Mára a telefonjaink mindenhova követnek minket – tényleg mindenhova. Ez azt jelenti, hogy legtöbbünk a telefonjainkkal alszunk. A telefonunk ébreszt fel, méri az alvásritmusunkat, és elérhetővé tesz egy esetleges szükséghelyzet esetén.
Mindezek az előnyök csodálatosak. A probléma ott kezdődik mikor a telefonunk egy karnyújtásnyira van, és félálomban – mielőtt az álmos szemeink teljesen kinyílnának – szokásból megragadjuk, hogy megnézzük az e-mailjeinket és a közösségi médiát.
Egy felmérésben amit a desiringGod.org olvasói közt végeztünk, 8000 olvasó több mint fele (54%) beismerte, hogy egy általános reggelen, a felébredés után pár perccel már telefonozik.
Majd mikor azt kérdeztük, hogy egy általános reggelen mi valószínűbb, hogy az e-maileket és közösségi médiát a lelki gyakorlatok előtt vagy után nézik meg, 73% azt mondta, hogy a lelki gyakorlatok előtt.
Nem kell ahhoz felmérést végezzünk, hogy tudjuk mennyire gyorsak vagyunk Facebookozni és lassabbak Istennel időt tölteni. Ez az ösztön egy tényleges probléma ha igaz az amit John Piper mond: „Úgy érzem, hogy minden reggel meg kell térjek. Felébredek és azt érzem, hogy a gonosz az arcomon ül.”