„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:

minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!”

(Jeremiás Siralmai 3:22-23)

Van fogalmad, mit jelentenek Jeremiás Siralmai 3:22-23 versei? Azt jelentik, hogy Isten irgalma soha nem fogy ki. Voltál már a Niagara vízesésnél és láttad az erőteljesen lezuhanó vizet? Arra gondoltam: „Biztosan a víz majd kiszárad egy nap”. De nem teszi. Barátom, a Niagara vízesésnél is nagyobb az Úr irgalma. Az ő irgalma nem múlik el.

Nehéz időket élünk, de mivel az Úr ilyen időkről figyelmeztet minket, a keresztyén ember nem lepődik meg a válságos időkön. Ilyen szorult helyzetben, válságos időkben minden ember valamilyen menedéket keres. A természetes, testi ember természetes, testies eszközökben keresi a menedéket. A gazdag odafut a vagyonához, a képmutató a hazugságaiban keres menedéket, az erős pedig az erejében bízik. De az Istenben hívő ember Istent választja menedékének, oltalmának. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt. 46:2) Nehéz időkben, boldog az az ember, aki Istent választja menedékül. Mint ahogy a kiscsirkék is az anyjuk, a kotló szárnyai alá menekülnek veszély idején, úgy menekül a hívő is Istenhez nehéz idők esetén.

Semmink sincs, amire Istennek szüksége lenne. Gondolj bele.

Ha Istennek adnám a vagyonomat, akkor sem tehetném őt gazdagabbá. Minden az övé. Ha Istennek adnám a bölcsességemet, nem tehetném őt bölcsebbé. Ő mindenek fölött bölcs Isten.

Ha Istennek adnám az erőmet, nem tehetném őt erősebbé. Ő mindenható.

GYŐZELEM A FELTÁMADÁS EREJÉBEN

A zsidó hagyomány szerint volt egy kő, amelyet kifejezetten Salamon templomához terveztek és faragtak. A kő elkészült és elküldték az építkezés helyszínére úgy Kr.e. 970 körül, amely ma a Templom Hegy környéke. A történet szerint az építkezők folyamatosan belebotlottak (beleütköztek) a kőbe, amíg a templom kevésbé lényeges részein dolgoztak. A kő oldalra került és végül belezuhant a völgybe. Amikor eljött az idő, a Kidron völgy bokraiból kellett “feltámasztani” az elutasított követ, hogy a hatalmas templomban végül lehorgonyozzon. Ezer évvel később, Péter és a korai egyház elmondja a zsidó vezetőknek, hogy a feltámadt Jézus Krisztus ereje felelős a csodálatos gyógyulásokért és azért a bátorságért, amelyet a tanítványok kaptak, hogy megosszák a hitüket.

„...hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Galata 4:5)

Évekkel korábban egy rongyos kis árva újságárus fiú járta a város utcáit. Elhaladt egy gyönyörű ház előtt. Gondozott gyep, impozáns ház, a bejárat hívogató. A fiú a bejárat felé kanyarodott, s mielőtt ráeszmélt volna, megnyomta a csengőt. Lowery úr, a hatalmas ház tulajdonosa, ajtót nyitott és rácsodálkozott a riadt, meglepett fiúra.

Nem tudva mit is mondjon, a rongyos fiúból kifakadt: „Uram, van kisfia?” Lowery nevetve, kedvesen mondta: „Nem, fiam, Lowerynének és jómagamnak nincs gyerekünk.”

A fiú sóvárogva válaszolta: ”Ó, bármit megadnék, ha a fiatok lehetnék és szaladgálhatnék, játszhatnék ezen a szép pázsiton.”

Akkor félt és rettegett Ádám és elbújt félelmében a kert fái között, miután vétkezett. Amikor megszegte a szövetséget, félt az átóktól: először evett, aztán elbújt, és ez a félelem minden utódjára rászállt, öröklődött. Ennek a természetes félelemnek tette ki magát Jézus, amikor emberré lett, Ő is félt.

Virágvasárnapot ünneplünk, megemlékezünk arról, amikor az Úr Jézus bevonult Jeruzsálembe. Az Igében úgy olvassuk: „felháborodott az egész város.” Sok minden történhet egy városban, ami miatt megmozdul. Hogyan és miért szokott felháborodni, megmozdulni egy város? Néha ezek a megmozdulások gonoszak, rosszak. Elég ha csak a híreket hallgatja meg az ember manapság, láthatjuk, hogy a világ ma is tele van harccal, lázongással minden fele. Haragos, felbőszült tömegek vonulnak fel valamilyen ügy miatt, fel vannak háborodva. Sok helyen ma nyugtalanság és háború van, nem békesség. Hálásak kell legyünk és imádkoznunk kell azért a békességért, amit külsőleg élvezünk! De van olyan is, amikor egy nép jó értelemben mozdul meg, vagy háborodik fel. Néha, amikor Isten jónak látja, küld egy-egy hullámot az emberek közé és küld egy ébredést, megújulást egy városba, faluba, aminek eredményeképpen az emberek megmozdulnak. Lelki ébredések a múltban is voltak és a jelenben is vannak. Ezért viszont még erőteljesebben kell imádkozzunk és sűrűn, hogy Isten lelke jöjjön el és mozdítsa meg városunkat, falunkat!

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem! - Zsoltárok 51:12-13

Számos keresztyén gondolja, hogy hívőnek lenni olyan, mint keserű gyógyszert szedni, aminek szörnyű íze van, de biztos, hogy valamikor hatni fog. Olyanok, mint az imacsoportban imádkozó fiatalember: „Ó, Istenem, légy most velünk, és segíts meg mialatt a többi ember ott kint szórakozik.”