Oh, milyen végtelen munkát ró sokak félelme a hitükre, hogy megoldjanak és megmagyarázzanak minden félelmet. A leggyakoribb kifogások közül tárgyalunk itt ötöt.

Kifogások

1. Kifogás: Krisztusért szenvedni teljesen idegen a jelen korszak keresztyénei számára, nekünk az a kedvező rész jutott, hogy jobb időket élünk, mint az első keresztyének vagy mint azok, akiket a saját országukban ért szenvedés a reformáció korában, éppen ezért azzal magyarázzuk a félelmeinket, hogy idegen számunkra a szenvedés a mi korunkban.

Felelet: Az egyik hibával magyarázzák a másikat. Miért van az, hogy a szenvedés olyan idegen a számodra? Miért nem gondolsz ezekre a béke idején is, készülve arra, hogy ezek a napok is el kell és el fognak jönni? Nem úgy kötöttél szövetséget Krisztussal, hogy követni fogod Őt bármerre vezet, hogy felvéve a kereszted, követed Őt? Talán nem beszél erről világosan az Ige: „De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban szintén üldözni fogják” (2 Timótheus 3:12); „Erősítették a tanítványok lelkét és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemenniük az Isten országába” (Ap.Csel.14:22). Az időjárás nem változik olyan hirtelen, mint a gyülekezet helyzete, egyszer békesség van: Ap.csel. 9:31; aztán nagy vihar: Ap.csel. 12:1-2. Minél idősebb a világ, ahogy halad előre az idő, annál álmosabb és megbélyegzőbb, olyan idő ez, amikor a balga és okos szüzek is el-elszundítanak. Nyilván ez nem más csak egy igen rossz kifogás, tekintve, hogy az ige olyan sok helyen figyelmeztet és beszél erről. Nem mondhatod, hogy meg sem gondoltam, hogy ilyen idők jöhetnek, nem ilyeneket álmodtam magamnak.

Azonban, gondold csak végig, hogy sokak áldására és előnyére vált az előttük járók megpróbáltatása és hűsége. Vagyis, a legnagyobb üldözésekben és próbákban, a legelcsüggesztőbb helyzetekben azok buzgósága, akik mégis kitartottak, lángra gyújtotta azok szívét, akik ott voltak körülöttük. Deciusz császár idejében az üldözés hetedik hullámában, Kr.u. 250-ben, az egyik ítéletkor jelen voltak rangos emberek, lovagok, mint Amnion, Zenon, Ptolomeusz, Ingenuusz, és vének, mint Teophilus, akik szemtanúi voltak, amikor egy keresztyént kihallgattak. Látták, hogy az félelmében feladni kész. Az érte érzett bánat szinte elviselhetetlennek tűnt számukra, ezért intettek neki, egész testük minden gesztusával jeleztek neki, hogy ne tegye, maradjon szilárd. A jelenlevők, amikor ezt észrevették el akarták fogni őket, hisz rájöttek, hogy azok is hívők. Végül ők is keresztyénnek vallották magukat a bíró és a jelenlevők meglepetésére, így bátorították egymást. Az akkori keresztyéneknek sok ilyen látványban volt részük. 

És ha mások példája és tapasztalatai, akik megtörték előttetek a jeget, ilyen nagy bátorítást jelent, bizonyos, hogy nekünk, akik ezekben az utolsó időkben élünk, van a legnagyobb segítségünk és bátorításunk e téren. Ezeknek az embereknek a példája fel van jegyezve a bátorításunkra, éppen ezért nem úgy kell tekintenünk a megpróbáltatás tüzére, mintha valami különleges dolog történt volna, vagy valami egyedi és hallatlan, ahogyan erről Péter apostol is ír, 1.Péter 4:12. Ez a kifogás tehát megmérettetett és igen könnyűnek találtatott.

2. Kifogás: Én érzékeny természetű vagyok, én alkatomnál fogva gyengébb vagyok és könnyebben félek, mint mások, akik erős testfelépítésűek és szilárdabb lelkületűek és jobban megbirkóznak ilyen helyzetekkel, mint amennyire én képes vagyok. Én sem felépítésben, sem felkészültségben nem állok azon a szinten, hogy azokkal a kínokkal megbirkózzam. Nekem nincs ehhez elég türelmem és tűrőképességem, a szívem megolvad már attól is, ha csak ilyesmiről olvasok, vagy hallok, például, hogy milyen barbár módszerekkel ölték meg a mártírokat. Éppen ezért megérthetőek a kifogásaim, ha hasonló helyzetbe kerülnék.

Felelet: Nagy hiba azt gondolni, hogy a testi felépítés erőssége bárkit átsegít a Krisztusért elszenvedett kínokon; vagy hogy Isten jónak látja, támogatja a gyengeségünk feletti meghunyászkodást, amikor azt hisszük, hogy nem tud nekünk segíteni, hogy elhordozzuk a szenvedés terhét Krisztusért. A szenvedéseink és állóképességünk nem a fizikai természetünkből fakadnak, Isten kegyelme tesz képessé. Láttunk olyan férfiakat, akik fizikailag erősek, edzettek voltak, jó intellektuális képességekkel, mégis elestek a kísértés idején. Isten pedig képessé teheti a legérzékenyebb, legtörékenyebb embert is a kitartásra, amikor az edzett testek és éles elmék elesnek.

Ha mégis testi felépítésed nagyon érzékeny és törékeny, hogy nem vagy képes még csak a gondolatát sem elviselni, hogy szenvedj Krisztusért, hogy van az, hogy nem ijedsz meg jobban a pokol kínjaitól, amely egy örökkévalóság lesz mindazok számára, akik ezen a földön nem fogadják el vagy megtagadják Krisztust? Oh, milyen csekély az ember haragja Isten haragjához képest? Olyan, mint egy szúnyogcsípés egy oroszlán harapásához képest. Ezt a következtetést vonta le Jézus is a tanítványai számára a Máté ev. 10:28- ban: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lalket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.”. A hatalmas Isten rettenetes és elviselhetetlen haragjának a gondolata sokkal inkább félelemmel és reszketéssel kell eltöltsön, mint a test szenvedései, amelyek csak ideiglenesek, pillanatokig tartanak. Tudd, hogy Menneyi Atyád bölcsessége és szeretete szabja meg annak a tehernek a súlyát, amelyet hordanod kell.

3. Kifogás: Mi lesz akkor, ha Isten elrejtőzik előlem a szenvedés és megpróbáltatás napján, vagy talán azt is megengedi a Sátánnak, hogy kínozzon kísértéseivel és mérgeivel, akkor ugyanabban a hajóban utazom, amelyben Pál apostol is, a viharzó tengeren. Mi mást várhatnék hát, minthogy a lelkem hajótörésre jusson, és megtört testtel és lélekkel minden vigasztalás nélkül, várhatnák-e mást ebben az életben vagy az eljövendőben?

Felelet: Szokatlan lenne Istentől, hogy elhagyja az Ő népét a bajban, és nem ráncolja a homlokát, ha rájuk néz, mint az emberek. A hívők jól ismert története és élete pecsételi meg s tesz bizonyságot erről, mégpedig, hogy a keresztyének soha nem kaptak Istentől annyi kedvességet és gondviselést, mint amikor az emberek megvetették őket Krisztusért. Kérdezd csak a bizonyságok nagy fellegét, mindannyian elmondhatják, hogy kipróbálták az igét és az igaznak bizonyult, 1.Péter 4:14 „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok.”

4. Kifogás: Oh, de mi fog történni, ha sokáig kell szenvednem, és a kísértések sora ostromol? Akkor meg fognak győzni és elveszek, feladom, én nem élném túl hosszú időn át egy börtönben, vagy ha kínok között kellene élnem Krisztusért. Nincs erőm hosszú szenvedésen át kitartani, túlságosan kevés a türelmem ahhoz, hogy kibírjam hónapról- hónapra vagy évről- évre a szenvedést. Halálra rémülök még csak a hosszú szenvedés gondolatától is, hát még, ha el kellene szenvednem.

Felelet: Nem elég, hogy a magad erejét és képességeit korlátozod még Istenét is korlátozni akarod? Mi van akkor, ha csak egy kevés türelmed van? Hát, nem erősítheti meg az Úr minden erővel a belső embered, a lényed olyan kitartó tűréssel, hogy örömmel viseld a szenvedést, az Ő dicsőséges hatalmából, Kolossé 1:11. Nem azt ígérte, hogy veled van, megtart mindvégig? 1.Korinthus 1:8. Te nem is tudod, hogy mennyit és milyen hosszan tudsz tűrni. Mert nem belőlünk fakad, hanem a kapott kegyelemből, hogy mennyit vagyunk képesek elviselni. Isten megteheti, hogy az a kevés türelmed mindvégig kitartson, mint a szegény özvegy olaja, amíg eljött a szabadulás, Ő kitartóvá tehet a végsőkig.

5. Kifogás: Mi lesz akkor, ha kegyetlen és nyilvános kínzásnak vetnek alá, ha máglyára visznek vagy megégetnek, vagy olyan rettenetes halált kell halnom, mint más keresztyéneknek? Miért kellene megtennem? Talán azt képzelhetném magamról, hogy képes vagyok elhordozni? Talán olyan erős vagyok, mint a szikla, vagy talán rézből vannak a csontjaim, hogy ilyen kegyetlenségeket elhordozhatnék? A leglágyabb formájában is a halál szörnyű a számomra: hát mennyivel szörnyűbb lehet egy ilyen szenvedéssel teli halál?

Felelet: Ki tette képessé azokat a keresztyéneket, akikről beszéltél, hogy kibírják mindazt? Ők is szerették az életüket, érezték a fájdalmat csak úgy, mint te is, ugyanazokkal a félelmekkel és gondolatokkal küzdöttek, mint te most; Isten mégis hordozta őket és mindenen átsegítette, és veled is így tehet. Talán nem változtatta némelyek számára az emésztő lángokat rózsák ágyává a számukra? Ő talán nem ment át a legnagyobb szenvedésen, és nem teheti képessé a gyenge és érzékeny személyeket, hogy örömmel és béketűréssel viseljék a szenvedéseket? Egyesek a lángok között énekeltek, mások győzelmesen tapsoltak, és az utolsó kép, amely fennmaradt róluk ebben a világban, nem más, mint a kimondhatatlan boldogság képe. Ah, barátaim! Mi csak kívülről látjuk és ítéljük meg a szenvedéseket; azonban nem ismerjük a szenvedést belülről, amely túláradóan biztonságot ad! Mikor hagyunk végre fel a hitetlenkedéseinkkel, mikor fogyunk ki abból, hogy „de” és „ha”, mikor hagyunk fel azzal, hogy megkérdőjelezzük Isten erejét, bölcsességét és gyengédségét és tanuljuk meg végre, hogy mindenek felett bízzunk Benne. Most hitből kell élnünk, és aki hitből él, az sohasem halhat meg a félelemtől. Minél inkább bízol Istenben, annál kevésbé kínzod magad.

Mindezt leírtuk, amit egy gyenge kéz írhatott arról, hogy az Úr a szükség idején, hogyan erősíti meg, szilárdítja meg a félénk emberek esendő szívét. Erősítsen és szilárdítson meg az Úr minden benne hívőt!