„Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött. Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét. Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket (…)” Márk 8:1-9
Az idézett bibliai szövegrészletben megörökített csoda nagyon hasonlít egy korábban történt eseményre, ahol Jézus ötezer embert vendégelt meg néhány hal és kenyér segítségével. Sőt, a Máté 15:32-39-ben olvasható igével könnyedén össze lehet hasonlítani.
A csoda négy körülményét szükséges elemezni a továbbiakban. Az első körülmény az engedelmesség volt, hiszen ahhoz, hogy a tömeg Isten áldását elnyerje, engedelmeskednie kellett Jézus parancsának. A Márk 8:6-ban ez olvasható: „Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük.”. Tehát az áldás előtt az engedelmesség található. Nekünk is, 21. századi híveknek, az áldás elnyerése érdekében mindenképpen szükségünk van az Istennel szembeni engedelmességre. Könnyen lehet, hogy az áldás hiánya az engedelmesség hiányából ered. Sokkal többen szeretnék, hogy áldja meg az Úr őket, mint amennyien hívő közegben „áldjon meg az Úr”-ral köszönnek. Mégis, amikor az Úr kér minket, hogy tegyünk meg valamit, arra már nehéz figyelni, és csak kevesen akarják teljesíteni.