„Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva gyalog követte őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott maga körül, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Amikor esteledett, odamentek hozzá a tanítványai, és azt mondták: Puszta hely ez, és az idő már későre jár; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak élelmet. Jézus azonban azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni. Erre ők azt felelték: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig így szólt: Hozzátok ide! Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott, majd megtörte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.” - Máté 14:13-21

Nem csupán Máté evangéliumában olvashatunk a csodás kenyérszaporításról: Lukács 9:10-17, Márk 6:30-44, János 6:1-15. A beszámolók végén hiányzik a tömeg csodálkozása, ami jelzi, hogy nem tartották szokatlannak a csodát Jézustól. Ez az egyetlen csoda, amit mind a négy evangélium megörökít. Sőt, erről a csodáról nem csak négy helyen olvashatunk utalást a Szentírásban. Mindent összevetve, kijelenthető, hogy ennek a csodának a jelentősége óriási.

„Isten királysága…nem csupán bizonyos személyek megváltására vagy bizonyos kiválasztott embercsoportok megváltását jelenti. Nem kevesebb ez, mint az egész világmindenség újjászületése, amely az új ég és új föld létrejöttében teljesedik ki.” -Anthony Hoekema-

Az evangélium sokkal hatalmasabb, mint ahogy az emberek többsége elképzeli. Nem csak a mi számunkra jó hír- jó hír az állatok, növények, csillagok ás bolygók számára. Jó hír a magas égnek és az alant levő földnek. Albert Wolters ezt mondta: „A megváltás Jézus Krisztusban az egész teremtettség eredeti helyreállítását, újjátételét jelenti.”

Az egyik legszembeötlőbb dolog Márk evangéliumával kapcsolatosan (csakúgy, mint a többi evangéliumokkal kapcsolatosan) az, hogy az Úr Jézus milyen nagy figyelmet szentel az emberi szívnek. A béna meggyógyítása történetének középpontja az, ahogyan „Jézus lelkében azonnal látta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben?” (Márk 2:8).

Ő nem csak az Őt kritizáló farizeusok szívének gondolatait látta, hanem a béna ember szívének gondolatait is, akinek kimondatlanul maradt kérésére válaszol. Márk 3:5-ben Jézus mélységesen szomorú a „szívük keménysége, makacssága miatt”, a Márk 7:6-ban pedig elítéli azokat, akik dicsőítik Istent, de a szívük mégis „távol van Tőle”. Jézus bizony sokkolta hallgatóit, amikor azt mondta, hogy az hoz ítéletet ránk, ami a szívünkből származik (Márk 7:19-21). A törvénynek való megfelelés és a vallási szabályok tiszteletben tartása semmit sem jelentenek, ha a szívben az indító ok és cél nem Istenre, hanem emberi dicséretre és önmagunk vállon veregetésére irányul. Csak úgy tudunk Istennek tetsző életet élni és szabad lenni, ha a szívünk legmélyebb, leghatalmasabb szeretete Istenre irányul. (Márk 12:30-33).

A Galileai tenger partja olyan vidék volt, amit az Úr Jézus gyakran meglátogatott, szinte mondhatni, itt fordult meg a leggyakrabban. Nagyon sok csodát, gyógyítást vitt véghez ezen a vidéken. A tanítványokat is erről a helyről hívta el.

Egy nagyon fárasztó és hosszú nap végén, estefelé, ahogy olvassuk, az Úr Jézus a tanítványaival együtt hajóba ül, át akarnak evezni a tenger túlsó partjára. Jézus kiadja a parancsot: „menjünk át a túlsó partra!”  A tanítványok engedelmessége elvezeti őket egy nagyon erős és veszélyes viharba. Egy olyan viharba, ami hirtelen, váratlanul érkezett. Ebből a viharból, az Úr Jézus csodálatos szabadítással megmenti, kimenti a tanítványokat.  A történetből 7 igazságot emelnénk ki!

Az Úr Jézus Krisztus feltámadás utáni élete a mi feltámadás utáni életünket példázza! Nem csak annak vagyunk tudatában, hogy milyen most a testünk, hanem van egy példa a Szentírásban arról, hogy milyen a feltámadottak teste is. Nagyon sokat mond az Ige Krisztus feltámadás utáni testéről és azt is elmondja, hogy a mi testünk is hasonló lesz az övéhez: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő Hozzá, mert meg fogjuk Őt látni, amint van.” (1 János 3:2).

Az Úr Jézus feltámadott testében azt mondta, hogy Ő nem csak egy szellem „Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássátok, mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!” (Luk 24:39), mégis rengeteg keresztyén azt hiszi csak lelke lesz az örökkévaló Mennyországban. Sokan azt hiszik, hogy test nélküli lelkek lesznek vagy lidércek. Krisztus feltámadásának káprázatos világmindenséget megrázó győzelme- pontosan meghatározva egy fizikális győzelem a fizikai halálon egy kézzelfogható, fizikális, testi világban- elkerüli a figyelmüket. Ha Jézus csak lélek lett volna, ha mi csak lelkekké válnánk, akkor a megváltás nem lenne teljes.

Jézus negyven napon át járt a Földön a feltámadott testében, bemutatva, hogy hogyan fogunk mi magunk is élni, mint feltámadott emberi lények. Ennek következtében azt is bemutatta, hogy hol fogunk élni az Új Földön. Krisztus feltámadás utáni teste a földi élethez megfelelőnek volt tervezve, nem pedig egy köztes mennyországban való léthez. Ahogyan Jézus feltámadott, hogy éljen a földön, mi is fel fogunk támadni, hogy élhessünk az Új Földön. (1. Thessz 4:14, Jel 21:1-3): „Az a Jézus, Aki azt mondja, „…tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!” (Luk 24:39b), ez az a Jézus, aki elhúzza a függönyt a mennyei élet előtt, hogy bemutassa számunkra, milyen is lesz az: új testet öltve!” - Bruce Milne-

Nemrégiben egy csoport huszas évei elején levő fiatal nővel és férfival beszélgettem az egyedüllétről, az udvarlásról, a barátkozásról. Végül a beszélgetés a házasság, meg annak örömei és nehézségei felé terelődött. Felismertük, hogy amint ezek a fiatalok fontolgatják a komoly kapcsolatokat és a házasságra gondolnak, azon töprengenek, hogyan biztosítsák be jövendő házasságukat a válással szemben. Sokan közülük válásokkal és azok káros hatásaival terhelt környezetben nőttek fel. Némelyik fél az elköteleződéstől, mivel attól tartanak, hogy ők maguk sem lesznek képesek annak eleget tenni.

„Ekkor nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, és a tenger is engedelmeskedik neki?” - Márk 4:41

„Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak: Kicsoda ez, hogy a szél és a tenger is enged neki?” - Máté 8:27

 Az előbb idézett Igeversek mutatják számunkra Isten Egyházának (Üdvházának) történelmét. Sőt, minden hívő ember életének történetét írja le ez a két bibliai idézet. Azoknak az életét, akik az Úr Jézussal hajóznak. Az elképzelt hajó fedélzetén a tanítványok tartózkodnak -az Isten népe-, a Galileai tenger pedig az életünk útját szimbolizálja, a vihar pedig a sok próbát, amik érnek minket életutunk alatt. Jézus is jelen van a hajó fedélzetén, az övéivel van. Tehát: a hívek közössége mindig is viharokon fog átmenni, amíg ezen a Földön létezik. Erre számíthatunk, mindig is így volt, és így is lesz. Előfordulnak ugyan szélcsendek, de ezek csupán rövid időszakok szoktak lenni. Maga Jézus is kijelentette, hogy erős viharok, komoly próbatételek várnak ránk, így ezen nincs is mit csodálkozni.

Marcus Bord, a Jézus szeminárium vezetője mondta Krisztus feltámadásáról: „Gyermekként biztosra vettem, hogy a húsvét, Jézus szó szerinti feltámadását jelentette. Ma már másképp látom a húsvétot. Számomra lényegtelen, hogy a sír üres volt vagy sem. Az, hogy a húsvéthoz tartozik-e valami figyelemre méltó történés Jézus fizikai testével kapcsolatban, irreleváns."

Gyermekként Borgnak igaza volt. Felnőttként - annak ellenére, hogy a kereszténység szószólója volt - nem is tévedhetett volna nagyobbat. Amit Borg irrelevánsnak, lényegtelennek mond - Krisztus testének fizikai feltámadása - azt Pál apostol a keresztény hit abszolút alappillérének tekinti. Pál ezt írta a kórinthusiaknak: „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok… [és] minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1. Kor. 15: 17,19)

Nagy öröm volt végre meglátogatni a gyülekezeted pár vasárnappal ezelőtt és együtt dicsőíteni az ottani hívőkkel. Tudod erre már jó ideje vártam. Ahogy azt megígérted a pásztor egy kiváló prédikátor és egy olyan ember, aki szereti Isten Igéjét. A prédikációja nagy kihívások elé állított és mindez remek beszélgetésekhez vezetett a gyermekeimmel.

Most azt kérded tőlem miért nem énekeltem? Tudom ez kissé kínos volt, szóval gondoltam küldök egy rövid magyarázatot. Elsősorban azért, mert...

Több mint száz évvel ezelőtt Hermann Bavinck, a nagy holland teológus megjövendölte, hogy a 20. század „a lelkek nagy összecsapásának lesz a tanúja”. Kiderült, hogy az ő jóslata igencsak visszafogottra sikeredett, hiszen ez a konfliktus a 21. században is folytatódik.

Halloween problémája évről-évre nyomasztja a keresztyén lelkiismeretet. A régi és az új kínzó kihívásai számos keresztyén szülőt arra sarkallnak, hogy teljesen kivonják a gyermekeiket az ünnepből. Mások úgy döntöttek, hogy -mintegy haditervet követve- kifejezik az ünnep iránti elkötelezettségüket. Megint mások, még ennél is tovább menve azt keresik, hogy Halloween alkalmát egy evangelizáló lehetőséggé változtassák át. Egyáltalán tényleg ilyen fontos kérdés a Halloween?