A legtöbb ember szokott tervezni a jövőre nézve, de most ez a világméretű járvány sokak tervét áthúzta és úrrá lett helyette a bizonytalanság, a félelem. Kérdések sorozata támad fel sokak szívében: Mi lesz velünk? Meddig fog ez tartani? Hogy lesz ennek vége? Vajon túléljük? Milyen következményei lesznek? A félelem kegyetlen úr tud lenni. Hiszen a félelem az, amelyik a legtöbb áldozatot szedi a világon és nem a koronavírus. Épp ezért időszerű, hogy a félelemről írjunk a Biblia fényében, lássuk mit mond Isten erről.

Sok évvel ezelőtt egy idős puritán, Increase Mather: “A szülőknek az a feladata, hogy imádkozzanak gyermekeikért.” – címmel írt traktátust. Ennek az idős puritánnak volt egy csodálatos fia is, akit Cotton Mathernek hívtak, és amikor híres prédikátor lett belőle, ő is kiadott egy traktátust a következő címmel: “A gyermekek feladata, hogy imádkozzanak szüleikért, akik imádkoztak értük.” Ez csodálatos! Amikor egy apa és egy anya odaszenteli gyermekeinek az életét és ők engedelmeskednek az Úrnak és tisztelik szüleiket. Erről szól az első parancsolat és ígérete "Tiszteld apádat és anyádat.”

A korona vírus világjárvány közepette különféle kormányzati szervek a nyilvános összejövetelek beszüntetésére szólítják fel a lakosságot, beleértve a gyülekezeti alkalmakat is. Számos ország, köztük hazánk kormánya is rendeletet adhat (adott) ki, amelyben tiltja azokat a nyilvános rendezvényeket, amelyeken 100/50/5 személynél többen vesznek részt. Ez azt jelenti, hogy az evangéliumi gyülekezetek nagyrésze legalább két héten (hónapon) át nem gyűlhet össze. A Járvány és Egészségügyi Központ által kiadott rendelkezés szerint, előfordulhat, hogy arra kérik a gyülekezeteket, hogy ne gyűljenek össze jóval Húsvét utánig.

Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. (Jelenések 1:8)

Egy kisfiú egy nap egy rejtélyes gyilkosságról szóló könyvet olvasott, és aggódni kezdet azon, hogy vajon a hősnő életben fog maradni vagy sem. Hogy enyhítse szorongását, elolvasta az utolsó fejezetet és megtudta, hogy életben maradt!

Ezután, miután azt olvasta, hogy a gonosz szereplő épp egy hitvány tettet tervezget, ekkor csak kuncogott magában és azt gondolta, "Ha tudnád amit én tudok, akkor nem lennél olyan gőgös."

Krisztus uralmának megvallása szolgálatunkat is leegyszerűsíti. Manapság sokat hallunk nagy cégeknél arról, hogy ebből is, abból is le kell faragni. Határidő naplónkban is a sűrű programoktól meg kell válni. Életünket, életmódunkat le kell egyszerűsíteni! Amennyiben ez a tervünk, tegyük fel magunknak azt a két kérdést, amit Pál is kérdezett a damaszkuszi úton, amikor Jézussal találkozott: "Kicsoda vagy Uram?" (ApCsel 9:5) és "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (6.v.). 

Fontoljuk meg azt a tanácsot is, amit Mária adott a Kánai menyegzőben a szolgáknak. Amikor a bor elfogyott, azt mondta nekik az Úr Jézussal kapcsolatban: "Valamit mond nektek, megtegyétek." (János 2:5). Látjuk-e, hogy az Úr Jézus hűséges követése mennyire leegyszerűsíti szolgálatunkat? Egyszerűen csak kérdezzük meg tőle: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" Majd ezt követően menjünk és tegyük azt, amit Ő mond.

“Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három, ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” ~ 1 Korinthus 13:12-13

Ezek közül legnagyobb a szeretet

Volt egyszer egy idős haldokló ember. Egy barátja elment hozzá látogatóba, és a haldokló ember azt mondta: „éppen volt nálam három látogató. Kettő közülük már elment, de a harmadik látogató örökre velem marad”. A barátja megkérdezte: „kik voltak a látogatóid?” Az idős ember így válaszolt: „nos, az első látogató a Hit volt. Jól elvoltunk együtt, és örültem Hitnek, de aztán elköszöntem tőle. Azt mondtam: Hit, köszönöm Istennek a társaságodat. Veled járok, amióta csak legelőször hinni kezdtem Jézusban. De most haldoklom, és nem lesz már szükségem rád, mivel a Hit elenyészik amint a mennyben színről-színre látni fogom Jézust.”

Hallod-e a szellők sóhajtozását? Érzed-e a hegyek csendjének súlyát? Látod-e a tenger nyughatatlan vágyakozását? Látod-e ezt az állatok szomorú mélabús tekintetében? Valami jönni fog… valami sokkal jobb.

-Joni Eareckson Tada-

Amikor H.S. Laird édesapja, aki maga is Krisztust szerető ember volt, haldoklott, a fia az ágya szélére ült és megkérdezte: „Apa, hogy érzed magad?”

Az apja így válaszolt: „Fiam, úgy érzem magam, mint egy kisfiú Karácsony Szentestéjén.”

Közeleg a Karácsony. Az egész életünket az első és a második karácsony között éljük. Ellenséges területen járunk Éden és az Új Föld között, egyiktől sem túl távol. Nemsokára lezárul a harc. Krisztus örökké fog uralkodni az univerzum fölött, és mi Vele uralkodunk majd.

Ebben az utolsó fejezetben, szeretnénk felhívni a figyelmet a Mennyország létének hatására az életünkben, hogy így felkészülhessünk azokra a kalandokra, amelyek a halál túloldalán várnak ránk.

TEKINTSÜNK ÚGY A MENNYORSZÁGRA, MINT OTTHONUNKRA

Ébren kell tartanom önmagamban az igazi otthonom iránti vágyakozást, amelyet itt nem találhatok meg, csak halálom után; nem hagyhatom, hogy bármi is elfedezze vagy félretegye a szemeim elől; életem fő célja kell legyen, hogy átmehessek abba a másik országba, és hogy másokat is segítsek abban, hogy ezt tegyék.

C.S. LEWIS

Amikor óceáni halakat látunk egy akváriumban, örömmel nézzük őket, gyönyörködünk bennük mégis úgy érezzük, valami nincs a rendjén. Az a hal nem arra teremtetett, hogy abban a kicsi üvegdobozban éljen, hanem a hatalmas óceán számára lett megalkotva.

Feltételezzük, hogy a hal nem elégedetlenkedik, mert nem ismer más helyet, de vajon van-e olyan ösztönük vagy megérzésük, ami azt súgja nekik, valahol máshol van az igazi otthonuk. Ösztönösen érezzük, hogy ez a bukott világ nem az igazi otthonunk – valami jobbra lettünk teremtve. Ahogyan azt láthattuk, a Biblia sorozatosan megerősíti ennek az ösztönös érzésnek a létjogosultságát.

ALKOTUNK-E MAJD ÚJ REPÜLŐKET, TECHNOLÓGIÁT VAGY KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖKET A MENNYBEN?

Isten egy új univerzumot készít a számunkra, egy új várossal, amelyben az emberi kultúra legjava fog létezni, tovább adódni a régi Földről. Hová mehet onnan a civilizáció? Az, majd tőlünk függ. Mert épp, ahogyan Isten arra hívta Ádámot és Évát is, bennünket is arra hív majd, hogy egy Krisztus központú, Krisztust dicsőítő kultúrát hozzunk létre és hajtsuk uralmunk alá a földet az Ő dicsőségére.

Az előrehaladott technológiával és tudománnyal, sokkal csodálatosabb dolgokat hozhatunk majd létre az Új Földön, mint itt és most. Paul Marshall is rámutat erre: „A Biblia soha nem ítéli el, veti el a technológiát önmagában… nem kategorizál a modern megkülönböztetés szerint, hogy természetes vagy mesterséges-e valami. Mindkettőt tekinthetjük a teremtettség egy-egy aspektusának, ez olyan kategória, mely magába foglalja az emberi és a tárgyi világot egymással kapcsolatban.”

A következő eset Skóciában történt. Néhány úriember éppen a teáját kortyolgatta és a halászatról folytattak eszmecserét, amikor az egyikük a mesélés hevében karlendítésével meglökte egy másik teázó kezét.

A tea a fehér falra loccsant, csúnya barna foltot hagyva maga után. A férfi rettenetesen érezte magát az eset miatt, de a másik ezt mondta neki: „Gond egy szál se!” Ezután aztán gyorsan elkezdett a folt köré rajzolni és hirtelen egy királyi szarvasbika, bukkant elő a falon szétágazó szarvakkal.

A művész Sir Edwin Landseer volt, Anglia legkiválóbb állat festőművésze és aki képes volt arra, hogy fogja ezt a  csúnya foltot és valami gyönyörűséggé alakítsa.

Jézus Krisztus is egy ilyen művész. Ő képes arra, hogy fogja a bemocskolt életet és az ő mindent átformáló ereje által valami gyönyörűt hozzon ki belőle. Bízz tehát benne!

Adrian Rogers

Forrás © | Fordította: Nagy-Kasza Lona