Nem vagyunk képesek megérteni, hogy önmagunk leszünk az örökkévalóságban, ha nem értjük meg a feltámadást. Fizikailag is létező lények vagyunk. Ha az örökkévaló Mennyország egy testnélküli állapotot takar, akkor az emberi mivoltunk vagy redukálódik vagy meghaladja az emberi létet, transzcendens lesz, és akkor sohasem lehetünk önmagunk halálunk után.
Jób azt mondta: „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.” (Jób 19:26-27)
„Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássátok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” (Lukács ev, 24:39).
Jézus nevükön szólította a mennyben levőket, a példázatban levő Lázárt (Lukács 16:25) és Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot (Máté ev. 8:11). A név egy sajátos mindenki mástól különböző személyt jelöl, egy bizonyos személyre utal. Az a tény, hogy az embereket a Mennyben a földi nevükön meg lehet szólítani, azt bizonyítja, hogy ugyanolyan emberek lesznek. A mennyben mi önmagunk leszünk -a rossz oldalunk nélkül- örökre. Ha Jézusé vagy te is önmagad leszel, a rossz tulajdonságaid nélkül, örökre.