„Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött. Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét. Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket (…)” Márk 8:1-9

Az idézett bibliai szövegrészletben megörökített csoda nagyon hasonlít egy korábban történt eseményre, ahol Jézus ötezer embert vendégelt meg néhány hal és kenyér segítségével. Sőt, a Máté 15:32-39-ben olvasható igével könnyedén össze lehet hasonlítani.

A csoda négy körülményét szükséges elemezni a továbbiakban. Az első körülmény az engedelmesség volt, hiszen ahhoz, hogy a tömeg Isten áldását elnyerje, engedelmeskednie kellett Jézus parancsának. A Márk 8:6-ban ez olvasható: „Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük.”. Tehát az áldás előtt az engedelmesség található. Nekünk is, 21. századi híveknek, az áldás elnyerése érdekében mindenképpen szükségünk van az Istennel szembeni engedelmességre. Könnyen lehet, hogy az áldás hiánya az engedelmesség hiányából ered. Sokkal többen szeretnék, hogy áldja meg az Úr őket, mint amennyien hívő közegben „áldjon meg az Úr”-ral köszönnek. Mégis, amikor az Úr kér minket, hogy tegyünk meg valamit, arra már nehéz figyelni, és csak kevesen akarják teljesíteni.

HOGYAN FOGJUK ISTENT IMÁDNI?

„Mi a mennyország lényege? … A Szentháromság Isten látásának, szeretetének és élvezetének boldogsága. Mivel a három isteni személynek egy végtelenül tökéletes víziója, szeretete és élvezete van az isteni esszenciáról és egymásról. És ebben a végtelen ismeretben, szeretetben és élvezetben van a Szentháromság Isten élete, a valós esszenciája a végtelen boldogságuknak. Ha a szentek szeretnének végtelenül boldogok lenni, akkor részt kell venniük a Szentháromság Isten valós létében, abban az isteni létben ami Őket végtelenül boldoggá teszi.” 

[E.J. Fortman]

Volt már veled olyan, hogy – ima közben, vagy gyülekezetben, vagy egy tengerparti séta közben – egy pár pillanatig megtapasztaltad Isten valós jelenlétét? Ez egy megrendítő megtapasztalás, mégis legtöbbünknek ez hamar elenyészik az életünk forgatagában. Milyen lenne Isten arcát meglátni úgy, hogy többé kisebb dolgok ne vonják el a figyelmünket? Milyen lenne ha minden kisebb dolog csalhatatlanul ismét Istenre irányítaná tekintetünket?

Manapság, sok keresztény eljutott oda, hogy leértékelje vagy figyelmen kívül hagyja ezt a boldogító látást, azt feltételezve, hogy meglátni Istent csak ideiglenes érdekünk, ami idővel monotonná válik. De azok akik ismerik Istent tudják, hogy Ő minden csak nem unalmas. Látni Istent dinamikus lesz és nem statikus. Azt fogja jelenteni, hogy új szépségeket fedezünk majd fel, új titkokat tárunk fel – örökké. Isten lényét fogjuk felfedezni, ami egy felfoghatatlanul elbűvölő megtapasztalás lesz. A Menny lakóinak nagyra nyílt szemű csodálata, amit a Jelenések 4-5 -ben látunk, sugallja számunkra Isten nagyságának egyre mélyülő elismerését. A Menny nem csak erről szól, de ha csak erről is szólna, már ez több mint elég lenne.

Kép, közzététel, csevegés, jelzések, kedvelések, küldés – mind a közmédia gesztusai - ahol a zömök hüvelykujj vagy egy mutatóujj hatalmasabb mint egy kard és egy írószer összevetve. Ilyen a világ is, amelyben élünk. A közmédia egyik lényeges gyengéje ellenben az, hogy képtelen megérteni az elrejtettség szépségét. Voltaképpen az elrejtettséggel semmi más nem áll annyira szembe mint a közmédia térnyerése.

A közmédia alapvető kitétele megnyerni annyi embert amennyit csak lehet, minél több, annál jobb. Ezen logika legrémisztőbb része az, hogy megváltoztathatja világszemléletünket. Mennyire tudunk élvezni egy hangversenyt anélkül, hogy egy részét rögzítenénk az okostelefonunkkal? Szép lehet-e az eljegyzésünk a bokorban megbújó fotós nélkül, aki rögzíti a lánykérést? Röviden, létezhet egyáltalán valami bárminemű digitális bizonyíték nélkül? Úgy tűnik, egyre kevésbé valószínű elképzelni valamit digitális lenyomat nélkül.

Az internet bölcsessége szerint “rögzítsd képbe vagy meg sem történt”. Csupán azt értékeljük, aminek mások is tanúi, vagy amit megosztunk a közmédiában.

Miután megjelenik az Úr Jézus és a tanítványoknak megmutatja magát a vizen járva, ezután következik az momentum, amikor Péter kilép a hajóból és a vizen az Úr Jézus felé indul. Vizsgáljuk meg mi történik ebben a történetben, és tegyük magunkévá a lelki igazságokat, amiket ebből tanulhatunk.

PÉTER KÉRÉSE

„Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken” (Máté 14:28). Egy meglepően szokatlan és merész kérés Pétertől, ami miatt sok kritikát is kapott. Olyan dolgokkal vádolták, hogy a többi tanítvány előtt akart szerepelni, be akarja mutatni, hogy neki több hite van, mint a többieknek, vagy mert azt kérte, amire egyáltalán nem volt szükség. De ami érdekes, hogy a Szentírás szövegében, ahogy ez a történet meg van örökítve, semmilyen kritikát nem találunk erre nézve. Sőt, ha figyelmesen olvassuk, akkor meglátjuk, hogy Péternek volt két oka is arra, hogy azt kérje, hogy a vizen járjon.

Március hónapjának elején (2015) a Crossway bejelentette, hogy a hónapot a pásztor feleségek hónapjává nyilvánítják és ennek apropóján jelent majd meg Gloria Furnam új könyve: A Pászor Felesége címmel. A hónap témájának népszerűsítése érdekében híres pásztor felségeket szólaltattak meg, blogbejegyzésekben, videóinterjúkban. Nagyon sok hasznos írás született a témában.

A közzétett cikkek többsége arra fókuszál, hogy milyen fájdalmakkal és nehézségekkel találja szembe magát egy pásztor felsége valamint, hogy milyen nehéz barátokat találnia. Mindezek a problémák nagyon is valóságosak. Jelenítsünk most meg itt egy olyan cikket, amely ezt a témát egy egészen más szemszögből közelíti meg. Annak kiváltságait emeli ki. A felsorolt nehézségek ellenére a pásztorfeleségeknek megannyi kiváltságban is van részük. Ezt a cikket egy pásztorfeleséggel együttműködve írtuk meg és szeretnénk elmondani, hogy mik azok a dolgok, amik bátorítják őt.

(Megjegyzés: Mindig nehéz egy ilyen témáról széleskörűen beszélni, de ebben az esetben feltételezzük azt, hogy a pásztor és felesége egy olyan gyülekezetben szolgálnak, amely komolyan veszi a Biblia lelkipásztorról alkotott véleményét.)

Íme a lelkipásztorfeleség 6 kiváltsága!

„És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon. És látá őket, amint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának; Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.” – Máté 6:47-50

Ebben a viharban a tanítványok oda jutottak, hogy szükségük volt valakire, aki kimenti őket ebből a nehéz helyzetből: Jézusra. A vihar közepette ő meg is érkezik, és megmenti őket. Nézzük meg, hogyan érkezett az Úr Jézus a helyszínre, figyeljük meg reményt adó szavait! 

Könnyű megmondani a különbséget az Igaz Isten, az Isten, Akit a Biblia tár elénk, és egy bálvány között. Egy bálvány mindig egyet fog érteni veled. Egy bálvány mindig az elvártat mondja és teljesíti. Egy bálvány végső soron untatni fog és soha nem fog motiválni a dicsőítésre. Az Igaz Isten más.

A Bibliában három helyen van megörökítve az, hogy Péter a vízen járt. (Máté 14:22-33, Márk 6:45-52, János 6:15-21) Egy olyan esemény áll előttünk, ami igazából nem csak egyetlen csodát mutat be, hanem ötöt: az Úr Jézus a vízen jár, Péter is a vízen jár, megmenti Pétert, hogy el ne süllyedjen, megállítja a vihart, és a hajót a kikötőbe vezeti a tenger közepéből. Ez mind megtörtént, és mindegyik külön, külön is egy-egy csoda. Igazából csak Máté örökíti meg, hogy Péter is járt a vízen, azonban, ahhoz, hogy egy teljesebb képet kapjunk a történetről, a többi igerészt is megvizsgáljuk. Megnézzük a vihar előtti eseményeket, a vihar részleteit, az Úr Jézust ebben a viharban, Péter vízen járását, majd a vihar végét is.

MIT JELENTENE ISTEN SZÁMÁRA KÖZTÜNK LAKNI?

Ha a jóság, a szépség és a teremtmények csodája ennyire elbűvöli az emberi elmét,

akkor Isten jóságának  kútfeje (a teremtményekben csordogáló jósághoz képest)

magához Istenhez vezetné az izgatott emberi elméket. 

~ Aquinói Szent Tamás ~

Az Édenkertben Isten bármikor, amikor cask akart lejött a Földre, az emberek otthonába (1 Móz. 3:8). Az Új Földön Isten és ember bármikor egymáshoz jöhet, amikor cask szeretne. Nem kell elhagynunk az otthonunkat, hogy meglátogassuk Istent, és ugyanígy Istennek sem kell elhagynia otthonát, hogy meglátogasson minket- Isten és ember örökké ugyanabban a hazában fog élni - az Új Földön.

Isten az Írásban kijelenti ezt az igazságot: ,,És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem utál titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (3 Móz. 26:11-12), ,,s lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem” (Ez.37:27), ,,Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2. Kor.6:16).

Lányaim minden este azt akarják, hogy az esti imánál imádkozzak velük és értük. Hogyha nem takargatom be őket este, vagy elfelejtek imádkozni, amikor jó éjt puszit adok, biztos lehetek abban, hogy előbb vagy utóbb, meghallom az apró lábak dobogását lefelé a lépcsőn, amit ez a kérdés követ: „Apa, imádkoznál velünk?” Néha azt gondolom, hogy ezzel egy jó és szívből jövő vágyukat fejezik ki, máskor meg azt, hogy valamiféle babonás félelem van bennünk a rossz álmok és félelemkeltő árnyékok miatt, ha tegyük fel elmarad az aznapi ima. Bármi is az igazság, soha nem tagadom meg a kérésüket.