
A „Bűnösök egy haragvó Isten kezében” sokak szerint a leghíresebb újkori prédikáció. Jonathan Edwards (1703-1758) puritán igehirdető mondta el Enfield-ben, Massachussets államban (ma már Connecticut államhoz tartozik) 1741-ben a First Christian Church-ben (Első Keresztény Gyülekezet). Gilbert Tennent, Jonathan Edwards és George Whitefield voltak az 1700-as évek első Nagy Ébredésének (Great Awakening) legkiemelkedőbb alakjai.
Különböző források így írnak róla:
Jonathan Edwards prédikációja a „Bűnösök egy haragvó Isten kezében.” Ennek a prédikációnak önmagában is nagy hatása volt New England-re (Új-Anglia) az 1700-as években, sőt a hatásai még napjainkban is érezhetők. Sokan tudnak arról, hogy 500 lélek tért meg azon az összejövetelen, és hogy Isten ereje hatalmasan megnyilvánult, de kevesen tudnak arról, miért volt olyan sikeres ez a prédikáció. Enfield-ben néhány embert komolyan foglalkoztatott az, hogy egy közeli városban Isten hatalmasan cselekedett. Hallották, milyen csodálatos dolgokat tett ott Isten, és attól tartottak, hogy az ő kis városukat elkerüli az ébredés. Ez előtt a hatalmas prédikáció előtt az egész éjszakát a térdükön töltötték imádkozva, hogy Isten nyilvánuljon meg erővel a közösségükben. Isten válaszolt! Edwards stílusa- és annak ellenére, hogy kéziratból olvasott magas, nyüszítő hangon, annak ellenére, hogy a papírt olyan közel tartotta az arcához, hogy el tudja olvasni, hogy nem lehetett látni a szemét. Isten mégis hatalmasan elküldte a Szellemét abba a gyülekezetbe és arra a környékre. Amikor Jonathan Edwards elmondta a „Bűnösök egy haragvó Isten kezében” című prédikációját 1741. július 8-án vasárnap délelőtt, Isten Szelleme hatalmasan kiáradt. Ahogy Edwards a prédikációját olvasta, az emberek elkezdték verni a mellüket, és jajgattak a bűneik miatt. Mások a földre estek, és könyörögtek bűneik bocsánatáért. A hallgatók közül sokan belekapaszkodtak az előttük lévő pad támlájába, hogy le ne csússzanak a pokolba.