi szerettünk. Nem lehet biblikusan alátámasztani ezt, de valószínű igaz, akkor is, ha ez a gondolat rettenetes.

Nem csak a Mennyben hanem míg itt élünk ezen a földön is Isten a „minden vigasztalás Istene” a számunkra (2. Korinthus 1:3). Minden keserűség, amely most ér eltűnik majd az Új Földön. Épp olyan biztos ez, mint amilyen bizonyos, hogy eltűnik a sötétség, ha felragyog a fény. „És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21:4).

Ez Isten ígérete a számunkra. Nyugodjunk meg ebben a drága ígéretben.

Teljesen meg lehetünk győződve arról, hogy a pokolnak semmilyen hatalma nem lesz a Mennyország felett, a pokol nyomorúságai soha nem fogják beárnyékolni a Mennyország örömét.

LESZNEK NÉZETELTÉRÉSEINK?

Mivel végesek és egyediek vagyunk és mert sohasem fogunk mindent tudni, lehet nem fogunk mindenben egyetérteni egymással a Mennyben. Számtalan dologban egyetértünk majd és rácsodálkozunk, hogy lehetett olyan, hogy valamit másképp láttunk. De valószínű, hogy különbözni fog az ízlésünk az ételek, öltözködés, zene vagy más dolgok tekintetében. Lesznek beszélgetéseink talán meg is vitatunk dolgokat, amelyeket nem értünk majd. Azonban, nem lesznek keserű viták, személyek ellen irányuló támadások, félre informált pletykák, és nem büszke elutasítás, hogy másnak is lehet igaza.

Lehet némelyeknek több betekintése lesz dolgokba, másoknak pedig nem. Néhányan jobban értünk meg egy dolgot, míg mások más valamit értenek meg jobban. A hitünk és tudásunk naprakész lesz, de nem teljes, mert nem leszünk mindenütt jelenvalók. Ádám bűnnélküli volt mégis szüksége volt valaki másra is. Még a bűneset előtt is, meglehet, hogy ő és Éva különböző szemszögből láttak dolgokat. Nem minden nézetkülönbség gyökere a bűn.

Más véges teremtmények társaságának velejárója a beszélgetés, megvitatás, amely előrelépéshez, fejlődéshez vezet az együttműködés által. Ez az együttműködés, szinergizmus, magába foglalja a különbségeket és a különböző nézeteket. Lehet Mihály és Gabriel angyaloknak, akik bűn nélküli lények különböző véleménye egy hadi stratégiáról? Tudnak annyira különbözőképpen gondolkodni, hogy más legyen a véleményük? Miért ne lehetne igaz?

Még akkor is, ha Krisztus mindig tökéletes bepillantást ad majd a dolgokba, ez nem azt jelenti, hogy mi mindent tökéletesen értünk majd. Isten tanulóknak teremtett bennünket, ez a végességünk velejárója.

Ha mindig ugyanúgy látnánk mindent, akkor mi lenne a célja annak, hogy királyok és bírák legyenek az Új Földön? Azért van erre szükség, mert Isten ilyennek teremtett bennünket. Ő a legnagyobb hatalom, de ad hatalmat az embereknek is. Nem a bűn velejárója a hatalmi viszony, ez egyszerűen Isten tervezése, amely Benne áll fenn (János ev. 8:28). Azt is mondja az Ige, hogy angyalokat fogunk ítélni, vajon nézeteltérés miatt kell majd döntenünk? Ha bűntelen emberek különbözően látnak dolgokat, lehet-e szükségük bölcs tanácsra?

Az egyediségünk és különbségeink a bűneset előtt léteztek és mindig létezni fognak. Egyedül Isten tudása és bölcsessége végtelen. Így hát, várhatók nézőpontbeli különbségek közöttünk, de joggal várhatjuk, hogy képesek leszünk ezeket sértések nélkül rendezni. Képzeld csak el, hogy képes leszel úgy kérdezni, hogy nem sértesz vele és úgy felelni, hogy nem véded magad. Nem lenne mennyei?

MEGOSZTJUK EGYMÁSSAL A FELFEDEZÉSEINKET?

Sok barátság megosztott tapasztalatok folyamán fonódik. Együtt tenni dolgokat összeköt bennünket. Ez igaz lesz az Új Földön is. Kapcsolatokat szővünk, miközben felfedezzük és csodáljuk Istent és a teremtett világmindenséget.

Nem lenne csodálatos együtt menni a Mennybe? Tulajdonképpen ez pontosan az, amiről az ige beszél, hogy be fog következni. Még ha a köztes mennyországba is kerülünk egyenként, amikor meghalunk, mindannyian állampolgárai leszünk az Új Földnek. Mindannyian feltámadunk majd együtt és az Új Földre érkezünk együtt.

Az örökkévalóságon át teljes, emberi életet élünk majd,

felfedezve és gondot viselve az Isten által teremtett világra az Ő dicsőségére.

Lenyűgöző távlatok nyílnak előttünk,

miközben tanuljuk szolgálni Istent az újjá szült univerzumban.

- EDWARD DONELLY -

Fel fogjuk fedezni azt, amit soha senki még nem látott. Megosztjuk egymással a felfedezéseink, kézen fogva egymást ezt mondva „Muszáj velem jönnöd, hogy te is lásd!” Lesznek dolgok, amiket egyedül fedezünk fel, és örülni fogunk azoknak a dolgoknak, amiket mások fedeznek fel. Meg fogjuk osztani mindazt, amit tudunk.

Amikor valaki megkérdezi „Emlékszel, amikor Isten megteremtette az Új Földet és az Új Jeruzsálem alászállt, hogy Ő örökre velünk lakozzon? Mindannyian bólogatnánk és azt mondanánk „Persze, hogy emlékszem, hogyan is felejthetném el, hiszen ott voltam.”

Milyen lesz majd azoknak, akik elgyengülve, idős korban haltak meg, megtenni az első lépéseiket a dicsőséges testükben? Várjuk, hogy újra láthassuk elköltözött édesanyánkat és édesapánkat „délcegen” és, hogy magunk is ilyenek lehessünk.

Milyen dicsőséges lesz ez az unokáknak és nagyszülőknek vagy az unokáknak és dédszülőknek, akik sohasem ismerték egymást – hogy együtt örülnek majd a fiatalságnak a városban a mezőkön, a hegyeken, és az Új Föld vizei mellett. Csodálatos lesz együtt sétálni, együtt tenni új felfedezéseket és együtt dicsérni Jézust!

EGYÜTT FOGJUK-E SZEMLÉLNI AZ ÚJ TEREMTÉST?

Isten megkérdezte Jóbot: „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod ki szabta meg annak méreteit vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?” (Jób 38:4-7)

Ez a kép arról szól, hogy az angyalok, akik maguk is teremtmények szemtanúi voltak annak, ahogyan Isten az első földet megteremtette. Világossá teszi az Ige, hogy részünk lesz majd abban a kiváltságban, hogy azokkal a valós angyali lényekkel együtt, akik az első föld teremtésének is szemtanúi voltak, szemtanúi lehessünk az Új Föld teremtésének.

János látomásában, miután látta az emberiség feltámadását ő látott „egy új eget és új földet, mert az elsők elmúltak…Láttam a Szent Várost, az Új Jeruzsálemet, amely a mennyből szállt alá” (Jelenések 21:1-2).

Bár az Ige ezt így nem mondja ki, az Új Föld teremtése ugyanúgy fokozatosan is kibontakozhat, ahogyan a régi föld teremtése. Az első föld lakhatatlan volt és üres és sötét (1.Mózes 1:2). Isten akkor megteremtette a világosságot és a következő napokon a vizet, az eget, felhőket, száraz földet, növényeket, maghozó füvet és fákat, napot és holdat és a csillagokat és a teljes égboltot. Aztán megteremtette a vízi állatokat, madarakat és a többi állatot. Végül megalkotta az embert.

Isten újat teremthet a régiből az Új Földön. A régi vizekből megteremtheti az új vizeket. A Róma 8 elmondja, hogy a régi föld növényeit és állatait újjá teremti az Új Földön, éppen úgy, ahogyan megteremti a feltámadás utáni testünket a régi genetikai állomány szerint hasonlót.

Ez alkalommal, azonban az emberiség hamarabb létezik majd, mint az Új Föld. De ahogyan Ádámmal és Évával is tette, Isten teljesen elkészíti és befejezi, mielőtt még rá tehetnénk a lábunk. Talán a hatodik napon, Isten odavisz bennünket és beléphetünk az Új Földre, hogy Isten dicsőségére élhessünk ott.

Lehet látni fogjuk Istent, hogyan munkálkodik egy másik teremtő héten át, csodálva az egyenként kibontakozó csodáit. Természetesen, mivel az Új Föld születése, a régi föld feltámadását jelenti, a teremtés akár azonnali is lehet. Bárhogyan is, elképesztő lesz, és mi látni fogjuk, és csak csodáljuk és tapsoljuk.

Éppen úgy, ahogyan Isten bemutatta Évát Ádámnak a teremtéskor, Krisztushoz is oda vezeti majd az Ő menyasszonyát az Új Földön.

Ámulni fogunk a csodálatos teremtettség láttán az Új Földön, és aztán már örökké ott élünk majd, a mi szeretett Jézusunkkal, Királyunkkal.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Kelemen Krisztina