És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincs hitetek?  

Az Ige bátorítani szeretne minket, kishitűeket, hogy növekedjünk a hitben. Itt állnak előttünk ezek a tanítványok, akik egész nap Mesterükkel vannak, hallják a tanítást, azt is, ahogy az Úr elmagyarázza nekik a mennyei igazságokat. Azt gondolhatták magukról ezek után, hogy hitük igenis erős. Azonban kiderült, hogy a tanítványok hite igen gyenge, amiért is az Úr Jézus egy feddéssel fordul feléjük. Megfeddi őket azért, mert kicsinyhitűek. Nem azért feddi meg őket, mert felébresztették, azt jól tették, hanem azért, mert féltek és nem volt hitük. Mindezt finoman, szeretettel teszi – így bánik az Úr Jézus az övéivel, szelíden feddi őket!

E témakörön belül, most az értelmezési módszereket fogjuk tárgyalni. Elég gyakran mi mind valamilyen értelmezési feltételezéssel közeledünk a Szentíráshoz. Sok esetben a mi értelmünk zárva marad egy bizonyos Igei szöveg jelentése előtt azért, mert eleve előítéletektől teli gondolatokat illesztünk a szövegbe, olyan gondolatokat, amelyeket vagy másoktól hallottunk, vagy a saját kultúránkból emeltünk ki, de amik nem egyeznek a Szentírással.

Kissé elábrándoztam, majd visszazökkenve a valóságba azon kaptam magam, hogy a ,,Zene nem szól már” című éneket éneklem. Megdöbbentett, amikor rájöttem, hogy mivel kívülről tudom az éneket, és jól is ment, csak úgy magától haladtam tovább a sorokkal. Valószínűleg te is emlékszel a refrénre: ,,Adj nekem, Uram, imádó szívet, ami csak rólad szól, Jézus.”

Matt Redman 20 évvel ezelőtt írta ezt az éneket, ami azt jelenti, hogy a modern dicsőítés 20 évvel ezelőtt indult el az Egyesült Királyságból, és végigsöpört az egész világon. Az alapot a 70-es évekbeli Jézus-mozgalom valamint a 80-as évekbeli millióegy kórus adta, ami aztán elvezetett Redman, Tomlin, Delirious, Sonicflood és sok más csapat felemelkedéséhez a 90-es években. Nem lehet tárgyilagosan meghatározni a mozgalom kezdetét, de szerintem az a nap volt az, amikor Watfordban, az angliai Soul Survivor gyülekezet pásztora, Mike Pilavachi kikapcsolta a zenészcsapat hangerősítőjét.

„Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették őt ezekkel a szavakkal: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?” - Márk 4:38

Az idézett szövegrészlet alapján kijelenthető, hogy Jézus tanítványai válsághelyzetben két dolgot tettek: könyörögtek és enyhén Jézust hibáztatták. Előfordul, hogy a hívő ember is Istent hibáztatja, mert néha az a benyomásunk, hogy nem törődik velünk. Mi magunk is, idegen emberek felé úgy mutatjuk ki a szeretetünket, hogy megtanuljuk a nevüket, míg hozzánk közelebb álló emberekkel szemben pedig nagymértékű figyelemmel. Első benyomásra logikusnak tűnik válsághelyzetekben azzal vádolni Istent, hogy nem szeret minket eléggé.

Nem véletlen, hogy Pál apostol részletesen leírt védőbeszédet fogalmazott meg a fizikai feltámadásról a Korinthusbeliekhez írott levelében, akiket a görög dualista filozófiai irányzat erősen befolyásolt. Azt tanították nekik, hogy a lelki és fizikai dolgok összeférhetetlenek. Azonban, Krisztus, abban, ahogyan testet öltött és feltámadt, ezt mind lelki-mind fizikai síkon bizonyította. Megváltása nem csak a lelkeknek szólt, hanem a fizikai világnak is.

Platon volt az „első nyugati filozófus, aki megfogalmazta, hogy a valóság alapjaiban vagy valami ideális, vagy pedig elvont, absztrakt.” E szerint, az, hogy a lelki világot fizikai szemszögből, fizikai értelemben közelítsék meg vagy, hogy megpróbálják Isten jelenlétét a fizikai világban felfedni rossz megközelítésnek számított. „Platon számára… a test akadályt jelentett, amely nem csak ellenszegül a léleknek, hanem annak börtönévé válik.” (Phaedo 65-68, 91-94).

Hálás vagy minden helyzetben? Talán nemrég szűnt meg a munkahelyed a nehéz gazdasági helyzet miatt. Talán megromlott az egészséged, vagy elvesztettél egy közeli személyt. Ezek különösen nehéz helyzetek. Mindazonáltal számos okunk lehet a hálára. Nézzük meg együtt egy olyan ember történetét, akinek minden oka megvolt a keserűségre – de mégsem keseredett meg.

Tudta, hogy a folyóson legközelebb hallható lábnyomok majd az őrök közeledtét jelzik, akik a kivégzőhelyre viszik őt. Ágya a kemény, hideg padlókő a szűk, nyirkos cellában. Alig telt el egy óra az állandó sérülést okozó bilincsek levétele óta, és a kezét és lábát vágó vaspánt szorításától.

Az Úr Jézusnak ezt a csodáját Máté, Márk és Lukács is megörökíti. (Mt 8:23-27, Mk 4:35-41, Lk 8:22-25). Két alkalommal van feljegyezve, hogy az Úr Jézus lecsendesíti a tengert, ez az első, amivel foglalkozunk. E csodát, az Úr Jézus egy hosszú és fáradságos nap végén viszi véghez. Aznap sokat tanított, próbára is volt téve. Megvádolják azzal, hogy gonosz szellem van benne. Lelki megtapasztalásokat gyakran követnek lelki támadások. Egy ilyen zsúfolt nap végén az Úr Jézus fáradt volt testileg és lehet lelkileg is, viszont önzetlenül szolgált mások felé, betöltötte az emberek szükségét, akkor is amikor, neki is szüksége lett volna sokmindenre. Ez példa előttünk.

Az örökkévalóságban minden megdicsőült állapotba kerül majd, még a természet is. A Bibliának ez a világos tanítása az örök mennyország felől. Amit mennynek nevezünk nem más lesz, mint az élet egy tökéletes világban, úgy, ahogy Isten az ő eredeti szándéka szerint megtervezte az emberiséget, hogy éljenek. Amikor elhelyezte Ádámot az Édenkertben a teremtés elején, Ádám elesett, és vele minden elbukott, de a férfi és a nő Isten szándéka szerint testben éltek, és hasonlóan, egy megdicsőült testben is fognak élni egy megdicsőült világban, és Isten maga velük lesz, együtt lakozunk Vele!

Amikor Ádám és Éva bűnbe estek, látszólag a Sátán meghiúsította Isten tervét arra nézve, hogy a halhatatlan és igaz ember, a földön uralkodjon Isten dicsőségére. De rögtön a bűnbeesés után Isten egy Megváltót ígér az asszony magvából, aki egy napon el fog jönni és a kígyó fejére tapos: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1.Mózes 3:15)

Éveken át egy mély alkalmatlanság érzéssel küzdöttem.

Ez általában egy „tisztelettudó” hozzáállással jelentkezett: miért szólaljak fel, mikor más is tud? Miért kellene nekem egy órán tanítani, mikor mások erre inkább képesek? Miért kellene nekem elfogadni azt a pozíciót, mikor mások méltóbbak rá? Mikor beszélni, cselekedni vagy valamit elfogadni kellett, én mindig másokat hagytam előre. Mint egy önjelölt (két méter magas) törpe a szemétből.

Ezt sosem kérdőjeleztem meg, mert azt gondoltam, hogy ezzel eltorzítanám az alázatot. Ha a büszkeség az önmagunk körüli forgolódás: egy élet, amit az önreklámozás és a folyamatos tükörbe bámulás jellemez, akkor ennek az ellentéte biztosan az alázat lesz. De, ahogy egyre inkább elkerültem különböző lehetőségeket, az alsóbbrendűségi érzésem miatt, a jelentéktelenségem legyengítő érzése csak növekedett.

„Ahogy ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak hálóik. Intettek azért a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok odajöttek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy csaknem elsüllyedtek. Amikor látta ezt Simon Péter, Jézus lába elé borult, és azt mondta: Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok! Mert a halfogás miatt félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. És azt mondta Jézus Simonnak: Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz halászni! Ezután a szárazra vonták a hajókat, otthagytak mindent, és követték őt.” ~ Lukács 5:6-11

Mint ahogy az idézett szövegrészletből kiderül, a csoda úgy történt, hogy Jézus a halak sokaságát pontosan a hálóba irányította. Ennek értelmezéséhez irányítsuk figyelmünket egy másik bibliai gondolatra: amikor az ember bűnbe esett, elveszítette uralmát és hatalmát a teremtett világ felett, amit Isten neki adott. 1 Móz 1:28-ban olvasható: „töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” A zsoltáros is ezt mondja az emberről, Zsolt 8:7-9-ban: „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.”. Az embernek tehát hatalma volt halak és számos más teremtmény felett is, de a bűn következtében, ezt elveszítette. A bűn következtében az emberek nem tudják irányítani a halakat a vízben, az első emberpár hibája óta. Akárhányszor egy halász üresen tér vissza a halászatról, az ember bűnéről és bűnbe eséséről tesz bizonyságot. Következésképpen, Jézus is és az egész Biblia is arra tanít, hogyan lehetünk igazán azok, akiknek az Isten teremtett minket.   Az Úr Jézus azért jött, hogy megváltsa az emberiséget és visszaállítsa az elveszített hatalmat és uralmat az emberek számára. A csoda, amivel foglalkozunk, ezt igazolja.