Mára a telefonjaink mindenhova követnek minket – tényleg mindenhova. Ez azt jelenti, hogy legtöbbünk a telefonjainkkal alszunk. A telefonunk ébreszt fel, méri az alvásritmusunkat, és elérhetővé tesz egy esetleges szükséghelyzet esetén.

Mindezek az előnyök csodálatosak. A probléma ott kezdődik mikor a telefonunk egy karnyújtásnyira van, és félálomban – mielőtt az álmos szemeink teljesen kinyílnának –   szokásból megragadjuk, hogy megnézzük az e-mailjeinket és a közösségi médiát.

Egy felmérésben amit a desiringGod.org olvasói közt végeztünk, 8000 olvasó több mint fele (54%) beismerte, hogy egy általános reggelen, a felébredés után pár perccel már  telefonozik.

Majd mikor azt kérdeztük, hogy egy általános reggelen mi valószínűbb, hogy az e-maileket és közösségi médiát a lelki gyakorlatok előtt vagy után nézik meg, 73% azt mondta, hogy a lelki gyakorlatok előtt.

Nem kell ahhoz felmérést végezzünk, hogy tudjuk mennyire gyorsak vagyunk Facebookozni és lassabbak Istennel időt tölteni. Ez az ösztön egy tényleges probléma ha igaz az amit John Piper mond: „Úgy érzem, hogy minden reggel meg kell térjek. Felébredek és azt érzem, hogy a gonosz az arcomon ül.”

„És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradt. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." – Márk 11:21-24

Sokak számára kérdés, miért keresett gyümölcsöt az Úr Jézus ezen a fügefán, mikor még nem jött el a fügeérés ideje. Ez azért volt, mert fügefák esetében a gyümölcsök hamarabb jelennek meg, mint a levelek. Ha egy fügefán tehát voltak levelek, ez a természet rendje szerint azt hirdette magáról, hogy gyümölcs is kell legyen rajta. Az Úr Jézus, mikor megközelítette a fát, gyümölcsöt keresve rajta, leveleknél többet nem talált. Erre mondja ki az ítéletet az Úr: soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki (14.v.). Természetesen ez az egész azért történt, hogy ez által is egy komoly igazságra tanítsa tanítványait. Az ember a legjobban akkor tanul, amikor saját szemével látja, tapasztalja a dolgokat, így tanít most itt az Úr Jézus. Egyik reggel a tanítványok azt hallják, hogy az Úr Jézus megátkozza ezt a fügefát, és a következő nap, amikor elmennek a fügefa mellett, látják, hogy a fa teljesen, gyökerestől kiszáradt. A tanítványok elámultak azon, hogy milyen ereje van az Úr szavának. Hozzá sem ért a fához (legalábbis az Igében nem olvassuk), csak szavakat mondott, és ebben olyan erő volt, hogy a fa teljesen az ő ítélete alá esett. Ezt látva a tanítványok elcsodálkoztak. Nézzük ezt meg, mire tanítja az Úr Jézus őket ezek után! Beszél nekik Isten erejéről, elmondja nekik, hogy ez az erő az ő rendelkezésükre is áll, és azt, hogyan juthatnak ennek birtokába.

MILYEN LESZ A NAGY VÁROS?

Miért indult útnak Magellán és Kolumbusz és a többi felfedező és csapataik „az új világot” keresni? Azért, mert úgy lettünk megteremtve, hogy az új világot keressük. Arra lettünk teremtve, hogy kutatók és felfedezők legyünk. Miközben Isten teremtényeit, a teremtettséget fürkésszük és kutatjuk, növekedni fogunk Isten ismeretében, és egyre inkább fog ez ösztönözni minket, hogy Isten személyét kutassuk, és tanulmányozzuk.

Jelenvaló életünk zaklatottsága és igényei ugyan arra tanítanak bennünket, hogy tegyük félre vagy fojtsuk el a felfedezés utáni vágyakozásunkat, mégis, sokszor felüti a fejét. Az Új Földön ez a vágyunk nem fog meghiúsulni és gyakorlatias, pragmatikus gondolkodásúak nem fogják valami légbőlkapott mesének hinni. Sokkal inkább bátorítani fog erre Isten, bátorítjuk egymást, és minden, ami bennünk van ösztönöz majd a felfedezésre, a továbbjutásra.

Az Úr közösségre és kapcsolatokra teremtett minket. Jól elvagyunk a munkaközösségben, a családi kapcsolatokban, a stabil baráti körben és a boldog gyülekezeti családban. Lehet-e ez alapján csodálkozni azon, ha a Sátán mesterien keresi az alkalmat arra, hogy kieszközölje az emberek elszigetelését? Kétségkívül, hogy az egyedüllét és az elszigetelődés nehéz dolog, de ennél is keményebb, amikor a templom vagy az imaház falai között érzed magad elszigetelve.

Úgy érzed, hogy nem találod fel magad a gyülekezetben? Íme, mit kell tenned:

Figyeljük meg az Úr Jézusnak ezt az egyedülálló ítéletét, amit e fügefa fölött gyakorolt. Komoly üzenetet hordozhat ez a történet már csak azért is, mert az Úr Jézus egész földi szolgálata alatt, ez az egyetlen csoda, amin keresztül ítéletet gyakorol. Hordoz tehát különleges és számunkra hasznos üzenetet is. Ha csak egyetlen ilyen átok létezik, vajon kire zuhan? Mi az üzenete jelképesen ennek a csodának? Talán egyetlen csoda sem mutatja meg a lelki gyümölcstelenség büntetését úgy, mint ez. A fő üzenete tehát az, hogy Isten büntetése, ítélete azokat éri utol, akik sokat mutatnak magukról külsőleg, vagyis sok a levél, de igazából meddők a lelki gyümölcsök szempontjából. Istennek nem teremnek. Egyetlen villámcsapás, egyetlen átok és ezek a képmutatók meg lehetnek büntetve Isten részéről.

MI AZ ÚJ JERUZSÁLEM?

Az Írás a mennyországot egyaránt országként (Lukács 19:12; Zsidók 11:14,16) és városként (Zsidók 12:22; 13:14; Jelenések 21:2) mutatja be. A Jelenések 21. és 22. részében tizenötször nevezi városnak azt a helyet, ahol Isten és az ő emberei együtt laknak. A szó ismétlése, a falak, az utcák és az egyéb sajátosságok részletes leírása arra enged következtetni, hogy nem csupán egy szófordulatról, hanem egy konkrét földrajzi helyről van szó. Végül is, mit várunk, hogy hol éljenek a feltámadott emberek, ha nem egy fizikai környezetben? Mindenki tudja milyen egy város- egy hely épületekkel, utcákkal, lakásokkal és emberekkel, akik egy közös kormánynak vannak alávetve. A városoknak vannak lakosai, látogatói, kulturális eseményektől nyüzsgő aktivitások, gyülekezések, amik magukba foglalják a zenét, a művészeteket, az oktatást, a vallást, a szórakoztatást és az atlétikát. Ha az Új Föld fővárosában nem lennének meg ezek a várost meghatározó sajátosságok, akkor az Írás nem nevezné azt újra és újra városnak.

A Jehova Tanúi olyan emberek, akikről úgy tűnik sokan közülünk, nem sokat tudunk. Úgy ismerjük őket, mint akik házról házra járnak, hogy evangelizáljanak, de tulajdonképpen nem tudjuk, hogy mit is hisznek. Jöjjön 10 tény erről a csoportról, amely az 1800-as évek végén vált le a keresztyénségről. Olyan kérdéseket válaszolunk meg, mint: hogyan indultak el, mi a lényege a hitvallásuknak és hányan mondják magukat Jehova Tanúinak a világban!

„Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa. Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: Hogyan száradt el ilyen hirtelen ez a fügefa?” (Máté 21:17-20)

Az előbb említett fügefa a képmutató ember állapotát mutatja be, nagyon hatásosan. Felmerül a kérdés: hogyan viszonyuljunk ilyen emberekhez? A válasz erre az, hogy semmilyen esetben sem szabad ítélkezni felettük! Jézus is, amikor meglátta a fügefát, messziről semmi rosszat nem mondott róla. Nem azonnal a fa értéktelenségéről beszélt, hanem előtte közel ment hozzá, és figyelmesen megvizsgálta. Nekünk is így kell eljárnunk azokkal a személyekkel szemben, akik hirtelen felragyognak, mint valami „csillagok”. Ez elsősorban azt jelenti, hogy óvatosnak kell lenni, és nem szabad rövid idő alatt ítélni. Jézus mondta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket”. Manapság is mindenhol előfordulnak olyan emberek, akik vallási téren szeretnék magukat a valóságosnál sokkal nagyobbnak mutatni. Azonban beszédüket nem igazolják tetteik, gyümölcsöt nem teremnek, ugyanúgy, mint a Bibliában szereplő fügefa.

OLYAN LESZ AZ ÚJ FÖLD, MINT AZ ÉDENI PARADICSOM?

Ez a világ - a természeti csodákat is beleértve – ízelítőt, kicsiny bepillantást ad az eljövendő világba. Ezek az emberek- beleértve magunkat is- csupán előízei és villanásai annak, amilyenek lesznek majd az emberek. Ez az élet- a kultúrát is beleértve- csak árnyéka, ízelítője az eljövendő életnek.

Ha szó szerint értelmezzük a földhöz hasonló leírásokat az Új Földről lehetségessé válik számunkra, hogy jelenlegi életünkkel párhuzamot, kapcsolatot vonjunk. Amikor itt együtt eszünk emberekkel, élvezve az ételt és baráti kapcsolatokat, eszembe juttatja, hogy milyen lesz majd ott együtt enni és baráti kapcsolatokat ápolni, örülni azoknak. Ez nem azt jelenti, hogy átugrom a halál utáni élet árnyék világába, ez csupán annyit jelent, hogy pár lépést teszek gondolatban abban a világosságban, amelyben az ige erről beszél.

Minden öröm a földi élet során, beleértve a viszontlátás örömét, sokkal nagyobb öröm reménysége felé mutat. A Grand Kanyon, az Alpok, az amazóniai esőerdők, a Szerengeti síkság, ezek csak gyenge vázlatai az Új Földnek.

„A valódi megbocsátás nem jelenti szükségszerűen a vezetői szerep visszaállítását”, írta Kenneth Kantzer, CT szerkesztő néhány kiemelkedő evangéliumi vezető erkölcsi bukása után. A megbocsátás és a hivatalba való visszahelyezés kapcsolódásának nagy a kísértése. Az alábbiakban két teológus-lelkész vitázik annak fontosságáról, hogy különválasszák-e a Krisztus testébe való visszafogadást és a lelkészi hivatalba való újra -beiktatást.

Az Észak-Amerika-i gyülekezet komolyan őrlődik a kérdésen: „Mit kell tennünk egy paráználkodó lelkésszel?” Az utóbbi tíz évben a gyülekezet sorozatosan megingott a legtiszteletreméltóbb vezetőinek az erkölcstelen viselkedése miatt. Hogyan válaszolhatunk azoknak, akik elbuktak a szexuális bűnökben, lejáratták magukat, szégyent hoztak a családjukra és eltorzították a szolgálatukat?