Az emberek gyakran kérdezik, hogy lesznek-e állatok a Mennyországban? A második kérdésük, amelyet ez a fejezet tárgyal rendszerint az, hogy viszont láthatják-e majd szeretett állataikat. Egyes emberek számára ezek csupán szentimentális kérdések. Mások számára ezek rendkívül fontos kérdések. Általában a gyerekek azok, akik ezekre a válaszokra kíváncsiak. Mit fogunk tehát mondani, ha megkérdeznek?

A Szentírás sokat beszél az állatokról, úgy mutatja be őket, mint a Föld második legfontosabb teremtményei. Isten ránk bízta az állatokat, hogy gondoskodjunk róluk, és az állatokkal való kapcsolatunk fontos része az életünknek.

Péter anyósa nagy láztól szenvedett, és a Megváltó kezének érintésétől és az Ő szavának ereje folytán meggyógyult. Isten kegyelme nem biztosít be minket a próbák elkerülésére. Péter és András háza (mindketten ott voltak) különösen is kedvelt volt, sok más ház mellett is elhaladt Isten kegyelme, azonban ezt választotta lakhelyéül az Úr, mégis nagy betegséggel találkozunk ott – Péter feleségének édesanyja láztól betegen feküdt, halálközeli állapotban. Ez nem kis fájdalmat jelentett a családnak, azonban ez a fájdalom örökkévaló javukat szolgálta. Isten túlságosan is szereti az Ő választottait ahhoz, hogy hagyja őket csak úgy vessző nélkül élni. Ha kevésbé szeretne akkor talán megengedte volna, hogy elegyítetlenül faljuk a szenvedélyeket, azonban a mi bölcs Atyánk szeretete irányunkban túl nagy ahhoz, hogy megfosszon bennünket a szenvedés javunkra való formálásától. A betegség nem úgy jött ahhoz a házhoz, mint ellenség, hanem mint barát, hiszen eszköz volt. Krisztus csodálatos hatalma nyilvánulhatott meg ebben a családban, és az Ő hatalmán keresztül szeretete is megnyilvánult. A legrosszabb betegségek sokszor azok a fekete paripák, amelyeken a legnagyobb áldások lovagolnak felénk. Nem kis megtiszteltetést jelentett Péternek, hogy a háza a Megváltó hadiszállása, fő helye lett. Minden bizonnyal hosszú éveken át a legtöbbet emlegetett ház volt a vidéken – minden bizonnyal az Áldott Orvos házaként ismerték, hívhatták, az emberek.

MILYEN LESZ AZ ÚJ FÖLD TÁRSADALMA?

Művészet, zene, irodalom, kézművesség, technológia, öltözködés, ékszerek, műveltség, ételek- mind a társadalom és kultúra részei, amely az Isten képmását hordozók kreatív alkotása. Az emberi kreativitás Istentől ered, hiszen Ő teremtett a saját képmására arra hívva bennünket, hogy alkossunk, és magunk is kreatívok legyünk.

Az emberiség dicsőíti Istent azzal, hogy kézbe veszi azt, amit Isten a semmiből alkotott, és formálni kezdi mindarra, ami az emberiség javára és Isten dicsőségére válik. Az egész univerzum az angyalokat és lelkes állatokat is beleértve, láthatja majd kreatív képességeink eredményét, és alkotásainkat, láthatja Isten képét bennünk, ezeken keresztül is Isten képmását hordozzuk. Ha ez már most igaz ránk, az Ő gyermekeire nézve, mennyivel inkább igaz lesz, majd akkor, amikor nem lesz bennünk semmi tökéletlen?

Mindabban várhatjuk a régi föld társadalmi dinamikájának továbbvitelét az Új Földre, ami nem a bukás következtében került a társadalomba vagy amit Isten nem nyilatkoztat ki másképpen. Igaz, hogy a motor megjelenésével a légszennyezés is megjelent és a balesetek. A nyomtatással, és könyvkiadással együtt istentelen könyvek, folyóiratok is megjelentek. A televízió megjelenésével együtt érkezett az erkölcstelenség dicsőítse, és a materializmus. A számítógépekkel az internetes pornográfia is együtt jött. Az atommag hasítását egy pusztító bomba és sok ember halála követte. Az orvostudomány előre lépésével az eutanázia és az abortusz jött. Azonban ezek a negatív velejárók nem feltétlenül kapcsolódnak, nem értelem szerű velejárói a kulturális fejlődésnek. Képzeld csak el, ha ezeket a dolgokat csak jó és igaz célokra használnák, ha nem szennyezné be őket a bűn…Hogyan képzeled el az Új Földet?

Talán kevésbé fontosak lesznek számunkra a másokkal való kapcsolataink a Mennyországban, mint a jelenben? Ha kapcsolataink értékének gyökere a bűn és átok, akkor nyilván nem akarnánk gonoszt. Az Új Földön azonban minden kapcsolat igazságban gyökerezik majd. Sokkal jobban fogjuk értékelni az emberekkel való kapcsolatainkat, mivel Istenhez fognak vezetni.

Ayesha Curry, az NBA (Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) sztárjának a felesége, átlapozta a Style Weekly-t, és megosztotta az észrevételeit Twitter-en:

Manapság mindenkin alig hogy van ruha, igaz? Nem az én stílusom.

Én szeretem a jó dolgokat elrejtetni annak az egynek, aki számít.

A fenti gondolatok felvillanyoztak egy Twitter vitát a hiányos ruházat mutogatásának erényeiről – vagy annak hiányáról. Egy válaszoló kérdezte, „Mi a baj a nem-elrejtéssel.” Csak néhány személlyel együtt, Ayesha Curry, aki egy meggyőződéses hívő Jézus Krisztusban, bejuttatta a szerénységet – a sót és világosságot – a közösségi média áradatába.

Találkozunk-e olyan személyekkel a Mennyországban, akiket a Szentírásból vagy az egyháztörténeti feljegyzésekből ismerünk? Minden kétséget kizáróan, igen. Jézus azt mondta együtt ülünk az ünnepi vacsorán Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal (Máté ev. 8:11). Ha velük ülhetünk az asztalnál, akkor bizonyosan másokkal is találkozhatunk. Mit tesznek az emberek a vacsora asztalnál? A közép keleti kultúrákban a vacsora nem csak a jó ételekről és italokról szól, hanem kapcsolatépítésről és kapcsolat ápolásról is, beszélgetések és történet mondások ideje ez.

Kivel fogunk beszélgetni a Mennyben? Én szeretném megkérni Máriát, hogy mondjon történeteket arról, milyen volt az Úr Jézus gyermekként. Örülnék, ha beszélgethetnék Simeonnal, Annával, Erzsébettel és Keresztelő Jánossal is. Szívesen hallgatnám Noét, hogyan élt az özönvíz ideje alatt a bárkában. Kíváncsian hallgatnám Mózes szemszögéből, hogy milyen volt akkor az Istennel töltött idő ott a hegyen. Szeretném megkérdezni Illést, hogy milyen volt a tüzes szekereken egyenesen a Mennybe ragadtatni és Énókot és a feleségét is, hogy milyen volt, amikor Isten őt magához vitte.

Amint arra készülünk, hogy vasárnap Istent imádjuk, jót tenne ha megállnánk egy kicsit, hogy a helyi gyülekezetről gondolkozzunk. Mi is a gyülekezet? Miért hívott el minket Isten ezekbe a kicsi közösségekbe? A helyi gyülekezet valóban annyira fontos? Igen! A helyi gyülekezet meghatározó Isten tervében az ő gyermekei számára. Lássunk hat okot amiért a helyi gyülekezet fontos.

Az, hogy megdicsőült testben az Új Földre költözünk, nem törli el a történelmet, itt éri el az emberiség történelme a tetőpontját. Semmi sem fogja tagadni vagy jelentéktelenné tenni azt, hogy tagjai voltunk egy bizonyos családnak a földi életünk során. Nagy valószínűséggel a feltámadott testünkben is lesznek kromoszómák és DNS-ek, amelyek önmagukba írva hordozzák a genetikai tartozásunkat egy családhoz.

A Mennyország nem egy család nélküli hely lesz, hanem egyetlen nagy család lesz, ahol minden családtag barát és minden barát családtag. Lesznek rokoni szálak, amelyek olyan emberekhez kötnek majd, akik itt a földön is családunk tagjai voltak és hittek. Ugyanakkor, azokkal is családias lesz a viszonyunk, akik már régi vagy akár új barátaink. Nem vihetünk anyagi dolgokat magunkkal a halálunkkor, viszont magunkkal vihetjük a barátságainkat a mennybe, és egy napon majd megújulnak ezek a kapcsolatok.

Hogyan ismerem fel Isten akaratát az életemre nézve? Ez mindig egy szorongató kérdés az egyetemi évek alatt, főleg manapság amikor a lehetőségek száma végtelen. Egy olyan korban élünk a történelemben, amikor a diákok kiszakadnak a közösségekből ahol felnőttek, és elmennek egyetemre, ahol a jövőjükről hozott döntéseikre minimális hatással van a kamasz éveik környezete.

Mielőtt azt kérdeznénk, „Hova hív engem Isten?” jobb lenne azon gondolkodni, hogy „Hova hívott Isten engem már eddig?” – nem mintha a jelenlegi hivatásunk nem változna vagy ne venne egy új irányt ebben a formálódó élet korszakban, de egy keresztény esetén, az Istentől kapott objektív elhívásunk mindig megelőzi annak a szubjektív megtapasztalását. Ez tőle van, ő indítványozza. Ő mozdul először. Ez igaz az üdvösségre hívásunk esetén, de igaz bármely hivatásra is, amit ő nekünk ad ebben a világban.